Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-58

be 58, orsiágos ülés február 7-én, kedden. 1888. november 1-én venné kezdetét és ötven egymásután folyó év alatt fogna megejtetni. A kölcsön adandó összeg tehát 1.800,000 frt volna, a törlesztés évenként 99,000 irtot fogna tenni. Ezen 1.800,000 forint a pénzintézet záloglevelei útján adatnék, ugy hogy minden 100 frt névszerinti összegre 99 frt fogna készpénzül adatni s ezen összeg törlesztése és kamatja 50 éven át 99,000 frtot fogna tenni. A pénzügyi bizottság ezen tervezetet elfogadhatónak találta; a kérdés csak az volt, hogy ezen összegből sikerül-e a ministernek mindazon helyiségeket előállítani, a melyekre neki szüksége van és a melyeket költségvetésében előirányzott. Ez irányban az igazságügyminister ur előzetesen egy vállalkozóval, kinek a fővárosban jó neve van s aki reális és solid ember — bocsátkozott érintkezésbe; a vállalkozó tanulmányozta a költségvetést és a terveket és az 1.775,000 frtra előirányzott építményt ő 1.700,000 frtért ajánlkozott előállítani. E szerint tehát volna vállalkozó is, a ki ezen összegért, melyet az igazságügyminister ur a törvényhozástól kér, a szükséges építkezést keresztülviszi. Meg kell még jegyeznem t. ház, a fedezetet illetőleg, hogy az a pénzügyi bizottság által megvizsgáltatott. Jelenleg az állam által azon czélokra, melyek itt contempláltatnak, birt épületek után fizet az állam évenként 70,109 frt évi bért; a vizsgálati foglyok elhelyezésére szükséges helyiségek előállítása azon fogházalapból fog fedeztetni, a melyet az 1887: VIII. törvényczikk egyenesen hasonló czélokra rendelt. Ezen czélra 420,000 frt szükségeltetvén — a mennyibe tudniillik a fogházi helyiségek fognak kerülni — a szükséges összeg törlesztésére fogna 23,100 frt vétetni évenkint s igy maradna 5,000 és néhány forint, amely rendes fedezetet nem talál a létező alapokból, ezen Összeget kellene az igazságügyministerium rendes költségvetésébe házbér czímén bevenni. Azonban még azt is meg kell jegyeznem, (Halljuk!) hogy ezen 5,000 forint nem egészen fogná terhelni az igazságügyi tárczát, mert ma már, midőn az igazságügyminister ur kénytelen házbérszerződéseket kötni s részben a fennálló bérszerződéseket meghosszabbítani, már ma 2,000 forinttal magasabb házbért követelnek mint eddig az egyik helyiség után, mint a mennyit az eddig fizetett; ugy, hogy 3,000 és néhány száz -forint volna az a többlet, melyet a rendes költségvetésben házbérczím alatt fedezni kellene. Az igazságügyi bizottság elfogadja azon argumentumokat, a melyeket ily épület létesítésére az igazságügyminister ur felhozott; jónak, czélszeríínek és meg felelőnek tartja a javaslat pénzügyi részét és a örlesztési módokat. Van tehát szerencsém e törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Unger Alajos: Az előttünk fekvő törvényjavaslat két szempontból lehet bírálat tárgya. Az egyik az igazságszolgáltatási, a másik a pénzügyi szempont. A mi az igazságügyi szempontot illeti, előre is kijelentem, hogy köszönettel fogadom a ministertől azt, hogy a jogászközönség és különösen az ügyvédi kar régi óhajtását, a melyet ez irányban többször kifejezésre is juttatott, ezen törvényjavaslat előterjesztése által elősegíteni szíves volt. Hogy egy ily épület emelése Budapesten okvetetlenül szükséges, azt azonkívül, a mit az indokolásban erre nézve az igazságügyi kormány felhoz, még lehetne sok draszticus példával is bőven illustrálni. De nem akarok ebbe belemélyedni, csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy minő nagy hátránya volt az igazságszolgáltatásnak abból, hogy a budapesti elsőfolyamodású királyi törvényszék fenyítő osztálya Budán lett elhelyezve. Tudni való ugyanis, hogy akárhányszor nem voltak az esküdtszéki tárgyalások déli 12 óráig megkezdhetők, daczára annak, hogy 9 órára volt a határidő kitűzve, mert a legtobbnyire Budapestről megidézett tanúk és ügyvédek a szerfelett hosszú út miatt pontosan meg nem jelenhettek. Én csak azt csodálom, hogy az előbbi igazságügyi kormány, daczára az ismert nehézségeknek, a fenyítő törvényszéket mégis oly messzire, helyezte az ország fővárosának központjától. ,De még jobban csodálkozom azon. hogy mikép lehetett a jogászközönség gyakori sürgetésének daczára ezen állapotot 10—15 éven át fentartani, hacsakanelyi érdekek a kormányt ily állapotok fentartására nem buzdították. Megvallom, mindig sajnálattal láttam, hogy azon közben, midőn ezen állapotok ottan fentartattak, egyre emelkedtek a közigazgatási czélokra szolgáló ministeri paloták és egyéb épületek, a melyeket én mindig ugy [tekintettem, mint monumentumait a magyar igazságszolgáltatás inferioritásának, a mely pedig évenkint csak bélyeg és illeték czímén több mint 11 millió forintot szolgáltat az állam kincstárába. A mi az épületnek beosztását illeti, én azt czélszeríínek és helyesnek tartom s különösen helyeslem azt az intézkedést, hogy ha már két törvényszék, polgári és fenyítő osztály egy épületben lesz elhelyezve és a vizsgálati foglyok részére is külön helyiség van berendezve, hogy ezek egymástól teljesen és tökéletesen el lesznek különítve. Ezt nagy előnynek tartom és az ellenkezőt nagy hátránynak tartanám; e tekintetben tehát semmi kifogásom az épületnek beosztása és berendezése ellen, különösen azért, mert kellő tekintet van fordítva arra is, hogy a szóbeliség &s a közvetlenség ugy a polgári, mint büntető eljárás.