Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

16 72. •rir.ág** Kló* fehrnár 2»-és, t«sr<!*». 1188. közjogi sérelmekre, melyeket a nemzetközi egyezmény magában foglalt. Az egyedüli engedmény, melyet a kormány a közigazgatási bizottságban tett, az volt, hogy beismerte az ott jelen lévő tagjai utján a közjogi sérelmet s ennek némi enyhítése czéljából beleegyezett abba, hogy a mi törvényjavaslatunk czímébe felvétessék egy közjogilag correctebb kifejezés a ez csakugyan benne is van a javaslatban. De, t. ház, a közigazgatási bizottság ülése után egy sajátszerű mozgalom indult meg a kormány körében, a mely világosan azt bizonyította, hogy a kormány teljesen átérezte, felfogta azon incorrectségek nagy jelentőségét. S ezt elismerésképen mondom, t. ház, mert ha szigorúan kell is megbírálnom a kormány mulasztását azért, hogy a nemzetközi szerződés beterjesztése alkalmával azon közjogi sérelmet észre nem vette, ugy viszont el kell ismernem, hogy mindent elkövetett később, hogy elérje e sérelmek orvoslását. Tudva van, hogy a jelenlévő belügyminister ur Bécsbe utazott oly czélból, hogy a nemzetközi szerződésben foglalt helytelenségek kiigazítását kieszközölje. Tudjuk, hogy a kormány tagjai nemcsak nyilvánosan, hanem magánkörben is ugyanazon álláspontot foglalták el, melyet az ellenzék tagjai. Hisz, ha nem ugyanazon felfogásból indultak volna ki, vájjon mi czélja lett volna mindazon őszinte nyilatkozatoknak, melyeket a kormány tagjai itt a mi körünkben tettek; mi czélja lett volna a belügyminister felutazásának Bécsbe; mi czélja lett volna a törvényjavaslat tárgyalása elhalasztásának, holott a bizottságokban ismételten mindig azt jelentették ki, hogy a törvényjavaslat elintézése a legsürgősebb természetű és halaszthatatlan ? Mégis körülbelül három heti halasztás történt és tisztán azon okból, hogy ha lehet, a kormány kieszközölje a nemzetközi szerződésben foglalt közjogi helytelenségek kiigazítását. Ezt, t. ház, csupán annak kimutatására hoztam fel, hogy a kormány és az ellenzék felfogása közt lényegében semmi különbség nincs és nem volt. Ennélfogva nem mi vagyunk azok, kik ennek jelentőségét felfújjuk, vagy ki akarjuk zsákmányolni, (Helyeslés balfelöl) mert a kormánynyal tökéletesen egyforma álláspontot foglaltunk el. De melyik ponton következik be az eltérés a kormány és az ellenzék közt ? Azon criticus ponton, midőn ki kellett volna a következtetést vonni azon felfogásból, a mely közös volt, abból a felfogásból, hogy e nemzetközi szerződés súlyos sérelem Magyarország közjogi különállására nézve. Mit látunk tehát, t. ház? Azt, hogy nrig a kormány eredeti álláspontjától eltér és nem vonja ki belőle a következtetéseket, hanem egy fordulattal egész más álláspontra helyezkedik és azt igyekszik bebizonyítani, hogy a közjogi sérelem oly jelentéktelen, hogy tulajdonképen parlamenti tárgyalásnak tárgyát sem képezheti és nem is érdemes, hogy egy komoly ellenzék azzal foglalkozzék : addig mi megtartjuk következetesen azon felfogást és álláspontot, (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) melyet mi azon pontig a kormánynyal közösen, együtt elfogadtunk, (ügyvan! balfelöl.) Ezt, t. ház, tartoztam az ellenzék igazolására és védelmére felhozni. (Élénk helyeslés abalés szélső baloldalon.) De, hogy mily jelentősége van ezen törvényjavaslatnak közjogi állásunkra nézve, azt hiszem felvilágosíthatta a kormányt és a kormánypártot egy felszólalás, mely oly férfiútól származott, a ki — és ezen elismeréssel tartozom neki — oly bátor, hogy meggyőződésének kifejezést ad a képviselőházban, habár tudja, hogy itt talán nem talál egyetlen egy elvbarátra sem. Ez Steinacker Ödön képviselő ur, ki nyiltan bevallja, hogy ő nem ismeri el Magyarország közjogi különállását azon értelemben, a mint azt mi interpretáljuk, hanem a t. ház szine előtt azt állította, hogy Magyarország és Austria közt real-unio áll fenn. (Mozgás.) Az igen t. elnök ur is nyomban sietett kötelességét teljesíteni, mint rendesen és kijelentette, hogy Steinacker képviselő urnak nyilatkozata nem correct és az a magyar közjog lényegébe ütközik. De azt hiszem, t. ház, a kormányra nézve komoly intés lehet, midőn egy férfiú, ki ily álláspontot foglal el, siet felszólalni és elfogadja ezt a nemzetközi egyezményt, mely felfogásának anynyira megfelel. (Helyeslés balfelől.) Evvel egyszersmind ki van mondva az is, hogy az egyezmény hova tendál, tudniillik a real-unio felé Magyarország és Austria közt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha próbára akarják tenni, vájjon igazunk van-e nekünk, felszólítom a t, kormányt, tegyen egy kísérletet. Próbáljon egy nemzetközi egyezményt kötni Romániával, Szerbiával, Montenegróval, vagy bármely más hatalmasabb állammal, a melyben negálva lesz azon állam államiságának valamely lényeges ismérve, például a határa, próbáljon oly nemzetközi egyezményt kötni ezen államokkal, melyben az ottani geographiai elnevezések magyarosítva fognak megjelenni,például Szerbiával legyen Belgrád helyett Nándorfehérvár vagy G-alambócz, Romániával pedig Jássy helyett Jászvásár, vagy hasonló kifejezések; én kételkedem, hogy találnának egy azt az államot képviselő diplomatát, ki ily szerződés aláírására vállalkoznék. (Zajos helyeslés balfelől.) De tegyük fel, hogy találnának egy oly diplomatát : akkor meg vagyok győződve, nem fognak találni egy olyan ministert abban az országban, a ki ezt az egyezményt az ottani parlamentnek előterjessze. De tegyük fel azt a lehetőséget, hogy találnának oly kormányt, mely előterjeszti ; akkor nem fognak találni parlamentet, mely ezt megszavazza,