Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-82

82. országos Més márezhis 17-én, saorubaton. 1888, \Q{ taimatat. ház rendelkezésére bocsátani, mégpedig azért, mert első parlamenti felszólalásom emlékét nem akartam ily dicstelen ügyhöz csatolni. (Zajos derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Még a t. túloldal általános derültsége daczára is ismétlem : dicstelen. Mert ez ügy a pártküzdelmek tusájában született és ekként a politikai szenvedélyek salakjának összes ismérveit magán hordja (Élénk helyeslés jobbfelől.) Átérzem, t. ház, feladatom nehézségét, mert tadom, hogy tehetségem nem áll arányban azoj közhangulat hatályosságával, mely ez ügyben már a priori állást foglalt el s mielőtt a tárgyi és alaki igazságokat csak mérlegelhette volna, a knposvári választást, cum ira sed non studio megbélyegezte. Tudom én, t. ház, hogy nagyon nehéz és nagyon hálátlan szerep oly kérdéseket védelmezni, melyeknek dologi oldalát az irányzatosan praeparalt közvéleménynek állásfoglalása és az előítéletek érczfala teszi hozzáférhetlenné. De bármily nehéz és bármily hálátlan legyen is ez a feladat, erőt merítek azon tudatból, hogy a kapós vári választás kérdését higgadt és objectiv szempontból véve bírálat alá, szolgálatot teszek vele a közügynek, Somogy vármegye politikai reputatiójának. Azt hiszem, a ki ily kötelesség folytán szólal fel, annak nem szabad visszariadni a nehézségektől, nem szabad azon élénk tiltakozásoktól sem, melyekkel a t. túloldal beszédemet többször kisérni kegyeskedik és melylyel a felfogás ellentétessége jut parlamentaris módon kifejezésre. T. ház! Ez a kérvény s a vele összefüggő kaposvári ügy a közel múltban lezajlott politikai mozgalmak hullámverése. Nem habozom kimondani, hogy egyrészről az irányzatos támadások felújítása, másrészről a talán túlhajtott óvatosság alkalmazása oly homályba burkolja az ügy dologi részét, mely árnyát Somogymegye politikai tekintélyére veti. Pedig ez a megye, tekintettel tisztes múltjára, teljes önérzettel tiltakozhatik az ellen, hogy nevét a nemzet szine előtt meggyalázzák. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől.) Súlyt fektetve erre, nem óhajtom, hogy a bizottság javashitánik egyszerű elfogadásával napirendre térjünk, mielőtt az e kérdéssel összefüggő somogyi választás homályos oldala kellőkép meg nincs világítva. {Helyeslés balfeUl.) Nem akarom, t. ház, hogy akár egyesek tévedése, akár egyesek hibája a megye számlájára vagy rovására írassék s oly egyéneket iparkodjunk ezért felelősségre vonni, kiket e tekintetben erkölcsi imputatio alá vonni csak a rosszakarat képes. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem akarom egyáltalában, hogy ezen iratot ad acta tegyék, mig a kétely legkisebb árnya fennforog. (Helyeslés szélső balfelől.) T. ház! Ezek előrebocsátása után kijelentem, hogy lehető röviden, a legmesszebbre menő nyiltKÉPVH. NAPLÓ. 1887—98. IV. KÖTET. sággal szólok; mert nézetem szerint az ily természetű dolgokban legjobb politika az őszinteség (Igaz! ügy van! szélső balfelől) s midőn meggyőződésemet hangsúlyozom, eltekintek minden más körülménytől. Az én meggyőződésem, hogy a kaposvári választás alkalmával vezetett névlajstromba csak végzetes, ügydöntő tévedés csúszhatott be. (Élénk ellenmondás bal- és szélső balfelől.) De amint nyíltan merem hangsúlyozni meggyőződésemet, ép oly határozottan s nyiltan állítom azt is, hogy ez a tévedés, ez a hiba jóakarattal, (Igen! Ugy van! balfelől.) ez a tévedés bona fide csúszott be. (Élénk derültség bal- es szélső balfelől.) Nagyon csodálom, t. ház, hogy akkor, midőn meggyőződésemet őszinteséggel hangsúlyozóin, a t. túloldal csak azon enuntiatiókat hajlandó szíves figyelemmel kisérni, melyek circulusait nem zavarják, pedig azt hiszem, a méltányosság kölcsönös alkalmazása nélkül t kérdést nem tisztázhatjuk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! A küldöttségi elnök és a kezelő személyzet mindenesetre elmulasztotta a kellő óvatosságot, midőn a választás alkalmával vezetett névsoros lajstromokat csak a választás befejezésekor, tehát az utolsó pillanatban látta el sorszámmal. Így állott be lehetősége annak, hogy igy részint lap elfordítása, részint oldal elcserélés folytán ]9 taszári szavazót, a másik lajstromban 24 szennai választót állítólag kétesen, szerintem tévesen, gróf Széchenyi rovatába vezettek. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ezen egymástól eltérő névsoros lajstrom-példány összeegyeztetése 4 órai késedelmet okozott a választás végeredményének kihirdetésénél. A küldöttségek elnöke, a bizalmi férfiak a névsoros lajstrom-példányokat összeegyeztetni sehogy sem tudták. (Közbeszólások a szélső baloldalról; Mert nem is lehetett.) Végre, t. ház, a küldöttségek elnöke a bizalmi férfiakkal egyetértve, azon lajstrom alapján tetta át a szavazás végadatát a választási elnökhöz, melyben a taszári választók téves bevezetése fordult esetleg elő; ezen példányt elhelyezték a megyei levéltárba és esetleg a szennai választókat tartalmazó példányt csatolták a mandátumhoz s a harmadik példányt a belügyministeriumhoz terjesztették fel. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Csupa tévedésből!) T. ház! Midőn a levéltárban deponált névsoros lajstromot átvizsgálták, akkor jöttek nyomára a tévedésnek és erre jött a lapokban az a sensatiós hir, hogy a választás eredménye tévesen lett kihirdetve. Á mint méltóztatnak emlékezni, az ellenzéki lapok ezen hirt bőven commentálták s hivatkoztak a közjegyzői okiratra, melyben a taszáriak nyilatkoztak, hogy szavazataik átírása Széchenyi javára hibásan történhetett. Midőn a minister ur a lapok utján szárnyra ai