Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-90
90. országos ülés április 18-án, szerdán. 1888. 239 ismeretes, hogy ugy a fővárosban, mint a vidéken elég sürííen előforduló árveréseknél ép az árverési intézménynek szervezetlensége folytán és azon körülménynél fogva, hogy a súly inkább a gyors eladásra van fektetve, az árverési intézménynek inkább csak visszásságai és hátrányai tűnnek föl. így eddigi törvényhozásunk is csak az árveréseknél előforduló visszáságok korlátozásával foglalkozott; nevezetesen az 1879: XL.t.-ez. 128. §-a mely az árverési eredménynek meghiúsítására törekvőket bünteti, valamint az 1884: XVII. t.-cz.ben foglalt ipartörvénynek 51. és 52. §§-ai, melyek az úgynevezett végeladást és a gyors eladókat szorítják meg. Azonban kétséget sem szenvedhet, hogy ez árverési visszaélések nálunk is csak ugy szüntethetők meg, ha arra nézve oly szerves intézmény fog létesülni, mint azt a külföldön elterjedt árverési csarnokokban találjuk, melyek kellő berendezéssel és kellő anyagi biztosítékkal vannak ellátva és a milyen például Parisban az 1881. óta működő „Hotel des ventes". A dolog természetében fekszik tehát, hogy ily nyilvános árverési csarnokok, melyek árverésekkel üzletszerűen és rendszeresen foglalkoznak, csakis mint engedélyezett ipar működhetvén: tekintettel az ipartörvény 10. §-ára is, a meghatározott területeken bizonyos évekig a kizárólagosság előjogát okvetlenül nem nélkülözhetnék. A közgazdasági bizottság ezeknél fogva a jelen törvényjavaslathoz készséggel járul, mely szerint aföldmívelés-, iparés kereskedelemügyi ministernek felhatalmazás adatik, hogy a törvény keretében foglalt intézkedéseken belül ily árverési csarnokokra engedélyt adhasson. A közgazdasági bizottság azonban még azon óhaját is kívánta kifejezni, hogy mindenütt ott, a hol ily csarnokok létesülnek és azok a kellő biztosítékokat fogják nyújtani, lehetőleg a birói kényszer jellegű, valamint más közhatósági árverések is ily csarnokokban tartathassanak. A törvényjavaslat 4. §-a ép e kívánalomnak megfelelően lesz módosítva s ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezése szerint ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés). Dárdai Sándor jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Mindenek előtt van szerencsém kijelenteni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot ügyén, mint azon párt, melyhez a meggyőződés köteléke fűz, elfogadjuk és a midőn szót emelek, azt nem azért teszem, hogy a törvényjavaslatnak elfogadását új okokkal támogassam, mert hiszen a törvényjavaslatnak indokolása és a t. előadó urnak iménti felszólalása úgyszólván tökéletesen kimerítik azon okokat, a melyek ajánlatossá teszik e javaslatnak törvényerőre való emelését. Nem is azért szólalok fel, t. ház, hogy az előterjesztő kormánynak e javaslatával szemben azt mondjam, debuisset pridem, hanem felszólalásom tárgya az, hogy a javaslat tárgyalásánál és e törvényjavaslatra vonatkozólag két kívánságunknak adjak kifejezést, (Halljuk ! Halljuk!) melyek azt czélozzák, hogy ezen, a külföldön már rég kipróbált és jónak bizonyult intézmény minél előbb mély gyökereket verjen hazánkban is és jótékony hatását ne csak azon szűk keretben éreztesse, melyet a törvényjavaslat számára kijelöl, hanem ugy szólván minden irányban. Ezen 5 szakaszból álló törvényjavaslat oly alap, melyre bizton lehet épitni, de csak ugy ha e törvény végrehajtása megfelelő lesz e törvény intentiónak. Szükséges nevezetesen az, hogy e törvényjavaslat végrehajtása czéljából kibocsátandó ministeri rendelet körültekintő gondossággal legyen szerkesztve, nehogy azon bajok, a melyek megszüntetésére e törvényjavaslat hivatva van, azontúl is fenmaradjanak, azzal a különbséggel, hogy mig eddig több egyén húzta a bűnös hasznot, addig ezentúl egyes szabadalmazott vállalkozóké legyen az. De másrészről nem szabad nézetem szerint megállni ama határnál, melyet a törvényjavaslat kijelöl. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen a birói árveréseknél, továbbá a közlekedési vállalatok által eszközölt és egyéb hatósági árveréseknél is mindenütt ugyanazon sajnos tünetek jelentkeznek, mint azoknál, a melyekre nézve a jelen javaslat árverési csarnokokat kivan létesíteni. Mindenütt úgyszólván formálisan szervezett árverési részvénytársaságok monopolizálják az árverést annyira, hogy ez által az elárverezendő ingóságok a lehető legolcsóbban kelnek el, a mi ugy a végrehajtónak, mint a végrehajtást szenvedő félnek tetemes hátrányt okoz. (Ugyvan! Ugy van\) Jól tudom, hogy igen nagy nehézségekkel járna, hogy a birói árverések általában ilyen árverési csarnokokban tartassanak meg, mert hisz sok esetben az elárverezendő ingóságoknak az eredeti helyről az árverési csarnokokha való szállítása tetemes költségekkel járna, melyek mind a két télre nézve hátrányosak volnának. De lehetne oly modus procedendit is találni, melylyel a birói árveréseknek ily csarnokokban való eszközlése mindkét félre nézve a legnagyobb előnyökkel volna összekötve. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Másrészről, ha a birói árverések bizonyos korlátok közt ily csarnokokban tartatnának meg, a birói zártörések immár nagyon sürfí esetei is bizonyára gyérülnének. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyanez okok harczolnak a mellett is, hogy egyéb hatósági árverések is ily csarnokokban tartasssanak meg, különösen, hogy a közlekedési vállalatok által tartatniszokot árverések színhelye is e csarnokokban legyen. Sőt az se ellenkeznék e csarnokok természetével és a közönség érdekével, ha nemcsak kényszer, hanem önkényes árverések
