Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

260 65. országos ülés február 15 én, szerdán. 1888. Azonban, hogy mily eredménye volt a kiadott rendeletnek, mely 1882-ben bocsáttatott ki, azt a tepnapi felszólalás és annak indokolása legjobban bizonyítja. A képviselő ur ugyanis saját előadása szerint csak a jelentésből tudta meg, hogy ilyen rendelet létezik, a mi ecclatans bizonyítéka annak, hogy ez nem olyan rendelet, a mely bármiféle visszaélést is akart volna meghonosítani, mert különben az életből tudta volna meg a képviselő ur, hogy e rendelet létezik. (Élénk tetszés és derültség.) Sok részlet fordult még elő, a mire nem terjeszkedhetem ki. Egyebek között a járásbíróságoknak egyáltalában telekkönyvi hatósággal felruházása kívántatott. Ki kell jelentenem, hogy erre kész nem vagyok, mert fontos okok szólanak ez ellen, melyeket ha e kérdés tüzetesen tárgyaltatik, mindig kész leszek előadni. Nem akarván az egyes részletekre tovább kiterjeszkedni, csak egy rövid kijelentéssel végzem be felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam a vitát és az abban felhozott jogi kérdéseket és arról győződtem meg, hogy azon út, a melyen eddig jártam, az egyedül helyes. Azt az utat akarom a codificatio terén ezentúl is követni, ezen irányt akarom az administratió terén is követni és erős kézzel akarom az alsóbiróságokat felügyelet alatt tartani. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozás is befejeztetvén, miután a tétel maga meg nem támadtatott, határozatképen kijelentem, hogy személyi járandóságok czímén 166,628 frt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Dologi kiadások 61,706 frt. Fenyvessy Ferencz: T.ház! Bevett parlamentaris szokás nálunk, hogy ha valamelyik képviselőnek nincs alkalma sem személyes kérdésben, sem félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása végett szót emelni, megragadja a legelső tételt és ott mondja el a mondókáját. Én is élek ezen szokásjoggal a ház kegyes engedelméből. A tepnapi napon, mikor Teleszky István államtitkár ur és t. képviselőtársunk csekélységemet is felszólalásra provocálta, voltam bátor általam nagy érdeklődéssel hallgatott szép beszédjére két megjegyzést tenni. Azt állítottam, hogy az általa a szóbeliség rovására felhozott példa nem volt szerencsés. Az igent, államtitkár ur azokra, amiket Francziaországra nézve mondottam, nem is válaszolt s így a meg nem czáfolt állításomat a világ minden perrendtartása szerint is, javamra Írhatom. Németországra nézve azonban azt mondottam, hogy — megjegyzem mellesleg, hogy babár beszédemet nem volt alkalmam megnézni és kicorrigálni, az a gyorsirodának dicséretére legyen mondva, mégis teljes igazsággal és hűséggel lett feljegyezve. (Olvassa) „Németországban, mint igen jól tetszik tudni, nincs teljes szóbeliség." Teleszky István államtitkár (Közbeszól) Tessék tovább olvasni. Fenyvessy Ferencz: Szívesen, (olvassa) „mert ott az ügyet először irásbelileg tárgyalják és csak a Schlussverhandlungnál van szóbeli eljárás." Ha tetszik, kétszer is elolvasom. Erre az államtitkár ur felszólalt és azt akarta rám fogni, hogy én azt állítottam, hogy Németországban tulajdonképen nincsen szóbeliség. En azonban a gyorsirói feljegyzés szerint is, közbeszóltam : „nincs tiszta szóbeliség." Erre az államtitkár ur azt állítja,hogy: „at. képviselő ur informatióit oly jogi könyvekből merítette, a melyek valószínűleg oly időbe nyúlnak vissza, mikor még a porosz perrendtartás volt érvényben, mert csakugyan igy volt." Tegnap nem szaladhattam mindjárt a könyvtárba és 2 óra is elmúlt már, hogy igénytelen állításomnak érvényt szerezhessek. Most azonban van szerencsém bemutatni néhány könyvet. Itt van egy 1887-ben kiadott könyv a könyvtárból, a mely még fel sincs vágva. (Élénk derültség,) Az én könyvem fel van vágva, hanem a tisztelt házé, melynek könyvtárából a könyvet kivettem, az nincs felvágva, a mi pedig nem rám nézve szégyen. (Derültség:) E könyvben meg fogja találni az államtitkár ur a 230—271. §-at, melyek az eljárásról egészen az ítéletig szólnak. Ezekben igazolva van állításom, hogy „nincs teljes szóbeliség." A 230. §. „Klageschrift"-ről, a 242. §. „Klagebeantwortung"-ról szól és a 245. §. hozzáteszi, hogy ha ez sem elég, mindkét fél jogosítva van értekezhetni egymással „irásbelileg" és ha ki értekeztek magukat, jön csak a szóbeli tárgyalás. E „ CivilprocessOrdnung" mellettem bizonyít, hogy nincs teljes szóbeli eljárás. Mást nem mondok és remélem, hogy e könyvek nekem adnak igazat. De ha nem is tudtam volna a német eljárást, az sem volna nagy baj, mert a világon senki sem tart és nem is vindicálhatom magamnak, hogy szakembernek tartassam mint a t. államtitkár ur. Azért máskor legyen tehát kegyes szelídebben bánni el, egy szelíden felszólaló képviselővel. Josipovich Géza jegyző: Teleszky István! Teleszky István igazságügyi államtitkár : Bátor leszek igen szelíden (Derültség.) és igen röviden elmondani nézetemet azokra, a miket a t. képviselő ur mondott. (Halljuk!) Bocsánatot kérek, én kértem a képviselő urat, hogy méltóztassék tovább felolvasni, azt a mit mondott, hogy tudniillik Németországba nincs tiszta szóbeliség, hanem van Írásbeli tárgyalás és szóbeli „Schlussverhandlung". Ezt méltóztatott mondani és én erre mondottam, hogy ez a régi porosz eljárás volt; mert oly tiszta szóbeliség, mint a minőt