Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

57. országos'ülés február fi-ín, hétfőn. 1S88. u (Igaz! Ügy van! balfeUl.) Mert ha igaz, hogy a kereskedelem szabadságának egyik főkelléke, hogy a verseny tételei mindenkire egyenlők legyenek : akkor, midőn az állam akár közvetve, akár közvetlenül magát egy intézménynyel vagy egy vállalattal azonosítja, annak versenyképességét kelletlenül emeli a másik rovására. Igaza lehet a t. államtitkár úrnak, hogy ez idő szerint a mintapincze a kereskedelemre még valami nagy hátránynyal nem jár. De eddigi működésének eredménye oly csekély, hogy valóban számba nem jöhet a nagykereskedésnek eredménj^eivel szemben. Azonban a kárnak kisebb vagy nagyobb volta nem argumentum a fentartásra, mig ellenben az eredménynek, mondhatnám, silány volta mindenesetre a vállalatnak és az intézménynek életképtelensége mellett bizonyít. Kétségtelenül helyesen jár el a ministerium, midőn boraink kivitelének könnvítésere és annak hitelének emelésére minden eszközt megragad, de ezt az eszközt hasznosnak egyáltalában nem ismerhetem el. Hiszen tagadhatatlan tény, hogy nincs bortermelő ország az egész világon, a mely annyi tiszta és egészséges bort juttat a forgalomba, mint a magyar. Még az úgynevezett mtíborok, vagy még csak a pinczézett borok is aránylag igen csekély mennyiséget tesznek ki az eredeti és tiszta borokkal szemben. És mit tapasztalunk? Hiába bizonyítgatjuk a külföldnek, hiába állítjuk, hogy boraink tiszták és jók, ha nem vagyunk képesek azokat a vevőnek — hogy német kifejezéssel éljek — mundgerechtté tenni, nem leszünk képesek azoknak keletet szerezni: mert a fogyasztás a vevő dolga, a vevő megnézi, megízleli, de bizony, ha nem ízlik neki, nem veszi meg, ha mindjárt az államnak a pecsétje van is rajta. Éhben hivatkozhatnámépen saját tapasztalásomra, mert én is borral kereskedem és pedig magyar borokkal Amerikában, de hivatkozhatom nagyobb példákra, azon országok példájára, melyek a borkereskedés terén az első helyet foglalják el, Franeziaországra és Németországra, melyek borai régóta uralják a borkereskedést, pedig tudva van, hogy sehol a világon a pinczézés mestersége oly magas fokra nem emelkedett, mint e két országban. Sőtépenaphylloxerapusztítása óta aműboroknak addig is tetemes ipara most nagyiparrá emelkedett és boraik ma is általános keresletnek örvendenek. Magyarországon nagyon sokan költik, pazarolják pénzöket a drága külföldi és névszerint franczia borokra, pedig általában tudva van, hogy azon finom borok, melyek Grand vin, Chateau Lafitte, Chateau Yquein s a többiek neve alatt vannak forgalomban, még az előtt is aránylag oly csekély mértékben termettek, hogy áruk ott helyt nagyobb volt, mint annak, mit ugyanazon devise alatt más országban árulnak és most oly drágák, hogy Parisban 20—30 frankon alól hasonló borokatvenni nem lehet. A kik tehát ilyen devisek alatt vesznek franczia bort, tudják meg, hogy azok bizony vagy valóságos műbőrt, vagy pedig legjobb esetben magyar borból készült borokat isznak. Hasonló eset van Németországban is; az Ausleese ott is igen csekély mennyiségű bort ad és ezeknek ára mindig három-négyszer annyi, mint ugyanazon boroknak minálunk. Igenis az Ausleese után megmaradt szőlőből készítik azonborokat, melyeket aztán hasonló nagyszabású devisek alatt terjesztenek az egész világon. Tehát hogy igen közönséges szóval éljek, akik ezeket veszik,pancsot isznak igen drága pénzen. A ki tehát ezen körülményeket figyelembe nem veszi, az sohasem fogja feltalálni módját boraink terjesztésének; pedig amúgy is nehéz állásunk van, mert nekünk nemcsak terjeszkednünk kell. hanem valóságos irtó háboríit kell viselnünk oly országok ellenében, melyeknek borai a világpiaezot már elárasztották. Ez olyan munka, mely az egyesek erejét túlhaladná és itt valóban nagy és tág tere nyílnék a kormánynak sok hasznos cselekményre és azt hiszem, hogy az arra fordított nagyobb költségek is meghoznák az óhajtott gyümölcsöt. Én tehát erre kivánom a t. kereskedelmi ministerium figyelmét felhívni és egyáltalában megj elégszem azzal, hogy a kereskedelmi ministerium belátja a mintapincze jelenlegi állapotának nem igen tartható voltát, már is előkészíti magának az utat arra nézve, hogy ebből tökéletesen kibontakozzék. Kár volt, hogy eddig is fentartotta annak országos jellegét, de még nagyobb kár, hogy egy testülettel, egy szövetkezettel szerződést kötött. Én természetesen e szerződést respectálni akarom s azért ezen tétel kitörlését nem indítványozom. Én, t. ház, a magyar borok terjesztését a külföldön előmozdítani akarom, de egészen más módokon, mint a melyek felhozattak. Ezeket ajánlom a ministerium figyelmébe. Ugron Ákos l Magához a tételhez hozzászólani nem akarok. Felszólalásom indoka az, hogy az általános vita alkalmával több oly nézet merült fel és részesült a túloldalról méltánylásban, amelyekről azt kell hinnem, hogy azok az irányadó körök nézetei és hogy Tisza István képviselő ur oly nézetnek adott kifejezést, a melyet én nem oszthatok. Érdekes felszólalásában kiemelte azt, hogy az országban oly kevés bika van, hogy 71 tehénre egy bika esik és constatálta, hogy 6500 bika hiányzik, a melyeknek beszerezhetése végett esetleg a gazdasági egyletek segélyezésére, a hús-juh és hús-sertés emelésére, a méhészetre, a halászatra, a rizstermelésre és a kolozsi gulya fentartására fordított összegekéit használná fel. Azt mondja továbbá, hogy concret javaslatokat nem tesz, mert ezeket a ministernek tartja fenn, mert ő ismeri a körülményeket legjobban. E nézetét a t. képviselő urnak azonban én nem helyeselhetem, mert mi ezen