Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
55, orsságos ülés febraár S-An, pénteken. 1888. - 0»g között a költségek lejebb szállítása az, a mire mindig törekszik s a mit eszközöl is, a mennyire hatalmában áll. Méltóztassék továbbá megengedni — habár az talán nem tartozik is a jelen budget keretébe és habár óhajtván a költségvetési tárgyalások be fejezését, őszintén szólva, sajnálom is, hogy az olyan hosszúra nyúlt — mindamellett szó sincs róla, igen helyes a hitelviszonyokat a legkülönbözőbb szempontokból itt a ház kebelében is megbeszélni; de bocsánatot kérek, azzal, hogy az egyik képviselő ur megtámadja az egyik pénzintézetet, mely pedig jó szolgálatokat tett az országnak, a másik megtámadja a kisbirtokosok földhitelintézetét, a harmadik megtámadja a takarékpénztárakat általában vagy csak egyenkint: ezzel a hitelviszonyokat javítani nem lehet. (Helyeslés jobbfdöl.) Felfogásom |szerint legelőször két dologgal kellene tisztába iönni, a melv két doloo- — bocsanatot kérek a t. előttem szóitotói — sokszor egyegy beszéd keretében is, de rendesen az egymásután felszólalók által összezavartatik. (Halljuk!) Az egyik az, hogy nem mindenki, sőt alig valaki tett kellő megkülönböztetést a dologi és a személyi hitel között. Már pedig mindaddig, a mig ezt a kettőt jól megkülönböztetni nembirjuk, hitelviszonyainkban zavart igen, de javulást előidézni nem lehet. A másik az, hogy-mi az tehát, a mit a társadalomtól és mi az, a mit a kormánytól várnak? Mert egyik képviselő ur azt "mondja : a kormánytól nem várunk, csak szellemi támogatást. A másik meg azt mondja: jó lenne, de nehezen fog nálunk sikerülni; én anyagi támogatást várok tőle. Tisztába kell tehát jönnünk azzal, melyik út az, a melyiket helyesnek méltóztatik tartani; mert mindaddig, a mig egyik szóval azt mondjuk, anyagi támogatást nem várunk, a másik szóval pedig a kormánytól követeljük az anyagi támogatást : addig az eszme összezavarására lehet hatni, de annak tisztázására nem. (Helyeslés a jobboldalon.) Miben áll tehát a különbség? (Halljuk!) Én először is a személyes hitelt csak ott tartom lehetőnek, a hol az illetők egymásnak hitelképességét a személyiségbe vethető bizalom alapján megállapítják. Ez a személyes hitel alapja. Már most, hogy lehetne akár a kormánytól, akár egy pénzintézettől — mert az is mondatott, hogy egy centrális pénzintézetnek kell megcsinálnia a csatornát, mely által a hitelszövetkezetek pénzzel tápláltassanak — hogy lehetne akármelyiktől követelni, hogy ő ezt a személyi hitelt megadja, addig, a mig ott helyben, a hová a személyi hitel támogatására ez követeltetik, nincsenek meg azok az egymást ismerőkből alakult olyan közegek, melyek irányában ismét a pénzintézet bizalommal viseltethetik. Ez tehát szerintem a személyes KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. III KÖTET hitelnek alapja. Es igen helyes volt, a mit, gondolom az államtitkár ur mondott először, hogy ezen hitelszövetkezeteket alulról kell felépiteni. Nem azt teszi ez, hogy akár a kormány, akár a törvényhatóság, a mely közelebb van, buzdítólag ne hasson, de igenis azt teszi, hogy csak ott és akkor nyúljon a támogatáshoz, a hol a buzdító hatás eredménye már megvan, a hol tehát megvan az alap, a mire tovább épiteni kell. Azt mondta, hajói emlékszem, gróf Dessewffy Aurél képviselő ur és gróf Károlyi Sándor is, hogy a kormánytól, az államtól szellemi támogatást vár. Ez helyes. De akkor, mikor azt mondják, hogy alulról kell kezdeni, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy támogatni csak azt lehet, a mi már keletkezett. Mihelyt a támogatás alatt értik, hogy a kormány csinálja, akkor már nem támogatást kérnek, hanem egyenesen állami beavatkozást. És ez az szerintem, a mi az eszméket összezavarja. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) Ez igy van. A személyi és dologi hitel fogalmának összezavarását látom abban, ha valaki egy jelzáloghitelintézettől követeli, hogy a személyi hitel létesítését vegye kezébe. Hiszen az egyiknek és a másiknak feltételei homlokegyenest ellenkeznek egymással; és ennélfogva az országos földhitelintézetet azért, hogy ezt nem tette, azt hiszem, igazságosan vádolni nem lehet, síit azon meggyőződésben vagyok, hogy a földhitelintézet helyesen járt el. És ezen meggyőződésemben megerősít az, a mit báró Prónay ma mondott, hogy nem mindig áll az, hogy a félig megterhelt birtok még nem tekinthető eladósodottnak. O, igaz, nézetem szerint túlsötéten színezett; de alapjában igaza van. Már pedig ezen országos földhitelintézet miért volt létezése óta leginkább megtámadva? Azért, hogy szűkmarkúan mérte a hitelt. Pedig ha áll az, mit báró Prónay mondott, akkor az által, hogy szűkmarkúan mérte a hitelt, igen jó szolgálatot tett a magyar földbirtokos osztálynak. (Helyeslés jobb felöl.) Hiában, egyszer az egyik a hibás, máskor a másik; de megtámadni az illetőket mindig kell, mert igen sokan vagyunk — magamat talán nem számítom azok közé — a kik a jövőre építeni csak ugy tartják lehetőnek, ha azt, a mi már megvan, minden irányban a legrosszabb színben tüntetik fel. Pedig nem ez az eljárás. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy még a takarékpénztárakról is szóljak pár szót: (Halljuk!) engedelmet kérek, talán nem lehet a takarékpénztáraktól, ha igazságosak akarnak lemű, megtagadni azt, hogy a maguk körében legnagyobb részük a hitelviszonyok szempontjából nem rontólag, hanem javítókig hatottak. (Ugy van! a jobboldalon.) Egyes visszaélésekért elítélni valamennyit, azt gondolom, a legegyszerűbb igaz4