Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-88

aaa 88. országos ülés április 14-én, szombaton. 1888parlamentet osztrák parb-mentnek nevezi. Ezekből világos, hogy ha azon levél authenticus, akkor a ministerelnök ur átirata, más szóval nem akarván élni, egyszerűen nem hű fordítás, nem lefordítása, hanem kifordítása a hivatalos levél szavainak. Ha ez igy van, azt hiszem, hogy önkénytelenül áll elő azon kérdés, a melyet a t. ministerelnök úrhoz intézni ezúttal bátor vagyok. Mindenek előtt minden félreértés kikerülése végett kész vagyok kijelenteni, hogy legtávolabbról sem gondolom azt, hogy a bécsi német nagykövet szántszándékos, öntudatos czélzattal irta volna levelét. Ez egyszerűen talán tévedés, egyszerűen valamely alárendelt hivatalnokának fogalmazványa, a melyet a német nagykövet, udvariassági actusról lévén szó, egyszerűen aláirt és távolról sem hiszem azt sem, hogy e levél nem tudom micsoda közjogi sérelmet idézne elő, hogy alkotmányunkat megingathatná, vagy a mi talán annál is borzasztóbb volna, a kormány állását kétségessé tenné. Nem akarok e levélnek több jelentőséget tulaklonítani, mint a mennyit megérdemel, de kevesebbet sem, mint a mennyit neki tulajdonítani egy képviselőnek itt e házban kötelessége. (Helyeslés balfelöl.) Nem is talán azért a szövegért magáért, hanem azért az eltusolhatlan symptomáért, azért az eltag.tdhatlan tényért kell, hogy szót emeljek, mely minduntalan és minduntalan (Helyeslés balfelöl) kisért, előjön akkor, mikor Magyarország közjogáról és az ő Felsége által szentesített alaptörvényekről és azoknak tiszteletben tartásáról van szó. (Helyeslés balfelöl.) Igenis azért a bizonyos symptomáért, e jelenségért, mely becsempészi magát egyszer a hivatalos lapba, másszor a törvénybe, mint a román határszerződés dicsőséges törvényébe és harmadszor egy udvariassági levélbe, mely bárminő jellegű is, mégis hivatalos levél s a mely mikor udvariaskodik s mikor megtisztelni akar — öntudatlanul bár — de sért. Igenis azon symtomáért kell szót emelni, mely azt mutatja, hogy Magyarországon az alkotmányossági újabb aerának huszadik évében és az erélyesnek hirdetett Tisza Kálmán kormányzatának tizenharmadik évében még ma sincs respectálva Magyarország közjoga kellő utón és módon és hogy ma sincs tudva mindenütt az, hogy Magyarország nem Austria és a magyar parlament nem osztrák parlament. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház és t. ministerelnök ur! Méltóztassanak csak elképzelni — hogyha ugyan más állammal, mint Magyarország, el lehet ezt képzelni — hogy ugyanezt a levelet ép ellenkezőleg, Austriával szemben irta volna az illető német nagykövet, ha például gróf Kálnoky közös külügyministert magyar külügyministernek irta volna és az osztrák parlamentet magyar parlamentnek nevezte I volna, mit tett volna az odavaló kormány vele szem[ ben! Tessék elképzelni, (Halljuk! Halljuk!) ha ' lehet ugyan elképzelni, hogy pl. az osztrák-magyar , nagykövet Parisban, nem respectálva vagy nem tudva az ottani közjogi állapotot, a köztársasági kormányt császári kormánynak nevezné, vagy az osztrák-magyar nagykövet Berlinben egy hivatalos levélben, akármily jellegű is az, nem tudva, nem respectálva a német birodalom mai közjogi állapotát, azt akaratlanul bár, de megsértette volna. Azt hiszem, hogy egy önérzetes kormánynak ily tényt, mely ismétlem, nem czélzatos bár, de mely mégis megtörtént, szó nélkül hagyni nem illik és nem szabad. (Helyeslés balfélöl.) Azért bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Interpellatio a ministerelnök úrhoz : Vonatkozással Németország nagykövetének a közös külügyministerhez intézett azon levelére, melyben a nagykövet ur az osztrák Reichsrathnak és a magyar országgyűlésnek a Vilmos császár halála alkalmából tett részvétnyilatkozatokért kormánya meghagyásából hálát mond, a következő kérdéseket intézem a ministerelnök úrhoz: 1. Hiteles-e azon szöveg, mely a bécsi hírlapok tudósításai szerint az osztrák Reichsrathban felolvastatott ? 2. Ha hiteles, minthogy abban ugy a közös külügyministernek, mint a magyar parlamentnek megjelölésére, kétségtelenül csak akaratlan tévej désből, oly kifejezések használtatnak, melyek az ország közjogi állásával és az ő Felsége által szentesített alaptörvényekkel ellentétben állanak : kérdem, tett-e, vagy szándékozik-e tenni a ministerelnök ur lépéseket arra, hogy ehhez hasonló tévedések ezentúl elkerültessenek és Magyarország közjogi állása a diplomatiai mindennemű érintkezésben is mindenkor a kellő tiszteletben részesüljön? Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni — mert tudom, hogy ez aházengedelmétől függ — óhajtanék azonnal válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) A felett, t. ház, nem akarok vitatkozni, hogy azon kegyességet, melylyel a t. képviselő ur Reuss herczegről nyilatkozott, hogy tudniillik bizonyára nem czélzatosan, nem szándékkal, hanem öntudatlanul követte el a hibát, valami nagyon hízelgőnek fogja-e találni és nagyon tapintatos-c egy velünk szövetségben álló állam nagykövetével szemben ? (Zaj a sséhö baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A felett sem kívánok vitatkozni, vájjon — mint a képviselő ur ez alkalommal is szives volt felhozni — a nem teljesen correct kifejezések azóta fordulnak-e csak elő, vagy azóta fordulnak elő gyakrabban, mióta ezen annyiszor szememre i vetett tizenhárom évi — elismerem, hogy nagyon