Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

254 "5. trszágos ülés fcbrnár 15-én, szerdán. 1888. vagyok képes ezt felfogni, mert minden lényeges kérdésben vele teljesen egyetértek. Csak abban nem értünk egyet, hogy ő a sorrendet, melyet én munkám programmja gyanánt kitűztem, másként kívánja megallapittatni. Már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával jeleztem, hogy igyekeztem a folytonosság terére lépni és azon folytatni működésemet. A napokban épen ellenzéki képviselő urak részéről állíttatott fel azon thesis, hogy nem az igazságügyi ministerium időleges vezetője, hanem az 1875 óta működő kormány az, mely az igazságügyi politika helyes vezetése iránt felelős. Én ezt érzem, t. ház, és épen azért azt a nagybecsű anyagot, a melyet készen találtam, igyekeztem érvényesíteni. Nekem is lehettek tán eltérő nézeteim a sorrendre nézve. Azonban, azt hiszem,hogy jót nem tettem volna, ha azt, a mit fel lehet használni, mellőztem volna és a magam eszméit igyekeztem volna megvalósítani, melyek lehet, tán még népszerűebbek is lettek volna, mint azok, melyek kivitelére vállalkoztam. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, készen találtam az öröklési jog tervezetét. Nem én dicsérem, ki az által, hogy benyújtottam a t. háznak, elismertem jelességét, hanem a közvélemény is hangosan nyilatkozott mellette, (Ugy van!) Ha én ilyen művet készen találok, csak természetes kötelességem, hogy azt a haza javára mielőbb értékesíteni kívánom. (Élénk helyeslés.) Találtam előmunkálatokat más téren is. Különösen a bűnvádi eljárás egy tervezete volt elkészítve. Megvallom, hogy ugy vagyok meggyőződve, hogy a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése égő hiányt fog pótolni. (Igaa! Ugy van!) De másodszor, t. ház, már 1878-ban, midőn az anyagi büntető törvény tárgyaltatott, e helyről kijelentetett, hogy nemsokára be fog terjesztetni a bűnvádi eljárás és akkor egy hang sem volt, a mely abban az irányban nyilatkozott volna, hogy ennek elhalasztása akármi okokból indokolható lenne. Én tehát azt hittem, hogy a mit mielőbb érvényesíteni lehet, annak érvényesítését feladatul kell tűznöm ki magamnak. (Helyeslés jobbfelöl) Vannak több részei a polgári törvénykönyvnek, a melyek tervezetben elkészültek. Ezeknek fokozatos tárgyalását és a t. ház elébe való terjesztésétigyekeztem valósítani. Méltóztatnak tudni, hogy épen a családi jog az, melynek még tervezete sem volt. Haladéktalanul intézkedtem annak elkészítése iránt és azok, a kik az igazságügyi bizottságban működnek, vagy pedig az igazságügyi bizottság tárgyalásait figyelemmel kisérik, fogják tudni, hogy miután az jelentetett ki, a mi csakugyan a valósággal megegyező, hogy a házassági vagyonjog szükségkép figyelembe veendő akkor, a midőn öröklési törvényt alkotunk, ez irányban is egy tervezet elkészült és a bizottság tagjai közt szétosztatott, mely tervezet, igaz, hogy még a kormánynak jóváhagyását minden egyes részleteiben nem nyerte meg, de azon alapelveken nyugszik, melyeket az igazságügyi ministeriumban annak idejében tanácskozott enquéte elfogadott és mely alapelvek elfogadását én is a kormány részéről kijelentettem. így tehát kénytelen vagyok azt nyilvánítani, hogy Hodossy t. képviselő úrral szemben alig tudok valamiben eltérésttalálniateeudőkrenézve.hamagát a polgári perrendtaitást, a mely a szóbeliségre kívántatik fektetni, nem tekintem azon elválasztó pontnak, mely közte és köztem létezik. Hogy kellő figyelemmel vagyok ez irányban, hogy igyekeztem csekély erőmet ez irányban is érvényesíteni, arról biztosítom a t. képviselő urat és a t. házat; s már azon kijelentés is, melyet t. barátom az államtitkár ur tegnap tett, miszerint átmenetkép az egyes bíróságoknál igyekszünk ezt mielőbb érvényesíteni, ugy értendő, hogy ha a büntető perrendtartás életbe lesz léptetve, akkor a perjog ezen részét kívánjuk a ház elé terjeszteni. Én tehát azt hiszem, hogy ha Hodossy t. képviselő ur engem azzal vádol, hogy én bennem a conceptio egysége hiányzik, mást nem érthetett, mint azt, hogy én a szóbeli perrendtartásnak mielébbi életbeléptetésére nem fektettem azt a rendkívüli súlyt, a mely rendkívüli súlyt ő fektet rá. Mondtam, t. ház, hogy igen nagy érdekkel hallgattam a lefolyt vitát azért, mert tudom, hogy nehéz munka áll előttünk, a melyben a ház támogatására nagy szükségem lesz; de azért is, mert ha egyszer azon javaslatok, a melyek a perjog megváltoztatását fogják maguk után vonni, e házban be lesznek terjesztve : akkor már a ház áldozatkészségére is lesz az illető igazságügyminister hivatkozni kénytelen. Ne méltóztassék gondolni, hogy a perjognak megváltoztatása a mostani költségvetés keretén belül eszközölhető lesz. (Igás! Ugy van! jőbbfelől.) Tetemes költségek lesznek ezzel összekötve, de oly költségek, a melyeket, azt hiszem, a törvényhozás szívesen meg fog ajánlani, mert productiv költségek lesznek, olyanok, a melyek közgazdaszati érdekeink előmozdításában fogják kárpótlásukat találni. (Élénk helyeslés.) Polónyi t. képviselő ur már nem annyira a conceptio egységét, hanem azt hozta fel, hogy én tavaly a ház elé oly programmal léptem, mely talán egy emberéletre is sok volna. Én, t. képviselő ur, kénytelen voltam jelezni azon rendszert, melyet a törvényhozási munkálatok megvalósításában követni akarok. (Helyeslés a jobboldalon.) Ki kellett terjeszkednem a magánjog, a büntető jog, a perrendtartások és egyéb törvényekre, melyeket szükségeseknek gondoltam. Én magam mondottam azt és ha a t. képviselő ur szives elolvasni