Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

65. országos Illés február 15-én, szerdán. 1888. íjjgg birói és ügyvédi karok szervezetével: ez a kérdés. Ezeket egymással kell kapcsolatba hozni és azt kell kifejteni, hogy ezek miként conteinpláltatnak, mint egység. Milyen organismus lesz az, a melyre ilyen vagy amolyan elvekre alapított eljárást reá akarunk bizni. Hogy ha ezt látjuk együttvéve, akkor aztán az egymásután meghatározása a második kérdés lesz; de a tervnek épen ugy tisztán kell állani az előtt, a ki igazságügyünket akarja reformálni, mint a ki egy házat, vagy egy gépet akar építeni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az, a mit én mondtam és azt hiszem, hogy ezt bővebben fejtegetni nem szükséges, mert ezen pár szó nyilvánvalóvá teszi: mi az, mit értettem és értek ez alatt és ezt tartva szemelőtt, mondottam, hogy másként, mint egységes de a szóbeliségre fektetett eonceptió és ennek keresztülvitele utján lehet csak igazságügyünk bajait meggyógyítani és a jövő nekem fog adni igazat. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Teleszky István államtitkár: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy az imént hallottakra egy pár rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk !) Megjegyzem mindenekelőtt, hogy főczélom a tegnapi és a t. előttem szólott által is értékeseknek elismert statistikai adatok előterjesztésénél az volt, főleg azon szempontból lőnek általam azok a t. ház elé hozva, hogy bizonyos képet nyerjünk azon összes állapotokról, a melyek más országokban vannak, a hol a t. barátom által sürgetett s általam is óhajtott szóbeliség tényleg létezik. Én csak két irányban kívánom ezen adatokat előterjeszteni. Először azon irányban, hogy megismertessem at. képviselőházzal a viszonyokat, a miket egyébiránt más ember is könnyen utánnézhet, de a t. ház minden tagjának még sincsen módjában, hogy azon statistikai kimutatásból kiböngészhesse azt, hogy mikép áll az összes birói létszám azon országokban; és hogy a népesség és egyéb viszonyokat összehasonlítva, mindenki levonhassa magának a következtetéseket. Én például más következtetést vonok le, mint Hodossy Imrét.képviselőtársam, mert ő azt mondja, hogy azon országokban az ipar és kereskedelem fejlettebb lévén, tényezőül ezt el kell fogadnunk. Ez igaz. El kell fogadni azonban egy másik tényezőt is és én azt hiszem, hogy ez amannál sokkal nyomatékosabb, hogy azon országokban legalább is évtizedekre visszanyúló organicus codexeken alapuló jogrend van, (Helyeslés a jobboldalon) vagy a hol ily codex nincs, például Németország egy részében, a codexekkel egyértelmű közönséges német jogon alapuló rendszerrel találkozunk. El kell ismernünk és fogadnunk azt, hogy azon országokban egy régibb, jobb birói rendszer van, milyet mi még csak most akarunk létesíteni s a melynek fejlődéséhez idő és pénz kell. A másik szempont, a mi vezérelt, az volt, hogy főleg a felebbvítelekre és a hátralékokra való tekintettel világítsam meg a helyzetet. E végből a pereknek csak felebbviteli számadásait közöltem tegnap. És itt tekintettel kell lenni arra, hogy épen a szóbeliség következtében a felebbviteli jog érvényesítése ott sokkal drágább, mint Magyarországon. Nálunk az egyszerű felebbviteli bélyeg felragasztása elegendő arra, hogy az írásbeli per judicatio végett felebbviteli hatóságokhoz terjesztessék. Mindezen körülményekhez Francziaországban hozzájárul még az is, hogy ott, mint méltóztatik tudni, a szerződési jogügyleteknél, bizonyom, nem nagy összegig, az okirati kényszer van behozva. Ily körülmények közt, megengedem, hogy a felebbezések száma azon országokban aránytalenul csekélyebb, mint nálunk, de azt nem hiszem el, hogy ha mi behozzuk a szóbeli perjogot, ugyanazon eredmény lesz nálunk is; ugyanazon arány az elsőbirósági és a felebbviteli pereknél, mint van azon országokban. Rendelkezésemre állanak az elsőbirósági adatok is, de én azokkal a t. házat ezúttal untatni nem akarom. Én teljesen megengedem azt, hogy fokozatosan és lassan a felebbezett perek száma nálunk is csökkenni fog, hanem & perek száma nem fog ily nagyon csökkenni. És méltóztassék elhinni, nem is oly óriási nálunk a polgári perek száma, hogy azt lehetne mondani, hogy a peres eljárásnak rendszere a perek számát oly tetemesen szaporítja. A legújabb statistikai kimutatásokból megláthatja t. barátom, hogy egész Magyarországon 1886-ban 17,000 rendes per indíttatott, továbbá váltóper — hajói emlékszem — 55 ezer, sommás per pedig 185 ezer. Ezt oly nagymérvűnek mondani nem lehet. Hodossy Imre: Í.700,OOO! Teleszky István államtitkár: Bocsánatot kérek, igenis annyi beadvány volt iktatva; de ne méltóztassék ezt nézni, mert ez csalékony statistikai adat. (Ugy van! jobbfelől.) Már most fel fogom olvasni az ide vonatkozó peradatainkat egészen praecis alakban ugy, a mint nálam készletben vannak, hogy legalább nagyjában lássuk, hogyan állanak ezek. (Halljuk!) Volt tehát közpolgári per 1886-ban 16,770, sommás per 185,456, váltóper 55,926, kereskedelmi per 1,960. Már kérem, ezt oly óriási számnak mondani nem lehet. A mint már tegnap állítottam, a baj a büntető eljárás terén van. E tekintetben elismerem, hogy sokkal rosszabbul állunk, mint a eivilisjudicatura terén. A büntető ügyek csakugyan igen lassan, igen soká végződnek és e tekintetben már a külföldi államok perstatistikai adatai sokkal kedvezőbbek a mieinknél. Mi következik ebből, t. ház ? Ebből nézetem