Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-87

202 87. országos ülés április 13-án, pénteken. Í8S8. országot bir háttérül, más más gazdasági viszonyokkal biró két országnak kereskedelmi emporiuma, nem lehetnek mások, mint egymásnak riválisai. Ezen rivális érdekeket egy pont felé. Levante felé szolgálja azon vállalat, a melynek nevében benn van ugyan, hogy „magyar", azonban egész valójában osztrák. A benyújtott törvényjavaslat indokolásában négy főok van felhozva, a melyért a kormány szükségesnek tartotta az előbb kötött szerződést meghosszabbítani s azon módosításokat tenni. Ezen négy ok egyike azt mondja, hogy a „fontos külügyi érdekek". Mik ezek a külügyi érdekek: ez megmagyarázva nincsen s alig is érthetők meg, mert ugy tudom, hogy a Lloyd a Levantében eddig csak bonyodalmakat okozott A keleti állam lakói conservativ gondolkozásúaknak mondatnak. Ha tehát ezek csakugyan conservativ gondolkozásnak, elmondhatjuk, hogy politikájuknak rugója az egyéni sympathia szokott lenni. Pedig az Austria-Magyarország iránti sympathiát Konstantinápolyban talán a bosnyák vállalaton kivül semmivel sem tették annyira tönkre, mint a keleten fentartott internationalis postákkal. A keleten meg vannak győződve, hogy a nemzetközi posták tisztán a Lloyd kedvéért t irtatnak fenn s ne csodálkozzunk azon, hogy e miatt az irányunkban való sympathia nem igen növeltetett Törökországban; sőt talán fájdalommal kell ezt majd tapasztalnunk, ha maid egy élet halálharcz kikerülhetetlen kényszerűsége áll elő, mikor ép ugy Magyarország, mint a dynastia sorsa felett döntenek és ép ez elrontott sympathiák hiánya miatt, Törökországra kevesebbet számíthatunk. Ott vannak a hadsereg és a hadi tengerészet érdekei. Gaál Jenő és Helfy Ignácz képviselőtársaim elmondották azt, hogy minő érdekeket szolgálhat szerződés és subventió nélkül is a Lloyd a hadi tengerészeinek egy esetleges háború esetén. Ez esetben a társaság hajói lefoglalhatok és megszerezhetők. Aviso-hajóknak absolute nem alkalmasak. Ezt megmutatja a szerződés is, mely feltünteti azt, hogy a Lloyd hajóinak sebessége 11*5 mértföldnyinél nagyobbra nem fokozható; pedig tudja mindenki, hogy a mai időben az avisohaj óknak tizennyokz mértföldnyi sebességgel kell birniok. így a Lloyd-társulat e tekintetben a hadi tcngerészetnek valami nagy szolgálatot nem fogna tehetni. Kereskedelmi s gazdasági érdekeinket szolgálja e társulat. Nagyon szerettem volna, ha a kormány rendelkezésünkre bocsátja azon statisztikai adatokat, a melyek kitüntetik, hogy magyarország terményeiből mennyit szállított Levante felé a Lloyd és mit hozott onnét be. Csakhogy nem csoda, hogy e tekintetben az adatok nem bocsáttattak rendelkezésünkre, mert akkor be kellene látni, hogy e tekintetben a Lloydra absolute szükségünk nem lehet. Mit szállított a Lloyd kelet felé? Talán gabonánkat? Vagy egyéb gazdasági terményeinknek nyitott piaczot Keleten ; talán állattenyésztésünket emelte azon 2,000 darabbal, melyet évenkint kiszállított? Ezek oly tényezők, melyek nem indokolják, nem mutatják azt, hogy a Lloyd gazdasági érdekeinknek valami nagy szolgálatot tehetne. Az új szerződésben rá van mutatva arra, hogy az több előnyt biztosít legalább Magyarország részére, mint az előző szerződés. így először is a paritás elvére nagyobb figyelem lett volna fordítva. Ki van kötve a Lloyd-társulattól, hogy egyenlő számban nevezze ki hivatalnokait ugy osztrák, mint magyar alattvalókból. A mint ezt a múltban nem tette, ugy a jövőben sem fogja tenni. Kilátásba van azután helyezve egy fiumei aligazgatóság, melynek tanácsába, talán a kormány közbejöttével, szakemberek fognak kineveztetni és ha valami nagy fontosságot nem is tulajdonítok ennek, elismerem azt, hogy Magyarország kereskedelmének érdekéijen keleten mégis tehet valamit. Csakhogy nagyon keserű példák állanak előttünk. Kétlem azt, hogy azon aligazgatóságba csakugyan szakemberek fognak kineveztetni. Tudjuk, hogy a kormány egy nagyon tevékeny, jeles tudósunkat alkalmazta oly helyen, a hol az bizony helyét absolute nem állhatta meg. Ez fog történni most is. Azt mondják, a paritás elve van fentartva abban is, hogy ezentúl oly fontos keleti pontra, a minő Alexandria, Fiuméből is fog menni hajójárat. Csakhogy a mig Triestből hetenkint, addig Fiúméból csak havonként fog ily hajójárat indulni. És azon kivül a két járat közti egy és fél mértföldnyi sebesség-különbözet miatt, daczára annak, hogy Fiume közelebb esik Alexandriához, a fiumei út mégis egy nappal hosszabb lesz, mint a triesti. El van aztán mondva, hogy ez az út mennyi hasznot fog hajtani kereskedelmünknek, különösen fakereskedelmünknek. Nem tudom, hogy a t. kormány honnan gondolja, hogy e vonal oly hatalmas rugója lesz fakereskedelmünknek? Igaz, hogy keleten, kivált Alexandriában, a hol sok faházat építenek, igen sok austriai-, magyarországi és norvégiai fát fogyasztanak, ugy, hogy e három ország látja el ama vidék faszükségletét. De már régen nem-történik e szállítás gőzösökön, kivált mióta az e hajószállításokat ért calamitasok miatt a vitorlás hajófuvarok annyira leszállittattak. Most is vitorlás hajók eszközlik a szállítást, ezentúl is azok fogják. Az államtitkár ur mulatságosnak tarhatja ezt, de én Alexandriában nem láttam egyetlen gőzöst sem. Felhozhatom példa gyanánt a legnagyobb odavaló fakereskedőt, a Stagni-házat, \ a ki Egyptom felét látja el fával. Annak a rak-