Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-77
77. országos ülés márcaius 7-én, saerdán. 1SS8. Í03 volnék bátor a törvényjavaslat ez intézkedését a t. ház előtt kifejteni. Azonban minthogy nem minden oldalról merült fel ez aggodalom, különösen nálunk általában kifejezésre sem talált; minthogy másfelől ez intézkedés csak facultativ s ennélfogva fel kell tételezni, hogy mivel ugy a gyárosok, mint a kormányközegek belátásától függ, ott, a hol ennek alkalmazása a termelés kárával történnék, nem fogják alkalmazni: mindezeknél fogva, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat e facultativ intézkedése ellen érdemleges kifogást tenni nem lehet. A törvényjavaslat második intézkedése, melyet van szerencsém a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlani, a sörgyärosok egy régen hangoztatott óhajtásának felel meg. Eddig az adóvisszatérítés a határon, mint már volt szerencsém beszédein elején említeni, csak két formában történt. Vagy hektoliterenkint átalányban 1 frtSOkr. téríttetett meg, a mi feltételezte, hogy a sörlé 9 fokú czukortartalmú. Már pedig az ilyen sörlé általában a gyengébb sörök közé tartozik, a kivitelre való sör többnyire 12—13 fok czukortartalmú szokott lenni, ennélfogva ez intézkedés ép ugy, mint a másik alternatív-intézkedés, mely abban áll, hogy visszatérittetik az adó az illető gyárosok számára a termelt sörnek a kivitelt^ megelőző 6 havi termelés minimalis czukortartalma arányában, hátránynyal bir a kivitelre az illető gyárosokra és exporteurökre, hogy a magasabb foktartalmú sörlé után az adó nem térittetik vissza azon arányban, melyben az adó e foktartalom után lerovatik, tehát az erősebb, versenyképes sör a külföldi kivitelnél a gyengébb sörökkel szemben hátrányban volt. E hátrány megszüntetéséről van «zó e törvényjavaslatban, mely az említett két kiviteli visszatérítési módozat mellé más kettőt vett fel. Az egyik módozat az, hogy az adó azon foktartalomban térittetik vissza, a melyben lerovatik ; e módozatot valószínűleg az erősebb foktartalmú sörök kivivői fogják igénybe venni. A másik az, hogy a kivitelt megelőző hat havi termelés átlagos foktartalma szolgál az adó-visszatérítés alapjául. Tehát nemcsak a kivitelt megelőző hat havi termelés minimalis fok tartalma, hanem annak átlagos foktartalma vehető fel alap gyanánt. E két új módozat mindegyike által az eddiginél magasabb visszatérítési arány állapittatik meg, a mi természetesen a kivitel előnyére szolgál. Megjegyzem, hogy Magyarország szempontjából — melyből mint mindegyiket, ugy ezt a törvényjavaslatot is meg kell ítélni — ez intézkedésnek igen nagy jelentősége nincs. Inkább van közgazdasági előnye, mint pénzügyi hátránya. Közgazdasági el (ínye az, hogy ha a monarchia területéről való sörkivitel növekszik, ez által természetesen fejlesztetik a termelés is. A verseny, mely a monarchia két fele közt a fogyasztás ellátása tekintetében kifejlődött, könnyittetik ugy, hogy a kivitel első sorban az osztrák gyáraknak, másodsorban a magyar gyáraknak könnyebbé tétetik az által, hogy az adó arányosabban térittetik vissza. Itt Magyarország szempontjából az a közgazdasági előny keletkezik, hogy a kivitel lendülete által egyáltalában a belföldi termelés is lendületet nyer. Pénzügyi szempontból ez azért nem bir nagy jelentőséggel, mert a visszatérítési összeg, melyben eddig részesültünk, három évi átlagot véve, körülbelül 23,000 frtot tesz. Ennek némi csekély változásáról lehet tehát szó, de nagy áldozatról egyáltalában nem. Ezen szempontból a törvényjavaslat ezen második lényeges intézkedése szintén indokoltnak látszik. A harmadik intézkedés inkább adótechnicai dolog, mely minden más fogyasztási czikknél, mely gyárilag állíttatik elő e hazában, alkalmaztatik s különösen a szesznél. Ez tudniillik a „kalo" alkalmazása, mert az tagadhatatlan, hogy az erjedés és a manipulatio alkalmával egy bizonyos mennyiség veszendőbe megy. Ezen veszteséget, melyre eddig a szesznél és a czukornál tekintettel voltunk, a sörnél nem vettünk tekintetbe, illetőleg semmiféle százalék az ily czímen való úgynevezett kaloveszteség fejében le nem vonatott. Most a törvényjavaslat azon intézkedést tartalmazza, hogy az ily módon 47° leüttetik, illetőleg az adóból ily arányban visszatérittetik. Ez tisztán az igazság követelménye, mert tényleg adót venni egy oly mennyiség után, mely elenyészik, csakugyan igazságtalan dolog. Minthogy ez a három intézkedés van a törvényjavaslatban és minthogy különösen az adóellenőrzés és visszatérítés szempontjából lényeges módosításokat szenvedett az eddigi törvény, igen természetes, hogy azon ellenőrzési és büntetési szabályokat, melyek az e téren való esetleges visszaélésekkel összefüggésben vannak, szintén megfelelőieg kellett módosítani, illetőleg idomítani; minthogy megszaporodtak azon módozatok, melyek szerint az adó a kivitelnél visszatérittetik, igen természetes dolog, hogy a büntetéseket az e téren való visszaélés eseteire megfelelŐleg kellett szaporítani, illetőleg idomítani: azaz, miután a foktartalom szerint visszatérítés van a törvényjavaslatban meghatározva, igen természetes, hogy a büntetéseknél is intézkedni kellett arról, hogy ha valaki nem oly foktartalmat vall be, illetőleg nem oly foktartalom után veszi igénybe az adóvisszatérítést, mely tulajdonképen a valóságnak megfelel, az megfelelő pénzbüntetéssel terheltessék. Ez természetes dolog és természetes kifolyása az ellenőrzésnek, mert különben az államkincstár esetleg ágén jelentékeny megkárosodásnak lenne kitéve. Ezeket az intézkedéseket foglalja magában
