Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
378 ^ országos ülés febri okok által vezetett elhatározásából keletkeztek. (Ugy van! a hál- és szélső hal/elől.) De erre — mint mondám — szükség nincs, mert e képviselőházban sehol és semmi oldalról a magyar állam ezen területi souverainitását és önállóságát nem eontravertálták. De ha ez ugy van, t. ház, szabad-e akkor nekünk egy ilyen cardinalis pontra nézve, mint a minőt minden államra nézve annak területe s területének függetlensége képez, szabad-e erre nézve nekünk egy törvénybe, egy nemzetközi szerződésbe annak ellenkezőjét beiktatnunk, a mit mi mindnyájan törvényszerűnek ismerünk ? (Élénk helyeslés a balés szélső balfelől.) Olyan kicsi dolog-e az? és a magyar nemzet és a magyar törvényhozás méltóságához illő dolog-e az, hogy önönmagát meghazudtolja-, hogy egyrészt a maga egyértelműségét egy sarkalatos elvi pontra nézve constatálja, másrészt bevallja, hogy annak elismertetését idegen államokkal szemben vagy nem képes, vagy nem elég gondos keresztül vinni. (Tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) És én valóban nem értem, hogy mikor m 1 épen azért, hogy a többség álláspontját megkönynyítsük, tartózkodunk a támadástól, pedig megérdemelné a kormány. (Derültség balfelöl) a szerződés létrehozása körüli köteles gondosság, óvatosság elmulasztása miatt; (ügy van! Ugy van! ahol- és szélső baloldalon) mikor minden megrovástól tartózkodunk és csak azt az utat akarjuk megjelölni, melyen e közjogi sérelem orvosolható: hogy a kormány és a túloldal oly merev visszautasításával találkozunk. (Élénk tetszés és helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Beőthy Ákos t. képviselőtársam valóban helyesen mutatott rá, hogy nem képzelhető egy velünk barátságos viszonyban élő és barátságos indulatainkról meggyőződött állam részéről az előzékenységnek az a hiánya, hogy mikor nem ő követte el azt a hibát, melynek orvoslását kívánjuk, midőn tehát dignitását semmi formában nem érintjük, mikor .anyagi érdekei, az elért megállapodások érdemleges tartalma, semmiképen nem is tangáltatik, hanem csak arról van szó, hogy a szomszéd állam jogosult érzékenységének — de mit mondok, érzékenységének ? — nem , hanem közjogának a szerkezetben elég tétessék, hogy akkor— mondom — a velünk barátságos viszonyban levő állam részéről a kiigazítás nehézségekbe ütköznék, (Helyeslés a bal- és szélső haloldalról.) A két baj, mely közt választanunk kell, nem is a szerződés megakasztása vagy közjogunk sérelme, hanem csak azon megengedem, nem igen kényelmes és nem épen lélekemelő állás előidézése egyf 28-án, kedden. 1888. felől, melybe kormányunk került, midőn kénytelen a szomszéd állam kormányának bevallani, hogy tévedések csúsztak be a szerződésbe, melyeket közjogi szempontból ki kell javítani, ki kell igazítani saját törvényhozására és közjogára való tekintetből és másfelől az, hogy ezen csakugyan merőben subjectiv érzékenység kímélésének szempontjából közjogunkba ütköző egyezményt czikkelyezzünk be. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur felvetette a cabinetkérdést és indokolta ezt azzal, hogy ily helyzetben a cabinetkérdést szükségkép fel kellett vetnie. Ez, t. ház, plausibilisnek is látszik, mert — így szól a ministerelnök ur — „ha egy idegen állammal szemben a kormány magát valamely szerződésnek elfogadtatására kötelezte és a parlament ellenkezése miatt ezen kötelezettségének nem képes eleget tenni, akkor kénytelen visszavonulni." En azonban, t. ház, azt hiszem, hogy ehhez az elmélethez is szó fér. Ha a szerződésnek érdemleges határozatait, az essentia negotii-t akarnók megváltoztatni és ha oly határozatokat akarnánk elvetni, a melyek Románia előnyére és a mi monarchiánknak és hazánknak terhére állapíttattak meg, akkor megengedem, beállhatna az a helyzet, melyet a t. ministerelnök ur jelzett. (Tetszés balfelől.) Erről azonban nincs szó. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az, a mit a t. ministerelnök ur, ha a ház a mi álláspontunkra helyezkednék, nem tudna keresztülvinni, az nem volna Románia érdekeit érintő bármely anyagi határozata és megállapodása a szerződésnek, hanem csak egy szerkezet, a melynek ekkép vagy akként való megállapítása Romániára nézve teljesen közönyös. (Élénkhelyeslés balfelöl.) Midőn ily természetű módosításokról van szó, akkor én nem ismerem el azt, hogy a ministerelnök ur a Romániával szemben való loyalitás szempontjából legyen kénytelen a cabinetkérdést felvetni. (Ugy van! halfelöl.) De hát utóvégre is, hogy mikor veti fel a cabinetkérdést, mikor nem, ez tisztán a ministerelnök ur dolga. (Mozgás jőbbfélöl. EaUjuk! Halljuk!) És én, t. ház, azt, hogy Magyarország ministerein öke, ha már bármely oknál fogva az előkészítő tényezők által ily szerkezetű szerződés állapíttatott meg, ezen szerződésre nézve a cabinetkérdést felveti, magában véve helyesnek tartom, mert én is igy tennék az ő helyzetében; de nem itt és nem azon czélból, hogy Magyarországközjogának sérelmei törvénybe iktattassanak, (Élénk helyeslés a hal- és a szélső halfelöl) de felvetném a cabinetkérdést ott és azokkal a közegekkel
