Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

56. orsssfigos ülés február 4-én, szombaton. 1888. 45 pincze ügye s akkor is nyújtott be Hermán Ottó volt képviselőtársam egy határozati javaslatot a mintapincze eltörlése végett s akkor az igen t. kereskedelemügyi minister ur ugy nyilatkozott, mintha egészen egy véleményen lenne vele. Ugyanakkor kiemelte volt képviselőtársam, hogy nemcsak a mintapincze forgalma elenyészőleg csekély, hanem, hogy nem is fér össze az általunk annyira hangoztatott takarékossággal, ha aránylag oly magas összeget fordítunk ez intézet istápolására. Kiemelte, hogy ez tulajdonképen csak arra való, miszerint bizonyos számú termelőknek kereskedelmi regieje fedeztessék. Akkor, t. képviselőház, a kereskedelemügyi minister ur ugy nyilatkozott, hogy „Hermán Ottó határozati javaslata szerintem körülbelül azt fejezi ki, a mi nekem is szándékom",hogy tudniillik „mindazon vállalatok, melyeket a kormány támogatott, hogy egyes termelőknek és termelési ágaknak segítségére legyen, a viszonyoknak megfelelően, a nélkül, hogy az eddigi eredmények csorbát szén védj ének, bizonyos egymásutánban az illetők vállaira legyenek átruházandók". „így tehát azon segélynek is, mely a mintapinczének adatott, okvetetlenül meg kell szűnni." Akkor kinyilatkoztatta a minister úr, hogy az intézmény maga vegye át az összes terheket, említette, hogy ő már csökkentette az előbbi évek költségeit s hogy a mintapincze 2 év óta már csak 15,000 frtba kerül. Ennek alapján, t. ház.'minthogy a minister ur egy lényeges változását helyezte kilátásba az eddigi segélyeknek, Hermán Ottó volt képviselő ur visszavonta határozati javaslatát. De, t. ház, mit tapasztalunk most ? Ugy hiszem, hogy a t. minister urnak nyilatkozata után, mindenki azt hihette, hogy meg fog szüntettetni ezen kiváltságos állás, a melyet ezen intézet a borkereskedelemben elfoglal s a mely ellen a borkereskedők főképen emelik panaszukat sa mely kiváltságos állás nézetem szerint a bortermelők nagy tömegének érdekével egyáltalában nem azonos. Látjuk azonban ama előterjesztésben, a melyezen tárcza indokolásában van, hogy e tekintetben a t. minister ur egészen máskép értette a dolgot, mint Hermán Ottó és — azt hiszem legalább — e házban igen számosan. A mi először az intézménynek jellegét illeti, a melynek már tavaly változnia kellett volna azon szerződés alapján, melyet a minister ur júliusban kötött a magyar bortermelők országos szövetkezetével, látjuk, hogy legalább a külföldön még mindig ezen kiváltságos állást gyümölcsöztetik. Itt van a kezemben egy külföldi lapnak január 14-iki száma, a hol még mindig ez áll: „Königlich ungarischer Landescentral-Musterkeller unter Aufsicht der hohen kön. ung. Regierung, verkauft lant amtlichen Preiscourant". Hát, t. ház, még a szövetkezet is, a melynek kezébe most ezen ügy le van téve, vagy legalább annak ügynökei a külföldön ugy tüntetik fel az intézményt, mintha az kormányintézmény volna. Hiába hozza fel itt a házban az igen t. államtitkár ur, hogy itt csak az államnak felügyelete érvényesül; abból a körülményből, hogy a mintapincze most a kereskedelemügyi ministerium palotájában van elhelyezve és hogy a ministerium felügyelete igen határozottan hangsúlyoztatik azon szerződésben is, melyet a szövetkezettel kötött, következik, hogy ama régi panaszok, melyek az intézmény ellen felhozattak, még mindig okadatoltak. Mert, t. ház, az igen t. államtitkár ur azt kérdezte ugyan, hogy ha valóban csakugyan oly csekély az a verseny, melyet a mintapincze a borkereskedelemnek támaszt, akkor nem érdemes panaszkodni; de. t. ház, nemcsak arról van szó, hogy tényleg mennyire sikerült az intézménynek versenyt csinálnia, hanem első sorban arról, hogy mennyiben rontja a borkereskedelemnek erkölcsi hitelét is a külföldön az által, hogy jogosulatlanul kivételes állást foglal el. Abban a szerződésben, melyet az igen t. minister ur kivonatilag indokolásában közöl, biztosítva van a bortermelők szövetkezetének 10 esztendőre egy scala szerinti subventio, a mely 10 esztendőn át 54,000 frtot tesz ki. Azonkívül tudjuk, hogy az előbbi budgetekben a mintapinczének a bére 6,000 forintban volt beállítva és nem hiszem, hogy azok a pinczék, melyek — mint az igen t. államtitkár ur előadta — (Halljuk!) az érdekeltek kívánsága szerint épültek, rosszabbak volnának az előbbieknél, tehát mindenesetre hasonlóképen megérnek 6,000 forintot. Ennélfogva 1888-ban és 1889-ben a szövetkezet még mindig 15,000 forint subventióban részesül. T. ház, vájjon azon takarékossági irányzattal, melyben benne vagyunk, összeegyeztethető-e egy ilyen tekintélyes összegnek további nyújtása, midőn tény, hogy a mintapincze kezelésére nézve és az ott elért eredményekre nézve is oly számos hang emelkedik egészen pártatlan körökből, a mely azon következtetést engedi, hogy a mintapinczében kezelt bor nagyban és egészben véve mégis csak olyan bor, a milyet a mi borkereskedőink árulnak. És ha e tekintetben bátor vagyok említeni — nomina sünt odiosa — hogy a mintapinczében a résztvevők között vannak olyan ezégek is, ezt bebizonyítani nem tudom, de beszélnek róla, amelyek ellen annak idején a fuxinnal való borhamisítás miatt általános hangok emelkedtek. De azt is mondják és igen könnyen meglehet, hogy igy van, bár ezt sem tudom bizonyítani, hogy számos résztvevője a mintapinczének nem csak a saját terményét árulja, hanem bort vásárol és a minta-