Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

66. országos ülés február 4-én. szombaton. 1888. is áll. És ennek daczára fentartatik a mintapincze, azon felfogásból kiindulva, hogy e tekintetben a termelők érdeke fontosabb azon pillanatnyi kárnál, melyet ez által a kereskedő szenved. S itt szabad legyen azokkal szemben, a kik a mintapincze eltörlését kívánják, a mint azt a házhoz érkezett kérvények is mutatják, megjegyeznem azt, hogy ha már egyszer egy ily intézet életbeléptettetik, mint a milyen a mintapincze, akkor azzal hirtelen szakítani teljesen elhibázott lépes lenne. Azon áldozatok, melyek ezen a téren hozattak, megtermettek gyümölcseiketa magyar bortermelők érdekében, mert a magyar bornak a külföldön jobb nevet szereztek s ha ebből a kereskedelemre átmenetileg kár származik is, az utólag pótolva van az által, hogy a magyar boroknak jobb név szereztetvén, a kereskedők is könnyebben teremthetnek azoknak új piaezokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Arra azonban, hogy a mintapincze örökre fentartassék, maga a földmivelési ministerium sem számít. Ugyanis e költségvetés ugy van szerkesztve, hogy a mintapinczére felvett költségek 9—10 éven keresztül mind csekélyebbek lesznek; s ezekkel, a mig egyrészről a már elért eredmény koczkáztatva nem lesz, addig másrészről azon nehézségek, melyek ellen panaszok emeltetnek, lassanként elenyésznek és megmarad az a haszon, hogy borainknak a külföldi piaezok mindinkább megnyittatnak. A mi a költségvetés egyéb tételeit illeti, ezek közül egygyel kívánok tüzetesebben foglalkozni. (Bálijuk!) Ez a selyemtenyésztés, melyre Petrich Ferencz t. képviselő ur részletesebben kiterjeszkedett s melyet megtámadás tárgyává tett. A mi a selyem tenyésztés pénzügyi eredményét illeti, erre nézve az államtitkár ur már megadta- a felvilágosítást ; elmondván, hogy azon számok, melyeket a képviselő ur felhozott, túlzottak és hogy egyáltalában azon kár, mely e czímen az állampénztárra háramlik, távolról sem oly nagy, mint ő kiszámította . De, t. ház, most a kérdés másik oldalával akarok foglalkozni. Én e kérdést egyelőre eldöntöttnek vélem, de szeretném a t. képviselő urat meggyőzni arról, hogy ha az áldozatok nagyobbak is volnának, mint az előttünk fekvő számok mutatják : azokkal szemben olyan eredmények állanak, melyek ezen közgazdasági ágra tett kiadásokat valóban fényesen igazolják. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy, igaz, egy egyénnek rendkívüli ügybnzgalma, a selyemtenyésztési biztosnak nagy ügybuzgalma folytán ma már a selyemtenyésztés ezer községben honos; s ha tekintetbe vesszük azt, hogy hány község van az országban, azt hiszem, ez oly eredmény, melyet kicsinyelni nem lehet. Ha most hozzá méltóztatik venni, hogy eddig egészben véve 28,000 családnak ad a selyemtenyésztés keresetet, ez ismét oly eredmény, melyet kicsinyleni nem fog senki. Ezen 28,000 család különösen 6 vármegyében vandegnagyobb részt, ugy mint Tolna, Baranya s a mellettök fekvő déli megyék, Bács, Torontál, Temes és Krassó-Szörényben. Ezen megyékben 19,000 család foglalkozik a selyemtenyésztéssel és ebből 349,000 frtot keresnek, ugy, hogy a mi valamikor ideálként állíttatott fel itt e házban, hogy az az állapot éressék el, mint Olaszországban, hol a selyemtenyésztéssel foglalkozó földmíves e keresletből adóját fedezni képes; ezen ideát már meghaladták, mert ama 19,000 család évi állami adója csak 270.000 irtot teszki, keresete pedig, mint fentebb is érintem, 349,000 frt. Shogy ez tovább terjed, mutatja az, hogy az egész országban az 1887-ik esztendőben nem 28, hanem 44—45,000 család foglalkozott selyemtenyésztéssel s a kereset, mely ezen selyemtenyésztőknek 1886-ban jutott, összesen 658,000 frtot tesz ki. Ott, a hol egy fél milliónál nagyobb jövedelmet hozó kereseti forrás nyittatik meg a nép alsóbb osztályának, ott kicsinylőleg beszélni ezen művelési ágról nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Az eredmény, mely itt eléretett, valóban lényeges és ha talán az áldozatok kissé nagyobbak is, még mindig elenyészők azon eredmény mellett, melyek e téren elérettek. De a t. képviselő ur nemcsak a selyemtenyésztést támadta meg, hanem a culturmérnökséget is és pedig azon szempontból indulva ki, hogy körülbelül egy millió catastralis hold az, a mit a culturmérnökség művelhető földdé tett s még mintegy bajt állította oda ezt a t. képviselő ur, azt mondván, hogy nálunk ugy is elég a föld. Hát én valóban zavarban vagyok, t. képviselőház, hogy mit feleljek egy ilyen támadásra, a midőn azt méltóztatik állítani, hogy sok a föld Magyarországon. Én nem hiszem, ha holnap arra ébrednénk fel, hogy Magyarország területe nem egy, hanem ötven millió holddal nagyobb lett — akadna ember, ki ezen búsulna, hanem mindenki örvendetes eseménynek venné, hogy Magyarország termő talaja és földje, a mi a gazdaság legfőbb alapja, növekedett. De a haltenyésztés ellen is méltóztatott a t. képviselő urnak kifogásokat emelni. És hogy ezt annál jobban illustrálja, elmondotta a ház érdeklődése mellett, hogy ő maga is foglalkozik a haltenyésztéssel és hogy milyen fényes eredményekre jutott ezen a téren, azt hiszem, némileg a lialtenyésztési felügyelőség tanácsainak meghallgatásával is. Igaz, hogy a képviselő ur elmondotta, hogy azon tragicus sors érte, hogy haíaitjellopták. De azért csak nem lehet a haltenyésztési felügyelőséget felelőssé tenni és ebből az okból azon kiadásokat, melyek a költségvetésben e czímen szerepelnek, kicsinyelni, megtámadni, nézetem szerint,