Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

69- országos ülés febmár 22 én, izerdán. 1888 345 tüntetője az iskola. Am tessék bárkinek, t. ház, felső Csallóközben az iskolába betekinteni s meg fog győződni, mily borzasztó kép tárul a szemlélő elé. A gyermekek fele, azt lehet mondani, el van •csenevészedve. Ezekben a gyermekekben nincs vér, nincs velő s hogy Hock képviselőtársam minap használt szavaival éljek, nines vis vitális. INein is lehet másként, t. ház, mert hiszen az anyák száraz emlőn emtették őket, mákonyitallal altatták és burgonyán nevelték fel. Ilyen lesz, t. ház, azon jövő nemzedék, mely most a Csallóközben, de majd később az egész országban nevelkedik. Legyen szabad, t. ház, további adatokkal is szolgálnom. Eberhardon és Félben a gróf Apponyi család három hónapon át mintegy 100 családot tart fenn napról napra meleg étellel és tüzelőfával. (Felkiáltások a szélső hátoldalon: Éljenek !) Nagyon jól tudom, t. ház, hogy ennek felemlítésével a mélyen tisztelt grófi család szerénységét sértettem, de utóvégre tárgyamra tartozik s annak indokolására fel kellett azt hoznom. Saját plébániáin körében mintegy 60 család van, kik nem tudják, hogy holnap mit esznek. Felső- és Alsó-Csölle, Misérdi és Dénesd községekben ezen ínséges családok száma ma még nagyobb s igy megy ez egész Felső-Csallóközön keresztül. De ezt nem is lehet csodálni, t. ház, ha meggondoljuk, hogy Csallóközön és különösen a FelsőCsallóközön a talaj olyan, hogy az úgyszólván összes termő erejét elveszte. A kik az ottani talajviszonyokat ismerik, azok nagyon jól tudják, hogy ott a climaticus viszonyoknak nagyon kedvezően és szerencsésen kell közrejátszaniuk, hogy aföldmives gazdának csak középszeríí termése is lehessen és még akkor is, t. ház, csak quantitaíive örvendhet jó aratásnak és nem qualitative és innen van, hogy számos nagyszombati vidékíí tót pozsonyi mérőjét az árpának 3 írt 20 krjával adja el a piaczon, inig a csallóközi gazda nép nem kap többet, mint 1 frt 80 krt, legjobb esetben 2 frtot. A nyomor legfőbb oka azonban kétség kivül az, t. ház, hogy az ősi telkeknek szétforgáesolása és szétdarabol tatása úgyszólván in infinitum megy és higyje el a t. ház, hogy a mi adásvevési s a mi örökösödési jogrendünk mellett előbb vagy utóbb be kell okvetetlenül állani a szó szoros értelmében vett mezei pauperismusnak és az igazi nihilismusuak. Es én, t. ház, kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy akkor oly állapotok fognak bekövetkezni, a melyek egyenlők a mi földmives népünk és földmives osztályunk megsemmisítésével. (Helyeslés a baloldalon.) Oly állapotok fognak ! bekövetkezni, melyeknek orvoslása vajmi bajos leend. Hátra volna még, t. ház, hogy szót emeljek a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. zsidókról, ezekről az ázsiai jövevényekről. De miután már említettem, hogy én, tekintettel az idő viszonyaira, a zsidókérdést bolygatni egyáltalán nem akarom, tehát csak nagyon röviden és annyiban fogok velük végezni, a mennyiben azt szükségesnek tartom. Ezek az ázsiai j'övevények, ezek a nomádok a Csallóköznek legvirágzóbb helyeit és magyar községeit már is inficiálták. Somorján, t. ház, még csak néhány évtized előtt volt virágzó ipar, volt tisztességes kereskedelem s most ezek az ázsiai jövevények már azt is tönkretették. Tej falu egy valóságos piszkos zsidófészek. Az egykor hires Jókat már tökéletesen felemésztették, Nagy-Magyart, ezen egykor virágzó községet pedig palaestinai sáskahad módjára egészen ellepték. És ezzel, t. ház, végeztem volna a zsidókkal, de egy gondolat előtt még sem térhetek ki és ez az, hogy midőn azt látjuk t. ház, hogy ezek a nomádok nemcsak a Felső-Csallóközt, hanem az egész országot tönkretevéssel fenyegetik; midőn azt látjuk, hogy Francziaországban, Németországban, Áustriában a zsidó-kérdés úgyszólván napirendre van tíízve; midőn azt látjuk, t. ház, hogy különösen Bécsben, berezegek, grófok, bárók, tábornokok, főpapok, iparosok, kereskedők, egyetemi tanárok, országos képviselők az antisemitismusnak dieshymnusokat zengenek: ugyanakkor Magyarország ministerelnöke egy zsidó asszonyt, udvarképesített. (Zajos derültség.) Ezzel szemben én kijelentem, t. képviselőház, hogy az a zsidó aszszony (Zaj Halljuk!) . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, maradjon a tárgynál; (Helyeslés.) ez nem tartozik a csallóközi ügyhöz. (Élénk derültség.) Kudlik János: Kijelentem, t. ház, hogy akár udvarképes az illető, akár nem . . . (Derültség. Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Elnök: Már figyelmeztettem a képviselő urat, hogy a tárgynál maradjon. Megkövetelem, hogy szavamat figyelembe vegye (Helyeslés.) Kudlik János: Megköszönve elnök ur figyelmeztetését, folytatom tárgyamat. (Halljuk!) Ezek voltak, t. képviselőház, ama sebek, melyeket én a Felső-Csallóközre vonatkozólag felemlíteni szükségesnek tartottam. Ha a t. ház türelmével vissza nem élek, engedje meg, hogy egyúttal rámutassak azon gyógyszerekre is, melyekkel szerintem a felső-csallóközi nép anyagi bajain segíteni lehet. (Halljuk!) Az első ezek közt, hogy a felső-csallóközi népnek szüksége volna, egy olcsó és könnyen hozzáférhető hitelintézetre. Az igaz, hogy itt van Budapesten a kisbirtokosok földhitelintézete ; ámde, t. ház, a legtöbb pénzre, kölcsönre szorult szegény földmives ember tulaj donképen nem is tudja, hogy ez az intézet létezik, vagy ha tudja is, nem ismeri a módját, hogy miképen léphet ezzel a hi« .... .