Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

55. országos ülés február 3-ftn, pénteken, 1888. Ü3 illeti, engedjék meg, hogy utaljak arra, hogy né* mely vidéken még más bajok is vannak, mint az itt felhozottak. Vannak oly takarékpénztárak, melyek financiális ezélok mellett az intéző körök sajátságos egybeállításánál fogva más czélt is követnek. És ha ily takerékpénztárnál a jószágcserét előmozdító takarékpénztári kölcsönök következtében árverések történnek, ez csakugyan nagy baj. Mert ha ily intézet szavaz meg kölcsönt a birtokosnak, erre azon vidéken azt szokták mondani: To je nasi! És mit jelent ez a nasi? „Ez már a mienk." És ez nem azt teszi, hogy a hátul beszélőké, hanem azon köré, mely még ma csekély ugyan, de létezik és mely az ország határán kivül tekint. Hogyha az ilytakarékpénztár eljárását ellenőrizni lehetne, nagyon kívánatos volna és ez oly feladat, melyet a kormány minden nagyobb költség nélkül teljesíthetne. Nem czélzok semmi direct beavatkozásra, csak jónak láttam fel említeni a létező bajt. A mi a kisgazda személyes hitelét illeti, álláspontomat kevesen fogják osztani e házban. Itt a bajon gyökeresen nem lesz segítve, mig a törvényhozás a váltóknál — kivéve a kereskedelmi váltókat — életbe nem lépteti az exceptio non numeratae pecuniaet. Nem akarom szorosan a váltó-képesség megszorítását, hanem azt, hogye kifogás, hogy tudniillik az összeg nem lett lefizetve, emelhető legyen minden váltónál, mely nem bejegyzett kereskedők között állíttatott ki. Ezt életbe lehetne léptetni a nélkül, hogy a liberalismus elveibe bármikép beleütköznék. Ezek általában mind oly intézkedések, melyek nem állanak oly szoros összefüggésben a íöldmívelési tárczával, hogy ne érezném azt, hogy ezeket más alkalommal talán helyesebben lehet felhozni. Engem csupán az buzdított ezek elmondására, mert meglehet, hogy tévedek, de rám legalább az utóbbi napok vitái azon benyomást tettek, hogy általában érezzük annak a szükségét, miszerint a hitel kérdése itt a házban lehető nyíltsággal megbeszéltessék és a situatio mintegy feltárassék. Ez volt czélja a felszólalásomnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Nagyon röviden akarok a tárgyhoz szólani. Én a magam részéről örvendetes jelenségnek tartom azt, hogy különösen a kisbirtokosok hitelügye ily meleg érdeklődés tárgya lett e házban. Nagyon sajnálom, hogy az általános vita már a berekesztéshez közeledik s azért csak röviden szorítkozhatom arra, a mit elmondani akarok. De főleg egyre akarom a t. ház figyelmét felhívni. Mielőtt azonban erre rátérnék, Dessewffy Aurél gróf igen t. képviselő ur mai felszólalására van egy megjegyzésem. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur általában beszélt takarékpénztárakról, mig gróf Andrássy Manó igen t. képviselő ur, nézetem szerint is igen helyesen, a vidéki takarékpénztárakról emlékezett meg, mert tudtommal azon vádak, melyek a vidéki takarékpénztárakkal szemben felhozattak, a fővárosban levő ilynemű hitelintézetekről jogosan el nem mondhatók. De ha, t. ház, összehasonlítjuk a gyakorlati életben a mi államférfiaink törekvését és tényeit az elmélet terén itt a házban általuk mondottakkal, mit, tapasztalunk ? Igaz, hogy a kisbirtokosnak és minden hitelre szoruló egyénnek a személyi hitelét, minthogy, a miként jól méltóztattak megjegyezni, a földhitelintézet kizárólag jelzáloghitelre van utalva, ezen takarékpénztárak és ezekhez hasonló intézetek vannak hívatva közvetitni. Azonban mi történik a törvényhozás részéről ? Kétségtelen, hogy egyebet ne említsek, a tőkekamatadónak a takarékpénztári betétekre való kiterjesztése egyebet nem eredményezett, mint azt, hogy a hitelt igénybe vevő egyénre nézve a hitel megdrágult a kamat 10%-ával. (Igás! Ugy van! balés ssélsö balfelöl.) Mert semmiféle takarékpénztár nem lehet oly botor, ha józanul kezeli ügyeit, hogy ezt az adót maga viselje, hanem áthárítja a hitelt igénybevevő nyakára. Ez a kormánynak a gyakorlati téren való intézkedése. Tehát, t. ház, felmerül ezzel szemben az a kérdés, hogy a takarékpénztáraknál nem áll arányban azon karnatreductio, a mi előállott a termelési viszonyokra vonatkozólag, a kedvezőtlen helyzettel szemben. Mi ennek az oka? A fővárosban, saját tapasztalásomból tudom, takarékpénztári betéteket nagyobb összegekben 3V2°/o-ra is csak keveset helyeznek el. {Közbeszólás a jobboldalon : 4°/<,-ra is!) 4%-ra kisebb betéteket kapni csak. És pedig azért, mert van ennek az országnak egy többsége, még pedig egy tiszteletreméltó és nagy többsége, mely folyvást hirdeti, hogy milyen rózsás színben állanak az ország hitelviszonyai és vannak állampapírjaink, melyek 79—80 7°-on voltak vehetők és kamatoztak 6—7, sőt 8%-ot. (Közbeszólás a jobboldalon; Melyik az ?) Ha aranyjáradékot 91-ért méltóztattak venni és 105-ért visszaadni, méltóztassanak kiszámítani, nem több-e ez, mint a takarékpénztárak 4%-a ? Szóval azon többség, mely a gyakorlati életben még a postatakarékpénztárak kis betéteit is a tőzsde befolyásának és az árkülönbözeteknek kitett állampapirokra utalja: ne beszéljen arról, hogy a takarékpénztárak hitele drága; mert igen természetes, hogy ha a betevők nem keresik fel az intézeteket olcsó betétekkel, hogy ha az állam drágán kamatoztatja pénzét, mely mellett még az a biztatás is megvan, hogy az örökkévalóságig biztos, a mit én ugyan nem hiszek, ha a takarékpénztári betétek kamatai drágulnak — az ezen betétekből adott hitel is természetesen drágul. (Ellenmondások a jobboldalon.) A drága államhitel mellett olcsó személyhitel alig képzelhető.