Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72
73. orMágo* llés febrnár 39-én, tserdán, 1SSS. 1U derittetik. De van még egy más körülmény is, t. ház, a melylyel szemben lehetetlen, hogy gróf Apponyi Albert ur aggodalmait helyén valónak találjam; és ez az, hogy igaz ugyan, hogy a diplomatiai érintkezésben a nemzetközi jog szerint a franczia szöveg a hiteles, de ma nem a XIII. és XIV. században élünk, hanem a XIX, század végén, a midőn a nemzetközi tételek eontroversiájának felmerülése esetén nem az olyan chartát nézik meg, melyet akkor egyik-másik fejedelemnek egyedül irni tudó cancellariusa, vagy udvari papja irt meg, hanem előttünk van az egész szellemvilág, a mely Európaszerte a népek irodalmában fejezi ki magát. Itt van a lényeges pont, itt van a magyarázat. Valamint az államjogban, ugy magánjogban és egyéb positiv jogban is a hermeneuticának szabálya az, hogy azok, a kik első sorban genetice érdekelvék, mert első sorban befolytak valamely törvény megalkotásába, értelmezhetik ezt legjobban s természetes, hogy a felfogás tényleg már is a nemzetközi jogban Európaszerte érvényre emeltetett, a mint hogy mindazon férfiak, kik azzal foglalkoznak, ezt kétségbe nem is vonják. Tehát ha valamikor controversia lenne, ha vájjon nem involválja-e Magyarország valamely alárendelt viszonyát ez a kifejezés: ^Austria-Magyarország határvonala" — a mint t. képviselőtársam mondani méltóztatott — akkor itt van ezen instrumentum, ezen franczia szöveg mellett azon nagyszerű okmány is, melyet szintén a nemzetközi jog hermeneuticája szerint az illető arbiterek ma már első sorban figyelembe venni tartoznak és ez a törvényjavaslat, majd törvény magyar szövege. Miután pedig e törvényjavaslat magyar szövegében minden kétséget és félreértést kizárólag van ez a kifejezés: „a magyar-osztrák monarchia két állama a . ennek következtében semmi ok sincs arra, hogy azincorrect kifejezések miatt valami rettentő veszélyek ránk borulásától rettegjünk. Ép azért nagyon helyes, igénytelen nézetem szerint is, hogy ennyi buzgalommal és ékesszólással méltóztattak a t. képviselő urak az ellenzék túlsó oldalán is e kérdést fejtegetni; mert ebben látom garantiáját annak, hogy az illető körökben, a hol a szövegezés eszközöltetik, jövőre nagyobb elővigyázattal fognak eljárni; mert nem hiszem, hogy az illető közegek, vagy azok, (Zaj, ellenmondás balfelöl) a kiknek ellenőrzése alatt kell, hogy az illető szövegező közegek álljanak, ne érezzék felelősségük súlyát és hogy semmiesetre sem engednek majd meg a jövőre incorrect szövegezést és fogalomzavarokat, a melyek, nem mondom ellenséges, de ellenszenves hangulatot támaszthatnak Magyarország törvényhozásában. Az önök felszólalásának tehát az eredménye megvan, de felszólalás nélkül is azt hiszem, hogy a többség maga sem nyugodott volna bele abba, hogy e törvényjavaslat minden szó nélkül menjen keresztül, (Zaj a szélső baloldalon) valamint a t. ministerelnök ur maga is kimondta felszólalásában, erélyes tiltakozó hangon, hogy nem helyesli e téves kifejezéseket és hogy megtette volna az intézkedést magától is. E tekintetben, azt hiszem, egyetértésre juthatunk, de nem juthatunk egyetértésre arra nézve, a hogy a fölvetett bizalmi kérdést méltóztatott megbeszélni. Azok után, a miket a ministerelnök ur mondott, nem lenne indokolt, hogy én is, mint a párt csekély tagja hozzászóljak. De vannak dolgok, a miket a t. ministerelnök ur, miután ő róla volt szó, nem mondhatott el és ezekre nézve nekem jutott a szerencse utána felszólalhatni. (Halljuk! Sálijuk!) Ha a határozati javaslatok benyújtói azt méltóztatnak követelni, hogy vessük el e sérelmes nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot, utasítsuk vissza oly változtatások megtétele végett, melyekről a ministerelnök ur kijelentette, hogy azok keresztülvitelére nem vállalkozhatnék. Ez egyre megy. Azt méltóztattak tehát kívánni, hogy utasítsuk vissza ily clausulával a javaslatot. Meghiszem, hogy tökéletesen őszintén szólott gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, midőn azt mondta, hogy ez alkalommal sem az ő pártjának, sem a másik ellenzéki pártnak nem volt szándéka bárminő támadást, bárminő rohamot intézni (Derültség balfelől) a cabinet állása ellen. De méltóztassék figyelembe venni, mielőtt a szavazás bekövetkeznék, hogy abban az esetben, ha a többség csakugyan elvetné a javaslatot, mi történnék? (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur határozottan megmondotta, hogy ő arra nem vállalkozhatik — és mindenesetre helyt állana szavának — és bekövetkeznék azon állapot, mely után tán esengve sóhajtoznak a ház ezen oldalán, (Derültség balfelől) bekövetkeznék azon állapot, a minő nem létezett 1867. óta a szó szoros értelmében. A jelen európai helyzetben nem válnék ez a haza hasznára. (Ügy van! jobbfelöl.) Mert, migegyfelől azon huzavona, melynek okvetlenül ki volna téve az újból netán felveendett nemzetközi tárgyalások folytán e javaslatnak Románia részéről való módosítása, az ott végbement, nem mondom, hogy egészen új pártalakulás, de mindenesetre nagyobbmérvű párterőáthelyezkedés, mindenesetre közrejátszanék arra — már csak tán kormánybuktatási szándékból is — hogy e törvényjavaslat elfogadását meggátolja. És ezáltal nemcsak azon anyagi előnyöktől, azon biztonságtól esnék el az erdélyi lakosság ama része, melyre Győrffy t. képviselőtársam hivatkozott, de egyúttal bizonyos meglazulás is következhetnék be oly hatalmak között, melyek barátságos, meleg érdeklődésére a magyar államnak, ha valaha ma van szüksége. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A láthatár semmi esetre sem felhőtlen. (Halljuk! Halljuk!) És ne kivänjuk, hogy
