Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
82. ország** ttlésmérc hamisítás megtorlása czéljából intézett a képviselőházhoz : — a kérvényezők egy oly büntetendő cselekmény állítólagos elkövetése iránt emelnek panaszt, melynek jelei a kaposvári mandátum érvénye feletti bírálat alkalmával a bíráló bizottság eljárása folyamán is felmerültek: miért is határozza el a ház, hogy ugy ezen kérvény, valamint a kaposvári válosztásra vonatkozó és a hí'z irattárában levő biráló bizottsági összes irományok a házszabályok 76. §-a értelmében további eljárás végett a ház elnöksége által az illetékes hatósághoz tétessenek át. Beadja: Bernáth Dezső, Melezer Géza. Orbán Balázs: T. ház! Az, hogy a kaposvári választás összes botrányaival most ismét előttünk áll, már önmagában is igazolja annak fontosságát. Itt egy téves felfogás uralja a helyzetet, az, hogy a képviselőséget a ministerséggel mindenféle — még meg nem engedett — módok és eszközökkel is összekötni erőlködnek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig a ministereknek nem kell mindenáron képviselőknek is lenniök, hisz voltak már ministereink, a kik jó ideig nem voltak képviselők. Maga a ministerelnök ur is egy ideig — épen a fusio után — nem volt képviselő, mig a sok criminalis kereset súlya alatt görnyedő Császár Bálint helyet nem csinált neki. Elnök: Arra kérem a képviselő unit, hogy valakit, a ki nincs itt, egyenesen ily nagy váddal ne illésen, a miért a t. képviselő urat egyénileg is felelőssé teheti. (Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs: Azért semminemű baj és fennakadás nem történt a bécsi olajjal kent gépezetben, a mely amúgy sem a mi hasznunkra működik, hanem a mi érdekeinket gázolja el. Sőt nálunk a ministerek képviselősége — és igy szavazatjogosultságuk, mint végzetszerűen közveszélyes dolgok egyenesen a törvény által eltiltandók lennének; hisz láttunk — ennek alapján — szomorúan gyászos s nemcsak alkotmányba ütköző, hanem még a szeméremérzet által is eltiltott eseteket; láttuk, hogy volt cabinetkérdéssel összekötött oly eset, a midőn 10—12 szavazat menté meg a kormányt; vagyis a 8 minister és ugyanannyi államtitkár szavazott önmagának bizalmat. A 80 milliós bankadósság quota szerinti átvállalását, azosztrák bankot és közös vámterületet — nemzetgazdászatifejlődésünke gyászos fejfáit — 8—10 szavazattal, tehát a kormány hivatalos szavazóival erőszakolták e hazára s igy a nemzet e ministeri szavazatok mindenikét 40—50 millióval fizeti meg, mert 10 év alatt 4-500 millió jövedelméről mondának le ezek révén Austria előnyére. Elnök: (Csenget.) T. ház! Kénytelen vagyok ívképviselő ur szavaira észrevételt tenni. (Malijuk! 159 Halljuk! jóbbfelől.) A házban minden képviselőnek szavazata kivétel nélkül egyenlő ériekkel bir. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelól.) Itt semmiféle hivatalos állás nem jő tekintetbe és mihelyt képviselő valaki, tőle nem vehető el szavazati joga. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: Én nem tagadom meg azt, hogy ne volna szavazati joguk a ministereknek, csak szavazásuk eredményét akartam illustrálni. (Felkiáltások jóbbfelől: Joga van hozzá!) Ministereink köpviselői okvetlenkedését (Derültség) a nemzet iszonyú árban fizette meg s nem látom szükséges voltát annak, hogy azt az erkölcstelenség ösztöndíjával is tetézzük. A minister urnak, a ki a zászlótól való desertióval jutott a ministeri székbe és a kiállításnál és a kereskedelmi ministerium palotája építésénél alaposan compromittálta magát, (Ugy van! Ugy van!balfelól. Nyugtalanság és ellenmondás a jobboldalon) miért kell mindezt még oly mandátummal is tetézni, a melyhez a legközönségesebb bűntények egész halmaza tapad s azt undokká teszi a ráragadt piszok ? (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Miért akarja egy ily mandátummal nymbusát gyöngíteni azon szép és nagy múltú névnek, a melyet a nagy Széchényi István tiszteltté tett nemcsak e hazában, hanem Enrópaszerte ? Már maga az, hogy a minister ur ezen őt oly közelről érdeklő kérdésnél jelen van, nem tekinthető parlamentaris szokásnak, mert félő, hogy önmagának szavaz bizalmat, mit a választóktól nem nyert. Nagyon helyén lenne s a tisztességérzet parancsolná, hogy a minister ur a választók többsége akaratának meghamisításával, lélek vásárlással s okmány hamisítással létrejött e mandátumot tegye le s vonuljon vissza valamely kolostorba, hisz agy is kezdetben e pályára készült. Jó lesz ott végezni, a hol kezdette. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Egyáltalában, t. ház, senki, kiben az alkotmányos érzéknek csak egy szikrája van, ezen ügyet ily könnyedén nem veheti, mert itt arról van szó, hogy az alkotmányos jogok legszebbike, azon jog, a melylyel a honpolgárok az ország sorsának vezetésére minden öt évben — tehát nagy időközökben — befolyást gyakorolhatnak, meghamisittatott, megsemmisíttetett. Azt mondja t. előadó ur, hogy van gondoskodás a büntető törvényben és a házszabályokban, hogy a kérvényezők sérelmei orvosoltassanak. De hiszen azon honpolgárok megkisérlették mindkét módot és sehol jogorvoslatot találni nem tudtak. Azt mondja az előadó ur, hogy a belügyminister ur nem zárta el és nem akadályozta meg, hogy a fegyelmi vizsgálat a bűnösök ellen végrehajtassék, hanem csak az illetékességi kérdésben nyilatkozott. De ha ez ugy van, akkor lm;I7-CM, szombaton. 1888.
