Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-58
SS. országos ülés február 7 én, kedden. 188S. 81 azon okból, mert a nem régen alkotott ipartörvény szerint akkor, ha lőszergyártást be akarunk rendezni, magának a telekengedélynek kieszközlése czéljából sok eljárás szükségesés pedig első sorban meg kellene indítani az adictál-eljárast s az iparhatósági tárgyalás is hosszabb időt venne igénybe. Már pedig ez nem csak a sürgősség szempontjából, de jogi szempontból is i megfontolandó dolog. Eltekintve attól, hogy oly jogos magán érdekekkel találkozhatunk, a melyeknek esetleges kárpótlásáról is gondoskodnunk kell, milyen furcsa helyzet lenne az, ha most a törvényhozás, tehát egy legislativ testület kimondaná, hogy e helyen a fegyver- és tölténygyár felállítása megengedtetik és azután, mint iparhatósági legfelsőbb fórum, a kereskedelmi minister lenne hivatva a felett dönteni, vájjon az építési engedély megadassék-e ? Ez, t. ház, előre lehetetlenné tenné ama ministernek, hogy igazságos iparügyi határozatot hozzon. De még egy szempontot kell kiemelnem: a pénzügyit. Egyár felállítására, ugy tudom, 26.000 D-ölnyi terület szükséges. A főváros a területet a tőle megszokott hazafisággal és áldozatkészséggel hajlandó e fegyvergyárnak felajánlani, de mint a legutóbb megtartott közgyűlési határozat mondja, csak az esetben, ha csupán fegyvergyár állíttatik fel és lőszergyár nem. Ha a fegyvergyár a lőszergyárral együtt eombináltatik, nem hiszem, hogy a fővárostól területet lehetne kapni és ha igen, az bizonyosan tetemesen drágább lesz. Azért a midőn ily nagy telek megváltásáról van szó, már a pénzügyi szempont is megköveteli, hogy a lőszergyár mellőztessék, annyival inkább, mert ily közveszélyesnek tekinthető gyár felállítása a főváros közelében semmiképen sem indokolható. Ezzel befejezem felszólalásomat. Határozati javaslatot nem adok be, első sorban azért, mert a törvényjavaslat nézeteimmel ellentétes dispositiókat ugy sem tartalmaz; másrészt főleg azért, mert felszólalásomat minden politikai tendentiától mentnek kívánom tekintetni: mi pedig már megszoktuk, hogy tőlünk jövő bármily objectiv javaslatot is a többség a pártérdek szemüvegén keresztül bírál meg. De számítok arra, hogy a honvédelmi minister ur teljesen megnyugtató választ fog adni az iránt, hogy a midőn a kormány többé-kevésbé jogosan dicsekszik azzal, hogy a fővárosért menynyi áldozatot hoz, nem fog olyasmit elkövetni, a mi egy egész vidék fejlődését merőben lehetetlenné teszi. Ez volt, a mit felszólalásom tárgyává kivántam tenni és ezzel újra kérem a minister ur megnyugtató válaszát. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Bolgár Ferencz: T. ház! A mennyiben a törvényjavaslatban magyar területen felállítandó fegyvergyárróí van szó, én azt csak megelégedés" KÉPVH NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. sel fogadhatom és tekintettel arra, hogy a minister ur kijelentése szerint a gyár felállítása által az országra nem rovatik nagyobb áldozat és egy fegyver előállítása csak 57* krral kerül többe, mintha a steyri fegyvergyár szállítaná: én a javaslatot teljes készséggel elfogadom és természetesnek is tartom annak elfogadását. Bár megvallom, t. ház, sokkal szivesebben láttam volna, ha nem magángyárról, hanem állami üzem alatt levő magyar fegyvergyárról lett volna szó. Mert meggyőződésem az, hogy ilyen gyár, beleszámítva az építés és felszerelés költségeit is, sokkal olcsóbban birta volna a véderőnek szükséges összes fegyverkészletet szállítani, mint ezt a magángyárak fogják. Szerettem volna azt is, ha a gyár nem a fővárosban, hanem a Duna-vonal háta mögött lett volna felállítva, vagy ha már Budapesten kívánják, ne a pesti bal- hanem a budai jobboldalon építenék. De elvégre nem akarom ezt itt részletesen fejtegetni, minthogy úgyis fait accompli előtt állunk és gyakorlati eredménye fejtegetéseimnek ugy sem volna. Örülök már annak is, hogy a gyár ily formában jött létre, mint ezt a törvényjavaslatban vázolva látjuk. Annál jobban örülök, mert ezt a katonai alkotást az első lépésnek akarom tekinteni abban az irányban, hogy az eddig a monarchia túlsó részében centrálisalt katonai intézetek és telepek végre ugy a hadsereg, mint a monarchia érdekében de centrali sál tassanak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Láthatják az irányadó körök épen azon nagy megelégedésből, melylyel országszerte ezen gyár építése fogadtatik, mily könnyen lehet a mi katonai igényeinket kielégíteni és mily egyszerű dolgokat — mert ez valóban egy nagyon egyszerű dolog — vagyunk hajlandók már nagy vívmányoknak tekinteni. Ez, t. ház, az én álláspontom a fegyvergyárral szemben; és nem is bátorkodtam volna a t. ház becses türelmét azon pár perezre is igénybe venni, melyre ezt tenni szándékozom, ha ezen kérdés egy más, nagyon fontos kérdéssel összeköttetésben nem volna. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat második szakaszában felhatalmazást kér a honvédelmi minister ur arra, hogy a fegyvergyárral szerződést köthessen 180,000 darab 8 milliméteres ismétlő puska szállítására nézve, azaz ki van mondva ez által az, hogy ha e törvényjavaslat elfogadtatik, akkor egyszersmind a honvédség felfegyverkezése is el van döntve. Ebből a szempontból, t. ház, ezt a szakaszt már nem szavazhatom meg minden fentartás nélkül; ugy mint azt, a mi a gyárra vonatkozik és ennélfogva bizonyos feltételhez kötöm ennek megszavazását. Bevallom, t. ház, a mint már bátor voltam ezt egyszer a t. ház előtt jelezni, hogy én ezt az alii