Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

178 B2* országos ülés márezins 1 7-én, szombaton. 1888. szemben is megvédelmezhessék : meg volt mindig és megmarad örökké. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Távol áll tőlem az a szándék, hogy hibának tartsam az államformákat, az állam és a nép jogait és egyéb ily tárgyakat érintő kérdéseknek fejtegetését, a melyekkel annyi tudományos könyv is foglalkozik. Szó sincs róla, itt is szoktak ezekről beszélni. És én csakis azon észrevételt tettem Eötvös Károly képviselő ur szavaira, hogy e házban az önbíráskodást hirdetni nem czélszerű. (Helyeslés.) Ez volt az én észrevételem és ez azt hiszem, Magyarországnak is, a képviselő urnak is érdekében állott. Mert jól tudom ugyan, hogy a képviselő urak ezt, mint elméleti dolgot hirdetik itten, de e házon kivül lehetnek olyanok, a kik e fejtegetéseket nem elméleti szempontból fogják fel és az ilyen emberekre nézve azok veszedelmesekké válhatnak. (Elévül helyeslés.) Polónyi Géza: Én teljesen elfogadom a mélyen t. elnök ur magyarázatát és épen erre támaszkodva szólalok fel. (Halljuk!) Mert mit akarunk mi? Épen azt, hogy ne tanítsuk a népet az önbíráskodásra, hanem adjuk kezébe a törvényt és védelmezzük az igazságot ott, hol az a napnál fényesebb. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, olyan tanokat nem szabad hirdetni, hogyha valaki, bár legyen az minister, egy hamis okmánynyal kezében beleül a székbe, az ellenpetitionálni boszantás. Mi nem ezt valljuk, hanem arra tanítjuk a magyar népet, hogy Magyarországban a törvény iránti tisztelet még ki nem halt és bennünket készen talál arra, hogy jogait védelmezzük. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most méttóztassék megengedni, t. ház, hogy áttérjek a minister ur felszólalására. Kétségtelen, hogy a minister ur egyénisége iránt, különösen a kaposvári választásig, a mely bizonyos Idust, vagy Hedzsrá-t fog a minister ur életében megállapítani, feltétlenül tisztelettel viseltettem. Az ő egyénisége és a nevéhez kötött nym bus még arra is alkalmas volt, hogy a nagy Széchényi programmjába talán nem illő módon, akkor, mikor e helyről, a nélkül, hogy azt akkor motiválta volna, az ellenzékről átült a ministeri székbe, hogy ezt sem tettük vita tárgyává. Én a t. minister ur egyénisége iránt érzett tiszteletnél fogva, a melyet magamtól megtagadni nem birok, kénytelen vagyok neki bizonyos tételeket figyelmébe ajánlani. Én nem osztozom a t. minister urnak azon fölfogásában, hogy joga legyen itt Széchenyi gróf és a minister között distinguálni. Széchenyi gróf a mágnás-casinóban megteheti, hogy ő Orbán Balázs véleményére nem ad semmit, de a ministernek nincs joga, hogy azzal ne törődjék, hogy egy képviselő miképen vélekedik a minister állása, vagy azon okmány felől, a melynek alapján itt ül. Ezt a jogát a minister urnak elismerni nem fogom soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De miként áll a kérdés % Itt nem egy képviselő, hanem két országos párt és annak minden egyes tagja azon meggyőződéssel lép egy minister elé, hogy azon okmány, a mely kezében van, azon mandátum a mi meggyőződésünk szerint, hamis. És én azt kérdem Széchényi gróftól, a ministertől: ha ez igy van, megegyeztethetőnek tartja-e saját állásával,megegyeztethetőnek tartja-e azzal a politikai morállal, melyet különösen a ministernek kell itt representálni, hogy abba egyszerűen belenyugodjék'? Megengedhetőnek tartja-e, hogy a maga alantas közegeivel szemben bizonyos inferioritásba jusson, midőn arról van szó, hogy egy hivatalnok egy hamis okmánynyal jelenik meg fizetésének felvételére? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Mozgás jobbfélől.) Ha arról van szó, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister az alárendelt hatóságoknak bizonyos alkalmából, erkölcsi fenségének érzetében is utasításokat adjon, vájjon milyen helyzetbe fog jutni a minister ur, ha majd egyik másik azt fogja mondani : „Az urnak nincs joga ilyen hangon beszélnimert a mi mandátumunk nem hamis." (Zaj. Mozgás a jobboldalon.) ítélje meg a t. minister ur — egész őszintén mondom, a lehető legjobb akarattal — milyen helyzetbe jut a képviselőház többségével szemben, ha arról van szó, hogy a t. minister urnak valamely politikai ténye felett a képviselőház többsége bizalmát fejezze ki és ha a többség azt neki megadja, azt értem. De itt másról van szó. Itt évek hosszú sora multán is azt fogják mondani, hogy a t. minister ur a többség kegyelméből nyerte mandátumát, (Ügy van! Ugy van! a szélső buloldalon) mert a választók többségét nem nyerte el. És malmost, t. ház és t. minister ur, alkalmas-e e tény arra, hogy saját állásának tekintélyét, társadalmi befolyását is megóvja vagy emelhesse? Én ezt, t. ház, nem hiszem el. De hát miről is van itt szó ? A t. minister ur hivatkozik arra, hogy az ügyvédeknek, nem tudom micsoda ügyessége és leleményessége alkalmas lehet arra, hogy bizonyos dolgokat félremagyarázzon : Ha ez igaz — pedig igaz — akkor a t. ministerelnök ur kitűnő ügyvéd lehetne. (Derütség.) Merc a t. ministerelnök urnak tökéletesen igaza van, hogy a biráló bizottság eljárására vonatkoznak azon szakaszok és hogy azon szakasz alapján csak a biráló bizottság rendelhetné el a büntető bírósághoz való áttételt. De itt nem erről van szó és a mint gróf Tisza Lajos t. képviselő ur monda, nem a verificatió tárgyaltatik itt, hanem az a kérdés tárgyaltatik, hogy 24 választó azt mondja, hogy az a képviselő, a ki ott ül, hamis közokirat alapján ül a képviselői széken. Itt okirat-