Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-93

n. »rs2ágos ülés április Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/ Egy hang a szélső baloldalon: Most jön a nagy ágyú!) Legyen nyugodt a képviselő ur, én nem akarok nagy ágyú lenni, mert vejrebekre ágyúval soha sem szoktam lövöldözni. (Élénk tetszés és derültség jőbbfélöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Egyszerűen csak azt akarom nyilvánítani, hogy sem olyan házszabályt, sem olyan parlamenti illemet, melynél fogva meg lehetne hatá rozni azt az időpontot, azt a perezet, a mikor a ministernek meg kell adnia a felvilágosítást, sem itt, sem sehol a világon nem ismerek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az ellen pedig határozottan tiltakozom, hogy a képviselő urak azt mondják, szakítani kell azzal a rossz szokással, hogy a ministerek csak akkor beszélnek, a mikor már a vita be van zárva. (Pedig ugy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hivatkozom minden nagyobb vitára e házban, amikor mint minister én szóltam, vagy — mások is (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) — nem szólottunk-e rendesen — a mint mondom — nemcsak én, de a többiek is a vita bezárása előtt az általános tárgyalásnál ? (Ugy van! jobbfelől. Ellenmondás balfelöl.) Merek reá hivatkozni, hogy egy ellenkező esettel szemben nem tizet, hanem kilenczvenet fognak a képviselő urak találni.(Ugy van! jobbfelöl.) Ez a vád tehát általában nem talál. De azt sem tudom, miért alkalmazta a képviselő ur a jelen esetben; hiszen t. barátom, a honvédelmi minister egy szóval sem mondta, hogy ő majd a vita bezárása után fog szólni, (Igaz! jobbfelől), hiszen a vita bezárása most még szóba sem jöhet. (Helyeslés jobb felől). Tehát ne méltóztassanak ilyen felszólalásokkal a házban a nyugodt vitatkozást lehetetlenné tenni. A ház a felvilágosítást bizonyosan meg fogja kapni, de azt a praxist, hogy akár egyes, akár nagyobb számú képviselők határozhassák meg, hogy a minister mikor szóljon, részemről el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A felszólalásokból azt tapasztaltam, hogy a házszabályokra akként történik hivatkozás, a mint azok nem szólanak. Madarász József képviselő ur azt mondja, hogy a házszabályok szerint lehet a ministertől követelni, hogy beszéljen. Mit mondanak a házszabályok? A házszabályok azt mondják, hogy a „ministerek az 1848. III. i-cz. 28. §. alapján bármikor felszólalhatnak." Az 1848. III. t.-cz. 28. §-a képezi tehát itt az alap-intézkedést,ez pedig igy szól: „A ministerek az országgyűlés mindkét tábláján üléssel birnak és ha nyilatkozni kivannak, meghaligatandók". De sohasem mondja, hogy a ministert a szólásra rá lehet kényszeríteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát arra kérem a t. házat, méltóztassék nyugodtan és higgadtan fentartani az eljárást, lígy, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET, i-4n, csütörtökön. 188$. Ő>89 a mint az évtizedeken keresztül fennállott. (Helyeslés a jobboldalon.) Egészen más az eset akkor, lm valaki egy eoncret kérdésben óhajtja azt, hogy arra a minister rögtön válaszoljon és ismét más az, a midőn valaki talán szónokolni akarván, a minister válaszában keres erre anyagot. (Helyeüés és derültség a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Legyen szabad nekem, miután a ministerelnök úr itt Madarász képviselőtársamnak válaszolva, a házszabályok magyarázatához szólott, egy néhány megjegyzést tenni a ministerelnök úr beszédjére, a ki eoncret adatokra hivatkozott. Hát én is hivatkozom, hogy Madarász t. képviselőtársamnak igaza van azon állításában, hogy újabb időben — fájdalom — mintegy gyakorlat kezd lenni — mintegy mondom — hogy a minister urak akkor adnak felvilágosítást, akkor válaszolnak, mikor az általános vitában senki többé feljegyezve nincs, mikor a kormánypárt kényelmesebbnek találja nem szólani, az ellenzék pedig nincs azon helyzetben, hogy a kormány felszólalása után viszont válaszoljon. Hivatkozom a magammal történt esetre Fabiny t. minister úrral szemben, a mikor nem szenvedélyes hangon, de kérőleg szólítottam fel, hogy legyen szives válaszolni. Hogy azután, mikor ezen kérésemet a kellő udvariassággal ismételve előterjesztettem, de ő nem tette, hogy akkor kénytelen voltam azután szenvedélyesen szólani, azt elismerem, de az tény, hogy azok a ministerek fokozzák a tárgyalás hevét, a kik igy járnak el és a különben teljes tárgyilagossággal szóló szónokot arra kényszerítik, hogy vastagabb húrokat pengessen. Én ezt nem mondom a t. honvédelmi minister úrra, ő maga is kijelentette, hogy a felvilágosításokat meg fogja adni. Én tehát az adott esetekre való tekintettel, azt hiszem, helyén volt azon kérés és figyelmeztetés ; magam is azon helyzetben vagyok, hogy azután akarnék szólani, midőn már hallottam a másik oldalról is felszólalást, mert különben minden vita lehetetlen a házban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk !) Nagyon sajnálom, hogy a házszabályokra hivatkozva, másról vitatkozunk. Mégis kérnem kell az előttem szólt képviselő urat, hogy tegyen fel rólunk nem egyebet, csak annyi józan észt, hogy midőn egy törvényjavaslat van tárgyalás alatt, a melynek czíme és néhány szakasza van, a minister csak nem fogja abban a reményben bevárni a vita bezárását, hogy senki sem felelhet neki; mert hisz mindjárt a czímnél szólhat bárki és igy az is, a kit a minister általánosságban czáfolt. {Elénk tetszés a jobboldalon Nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Madarász József képviselő úr kivánja szavait helyreigazítani. 87