Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

66 67. arszégos ülés február fi-án, hétfőn. 1888. Áttérek most azokra, a mik ezen indítvány indokolása szempontjából, vagyis inkább a szentimrei tanintézet ellen hozattak fel. (Halljuk!) Egyik kifogás az volt, hogy a tanulók száma csekély s ennek következtében az az intézet ott egyáltalában fölösleges. A t. képviselő nr felhozta, hogy tavaly csak 8—10 tanuló volt az intézetben. Én nem tudom, hogy épen 8 vagy 10 volt-e, de semmiesetre sem volt annyi, a mennyi most van! S ez igen természetes, mert két évi tanfolyammal biró intézetben az első évben lehetetlen minden alapítványt betölteni, mert ha valamennyi alapítványi hely betöltetik, a második évben nem lehet első éves növendékeket felvenni. Az alapítványok nak tehát csak fele töltetett be. Ez az oka, hogy az első évben a tanulók száma nem volt oly nagy. Jelenleg az intézetben 30 tanuló van. De nem is lehet sokkal több; megmondom mindjárt, hogy miért. Az intézet 34 tanulóra van berendezve, tehát a 30 tanuló nem sok, de megfelel az intézet berendezésének. Mert mennyivel legyen több? (Egy hang a szélső baloldalon: Nyáron egy sem volt!) Még az idei nyarat nem értük meg, majd meglátjuk, mennyi lesz. Erről nem szólok, de azt hiszem, hogy a képviselő ur se jövendölheti meg, hogy nyáron hányan lesznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Az az állítás tehát, hogy tanulók hiánya miatt nem szükséges ez az intézet, legalább is bebizonyítva nincsen. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja a képviselő ur, hogy annak az intézetnek jövedelme igen csekély. Positiv adatokkal szolgálni erre nézve is alig lehet, hisz az intézetet 1885-ben vettük át, ekkor jövedelme nem lehetett; az első kezelési évben, midőn az összes gazdaságot más rendszerre kellett terelni — mert egy intézet számára nem lehet azt a gazdálkodási rendszert fentartani, melyet a földbirtokos folytatott, hanem egész más rendszert kellett meghonosítani — természetes, hogy ebben az első esztendőben az intézet nagy eredményt nem mutathatott fel. De azt sem tudhatjuk még, hogy az intézet mekkora jövedelmet mutathat ki, mert méltóztatik igen jól tudni, hogy a gazdasági év nem együtt záródik a pénzügyivel s valamennyi intézetünknél, a hol gazdálkodás van, a pénzügyi eredmény csak akkor tudható ki, ha az állam több éven keresztül kezeli azon intézetet. Ha tehát az 1886. évi pénzügyi számadás kedvezőtlen eredményt mutat, abból még nem lehet azt a következtetést vonni, hogy egyáltalában a gazdaság volt kedvezőtlen, mert a termés értékesítése csak az 1886. év végén volt lehetséges. Egyébiránt figyelmeztetem épen azon képviselő urakat, a kik ezen intézet ellen ilyen indokolást hoznak fel, hogy milyen volt az Í886. évi termés épen Somogymegyében ? Vájjon az olyan kedvező volt-e ? És nem kellett-e azon időben a termelés tekintetében, különösen a takarmányozás tekintetében, különös intézkedéseket tenni? (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most azt illeti, a mit ugyan nem mostani felszólalásában mondott a t. képviselő ur, de mire tulaj donkép most is hivatkozott, hogy t, i. azon földbirtokos, kitől az állam ezen intézetet bérelte, igért bizonyos befektetéseket és hogy ezen befektetések miért nem tüntettettek ki, arra én röviden csak azt válaszolom, hogy mindazon befektetések, a melyekre az illető földbirtokos szerződésileg kötelezte magát, részben már teljesíttettek, részben pedig a folyó évben fognak teljesíttetni. Azon kifogásokra, hogy az állam miért épít növendék-istállókat, holott a földbirtokos maga vállalta magára a gazdasági épületek emelését, egyszerűen azzal válaszolok, hogy az állam egy gazdasági épületet készít, melynek helyébe ismét a földbirtokos egy tanintézeti czélokra szolgáló építkezést fog eszközöltetni. És ha a képviselő ur csodálkozik azon, hogy az állam beruházásokat tesz, egyszerűen csak arra figyelmeztetem, hogy hosszabb bérleteknél a bérlők saját érdekükben is tesznek beruházásokat. De utóvégre is a szerződésben meg van állapítva, hogy a mennyiben az állam befektetéseket, beruházásokat tesz a földbirtokon, a bérlet végén a földbirtokos azokat megváltani köteles. Szalay Károly: A bérlet végén? Matlekovits Sándor államtitkár: Természetes, hogy a bérlet végén, mert előbb nem válthatja meg. Én sok bérleti szerződést láttam már, de olyat, hogy hamarabb lett volna köteles megváltani a tulajdonos az építkezéseket, mielőtt viszszavenné a birtokot, olyant még nem hallottam. Mindezekből kitűnik, hogy az indítvány, a mely tétetett, a költségvetési rendszernek sem felel meg: ennélfogva kérem a házat, méltóztassék az indítványt mellőzni és a tételt ugy, a hogy van, megszavazni. (Helyeslés jobbfelől.) Szalay Károly: T. ház! Ugy hiszem, nemcsak magamat, de azokat is, a kik kegyesek voltak figyelemmel kisérni, a melyeket én előadtam, az igen t. államtitkár ur válasza egyáltalán nem elégíthette ki. Fentartva határozati javaslatomat, csak néhány szóval óhajtok reflectálni azokra, a miket mondani méltóztatott. (Halljuk!) Azt mondta a t. államtitkár ur, hogy megláthattam volna az 1886-iki zárszámadásokból a jövedelmeket s kiadásokat — hiszen hivatkoztam is erre — minek kívánom tehát most, hogy a minister terjeszszen be ide egy okadatolt külön jelentést. Én csudálkozom az államtitkár urnak ezen az ellenvetésén. Méltóztassék azt az 1886 iki zárszámadást megnézni; hiszen ép azt találom én sérelmesnek, hogy ott az a 27,000 frt nincs részletezve, nincs megmondva rovatok szerint, hogy mire mennyi adatott ki, egyszerűen az van mondva, hogy kiadatott 27,000 frt. Ez a körülmény tehát,