Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
166 82. országos ülés márcziuií 17-én, szombaton. 1888. tiótól elálláuak, a kérvény átteendő az illetékes hatósághoz, mindannyiszor valahányszor ily cselekmény jelenségei felmerülnek. Ez is azt mutatja tehát, hogy e kérdés elől a ház semmi körülmények közt ki nem térhet, hanem ha ily kérdést fenforogni lát — ma pedig, miután az nyíltan panaszoltatik, lehetetlen, hogyne lásson — más eljárást nem követhet, mint azt, hogy az iratokat az illetékes hatósághoz átteszi. Ezen felfogásnak a külön vélemény felel meg és ennélfogva azt fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) B. Orczy Béla, ö Felsége személye körüli minister, mint belügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) A t. képviselő urnak Ä levélre vonatkozó fejtegetéseire egyszerűen csak azt válaszolom, hogy volt már szerencsém erre vonatkozólag az interpellatióra adott válaszom alkalmával nyilatkozni. Ugyanakkor e levél természete iránt is megadtam a magyarázatot. Ahhoz, a mit akkor mondtam, most is ragaszkodom, azt most is fentartom és ismétlésekbe nem bocsátkozom. (Mozgás a szélső baloldalon.) De a képviselő ur tovább ment és azon kérdést vetette fel, hogy ha a kormánynak tudomására jutott az, hogy a kaposvári választásnál rendetlenségek történtek, miért nem tett semmit? Azért nem tett semmit, mert a kormány nem eshetik oly hibába, a mit másoknál orvosolni szokott. Ha a kormány, mielőtt a biráló bizottság a választás megítélésébe bocsátkozott, előlegesen beavatkozott volna és vizsgálatokat rendelt volna el : akkor talán a képviselő ur lett volna az első, ki ez ellen kifogást emelt volna. (Mozgás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Hát Krausz Lajosnál miért tetszett előzetesen beavatkozni? (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon. Zaj Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) B. Orczy Béla belügyminister: A ház bíráló bizottsága e kérdésben döntött. Arra, a mit a kormánynak állítólag tudnia kellett volna, a bíráló bizottság nem terjeszkedett ki, tehát nem is volt sübstratuma annak, hogy a kormány utólagosan beavatkozzék abba, a mibe előlegesen beavatkozni nincs joga. Ezeket voltam bátor egyszerűen a t. képviselő urnak válaszolni és részemről más választ nem adhatok. (Helyeslés jobbfélől) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) A t minister ur engemet félre méltóztatott érteni. Én nem azt mondtam, hogy a kormány miért nem tett valamit a verificatio tekintetében, hanem azt, hogy miért zárta el útját annak, hogy a legközelebb érdekeltek megtekinthetvén a ministeriumban elhelyezett példányt, a valóságot constatálhassák. Ez az, a mit mondtam és ez különbözik attól, a mit a t. minister ur nekem imputált. (Helyeslés balfelől.) Gr. Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk!) A ki törvényeinkben és legutóbb alkotott házszabályainkban nem jártas, annak valóban arra a hitre kell jönnie, hogy a t. ház ma verificál; mert annyira belement ismét a kaposvári választás kérdésébe és ezen választás melletti és elleni bizonyítékok bírálatába, hogy valóban közel áll a feltevés, hogy a ház veriíieálni akar. (ügy van! jobbfélől.j En ezt a hitet nem akarom megerősíteni azzal, hogy én is belemenjek a kaposvári választás kérdésének megvitatásába, hanem szorítkozom egyszerűen csak arra, hogy szavazatomat a Bernáth Dezső képviselő ur által beadott különvéleménynyel szemben indokoljam; (Halljuk!) mert megvallom, bármennyire osztozom is Horánszky Nándor előttem szólt t. képviselő urnak ama nézetében, hogy az erkölcsi jogrend fentartása a törvényhozásnak és mindenkinek ebben az államban — az egyes polgárnak, a hivatalnoknak is — kötelessége: mindamellett nem zárkózhatom el az elől, hogy még azon nemes ezélzatból sem szabad a törvényhozó testületnek törvényt vagy törvényerejű szabályzatot sérteni. Mert ha egyszer egye sek bírálata alá bocsátjuk azt, hogy mikor van oly fontos eset, mikor az erkölcsi jogrend szempontjából a törvényen túl lehet vagy kell menni, akkor általában felesleges törvényeket alkotni. A törvények még abban az esetben is, ha azok hibásak volnának, mig törvények, okvetetlenül mindenkire kötelezők, első sorban kötelezők pedig a törvényhozás factoraira. (ügy van! jobbfélől.) T. ház! A múlt országgyűlés utolsó ülésszakában alkottuk meg a házszabályokat. Alaposan megvitattuk azokat. Akkor alkottatott ezen 76. §. is, a melyre Bernáth Dezső t. képviselő ur állapítja különvéleményét. A szakasz igy szól (olvassa): „Ha a tárgyalás folyamán jelenségei mutatkoznak annak, hogy a kérdéses választás alkalmából vala mely büntetendő cselekmény vagy mulasztás követtetett el, az iratok az eljárás befejezése után a képviselőház elnöke utján az illetékes hatósághoz teendők át. K Ki által? Ez a kérdés merül fel. Természetesen azon bizottság által, a melynek eljárásáról szól ez az egész fejezet. A bizottság pedig nem más, mint az a bíráló bizottság, mely mindazt, a mi ezen szakaszban foglaltatik, végrehajtani hivatva van. Én meg vagyok győződve, hogy abban az esetben, ha a biráló bizottság azon meggyőződésben lett volna, hogy a tárgyalás folyamán kiderült volna, hogy ily események fordultak elő, akkor az kötelesség- és lelkiismeretszerűleg áttette volna a bírósághoz az iratokat. Minthogy azonban a biráló bizottság nem volt ebben a nézetben, nem jutott erre a meggyőződésre, az iratokat át nem tette, az egész eljárást befejezte, jelentését megtette a háznak, melyet a
