Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-91
91. országos ülés április 23-án, hétfőn. 1S8S. 253 után életfentartásuk és növekedésükre évenkint testsúlyoknak legalább ötvenszeres többletét elfogyasztják halból sigy egy darab kilós rablóhal egy év alatt 50 kilót fogyaszt el; de ha könnyen hozzájut, százszoros testsúlyát is a szelid halakból felfalják, az ily rabló halak — húsok bármilyen Ízletes legyen is — gazdasági szempontból csak is bizonyos czélból s meghatározott arányig tűrhetők a szelid halak között. Halaink másik válfaja a szelid, a rovarevő halak, ezek tulajdonkép az igazi gazdasági halak, melyek a viztérmő értékét érvényesítik s egymást nem bántják; a vizben hemzsegő milliárdnyi ázalék, a vizszinen himbálódzó rovarok, nyálka, a gazdagabb iszap termékei s a záporok és szelek által a vizbe sodort hulladék és szemek képezik táplálékukat s igy különösen a királyi ponty, mind benépesítésre, mind tavi haltenyésztésre egyedül alkalmas gazdaságihal leginkább érdemel figyelmet, a többi csak bizonyos mellékokokból tenyésztendő. Közfolyamainkból hasznosabb szelid halaink pusztulásának okait keresve, a ki ismeri hazánk múlt mesés halbőségét s a rohamos visszaesést, sőt a pontyfaj fenyegető végkipusztulását, nem lehet kétsége, hogy az at rabló-halak túlszaporodásán kivül folyamaink hirtelen meder változása idézte elő, mert a megtörtént szabályozások által azok szükebre szorítva, átmetszések által nagyobb esésre véve s kotrás által mélyítve, sebesebb lefolyásokkal most már tavaszi hóolvadások alkalmával bármily nagy víztömeg lökődik is össze, azt nagyobb tömegbe s rövidebb idő alatt vezetik le, mint azelőtt a halak boldogabb korszakában, ugy,hogy ami azelőtt nagyon gyakori eset volt, hogy az úgynevezett zöld áradás á tavaszi áradást elérje, az az ó víz lustasága miatt a két áradás összeolvadt, az most már soha meg nem történik s mire hasznosabb szelid halaink a melegebb korszakban ivaroznának — a már fürödhetésig felmelegedett vizben — akkorra folyamaink teljesen part közé szorultak s igy ivarozó hely hiányában a szelid halak, leginkább pedig a pontyfajta ivarjait eredménynyel le nem rakhatja s ha mégis megtörténik, hogy május, júniusban a viz felárad s a halak ikráikat a zátonyokon lévő füzesekbe lerakhatják, azt vagy egy újabbi hirtelen áradás felemeli, a viz árja elsodorja s a zakatoló gőzösök hullám verései partravetve pusztulnak el, vagy a bekövetkezhető apadás által különben is szárazon maradva, vesznek el. De ha még véletlenül egy-két kis, apró szelid hal csodaképen ennyi veszedelem után meg is maradna, az még gyámoltalan gyönge korán az elszaporodott rabló-halak martalékául válik. Tanulságos lesz halszaporodás szempontjából a folyó évben folyamaink vízjárása s ki a halak természet-rendszerét ismeri, határozottan megjövendölheti, hogy a rablóhalak rendkívül el fognak szaporodni, ellenben a pontyok még inkább pusztulnak, mint vizszííkebb évj árasban; egyszerű okból azért, mert a rabló-halak, de különösen a csuka mindjárt a jégzajlás után, márcziusban természeti ösztönénél fogva el kezd ivarozni s igy a tavaszi nagy vízállásban erre a legalkalmasabb helyeket megválaszthatta, elég idő volt az ikrák kikelésére, sőt még a hosszabban kint levő vizben az apró szaporaság egy kissé meg is erősödve, a beapadó vízzel részint az anyamederbe, részint a parton kivül levő mélyedésekbe be is húzódhattak; de egészen ennek ellentéte áll a ponty tyal, mert az ép azért, mert a tavaszi magasabb vízállás egy kissé hosszabban tartott, a már melegedő vizben téli dermedtségéből feléledve, ilyenkor téli tanyájáról a mélységből feladja magát a viz színére, keresi a csöndesebb helyeken, a folyamok szélein a melegebb vizet, a hol teheti kiúszik a mederből az átlangyosodott külső vizbe s ott több táplálékot és kedvezőbb helyzetet találva, többé a mederbe nem is megy vissza, egy ideig vándorlását nem is bánja meg, mert mig a nagy forróság be nem következik jól él, utóbb kedvező helyén el is ivarozik, de csak azért, hogy ha már eddig kapzsi emberek martaléka nem lett, ivarjaival együtt az augusztusi s szeptemberi szárazság g forróságban elromlott vagy kiapadt viz következményének áldozata legyen. A most jelzett körülmények folyamainkban kisebb-nagyobb mértékben évenkint ismétlődnek s mindebből csak az következik, hogy a rablóhalak a tavaszi magasabb vizekkel csaknem minden esztentőben elivarozhatván, fentartják magukat, sőt vizeinket azok uralják s a szelid halakat pusztítják, valamint elszaporodik ép abból az okból, mert ezek is a pontyoknál korábban ivaroznak, az apró fehér halakegy része is, melyek a természet által a rabló-halak táplálékául vannak rendelve s ezért hivja őket a német halász-világ Futterfischnek, de a ponty a már jelzett okok miatt közfolyamainkból gyakorlati intézkedések nélkül teljesen kipusztul, ugy, hogy merem mondani, ha találkozik is még némelykor egy egy szép, egészséges példány közfolyamainkban, azok egyike sem ott született, hanem a beágazó mellékfolyamokból vándorolt be s nagyobb folyamainkban csak — mint növekedésre kedvezőbb helyen — megerősödött. De ha ez igy van — pedig igy van — ezen a bajon bármily törvénynyel segíteni nem lehet s csakis czélra vezető törvény, gyakorlati intézkedések által támogatva, fogja halászati érdekeinket szégyenletes alásülyedt helyzetéből kisegíteni s vizeinknek a természet által megadott dústermő értékét ismét dúsan jutalmazni. Ily gyakorlati intézkedés volna a mesterséges haltenyésztés fejlesztése, annak oltalmazása s abból kifolyólag folyamaink czélszerü benépesítése, de
