Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

04. országos ülés febrnár 14-én, kedden. !S88« 289 elérni azt a ezélt, hogy legyenek mindig birák, a kik azután az élet viszonyait is ismerjék. Ha nem is olyan nagy mértékben, mint az például Angliában van, a hol ki legalább 14 esztendeig nem volt a bar-nak tagja, nem lehet biró, de mégis a mostaninál nagyobb mértékben kellene a két kart kapcsolatba hozni és egymásra való visszahatásukat bizonyos mértékben előmozdítani. (Helyeslés halfelöl.) Nem lehet föladatom erre nézve concret indítványt tenni, de az eszmét megpendítendőnek tartottam, (Helyeslés halfelöl) mert nem felejthetem el, hogy a múltban, azon nehéz korban, a mikor nálunk az igazságszolgáltatásnak a törvényekben csak nagyon kevés segédeszköze volt, a mi Curiánk székein ülő, nagy tapasztalással biró, practicus életből vett jogtudós férfiak voltak azok, a kik bennünket a nehéz időkön átvezettek. (TJgy van! Ugy van! halfelöl.) A minister ur együtt ült ugyanazon férfiakkal és tudja, hogy azok, a kiket a practicus életből oda vittek, mily kitűnően töltötték be ott helyüket és hogy épen a legjelesebbek közé tartoztak. (Igás! Ugy van!) Azért én ezt a magam részéről csak meg akartam pendíteni, de a gondolat, a mely ebben vezérelt, az, hogy elvégre gondoskodnia kell a minister urnak olyan szervezetről, mely által az életet az iskolával közelebbi contactusba hozza és akkor igenis fog helyes bírói kinevezéseket eszközölhetni helyes eljárása mellett, melyet mindnyájan méltánylunk. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek voltak azok, a melyeket előadni szükségesnek tartottam. A budgetet, miután a jelen kormányzattól szelleménél fogva nem remélhetem, hogy alatta az igazságügyi viszonyok javuljanak, nem szavazom meg. (ÉlénJc helyeslés a haloldalon.) Elnök I Horváth Gyula képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása végett kivan szólani. Horváth Gyula: T. ház ! Hodossy Imre t. képviselőtársam arra hivatkozott és ugy fogta fel az általam elmondottakat, mintha én egyáltalában a parlamentnek, a képviselőháznak a kinevezéseknél egy olyan befolyást akarnék adni és tulajdonítani, a mely a mi törvényeinkkel határozottan ellenkezik. Ez nekem egyáltalában nem állott szándékomban, sőt ellenkezőleg azt mondtam, hogy az igazságügy minister ur mindenesetre kell, hogy tájékozást szerezzen arról, hogy kiket és hová nevezzen ki. Erre vonatkozólag az igazságügy minister ur szabad tetszése szerint válogathatja meg azokat a forrásokat. És ma épen oly kevéssé lehet jogosult a t. képviselőtársamnak ezen állítással szemben a törvényre való hivatkozása, mert hiszen épen tegnap — a mint olvastam — a t. igazságügyminister ur hivatkozott arra, hogy igenis képviselő, nem-képviselő, ügyvéd és nem-ügyvéd, felperes és nem-felperestől szerez tájékozást. A mikor én egyáltalában semmi külön jogra nem hivatkoztam, hanem arra, a mi, hiszem, hogy meg fog mindig történni addig, mig a parlamentnek meg lesz az országban a kellő siilya, hogy a minister, a ki ezen parlamentnek felelős, tájékozást bizonyos fokig itt is fog keresni, akkor semmi jogosulatlan befolyást nem követeltem és nagyon természetes, miután ezt igy értettem és igy akartam kifejezni, legfeljebb annak tulajdonítom, hogy t. képviselőtársam előtt most is az állott, a mit mondhattam volna, de a mit tényleg nem mondtam. Én úgyis napok óta ezzel küzdök, kérem méltóztassék ezen kijelentésemet tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Teleszky István igazságügyi államtitkár: T. ház! Szívesen követem Hodossy Imre t. képviselőtársam azon tanácsát, hogy térjünk napirendre azon incidens fölött, melynek legutolsó részlete a közvetlenül most hallott személyes felszólalás. Én azt hiszem, hogy e kérdésben a kellő nyilatkozatok, a melyek szükségesek voltak, minden oldalról megtétettek, megtétettek teljesen kielégítő módon, ennélfogva ezen kérdéssel tovább foglalkozni fölösleges. (Helyeslés.) Nem is foglalkozom és pedig annál kevésbé, mert — és ezt nem szemrehányásul akarom felhozni — a jelen budgetvita-tárgyalás alatt úgyis nemcsak elég, de talán egy kissé sok kérdés is hozatott fel, a melyek közül megint csak válogatni kell, hogy röviden egygyel-kettővel én is foglalkozzam, (Halljuk!) Mert az a meggyőződésem, hogy ily kérdéseket egy budgetvita keretében megpendíteni, eszméket fejtegetni, bizonyos irányokat a kormány figyelmébe ajánlani, igenis helyes; helyes az is, hogy a speciális nagy kérdés, mint a jövőre befolyással biró, a nmga teljes egészében megvitattatik, de egy budgetvita keretében oly különböző tárgyakat, mint a melyek a bár elég rövid tárgyalás alatt már eddig is felhozattak, tüzetes vita tárgyává tenni ezélra nem vezethet. Különösen nem tartom szükségesnek, hogy közelebbről foglalkozzam oly kérdésekkel,melyek rövid időn a maguk concret alakjukban a törvényhozás előtt fognak állani. Ilyennek tartom például a Polónyi t. képviselőtársam által felvetett azon kérdést, mely az öröklési jog és a hifbizományok kérdése közti kapcsolatra vonatkozik és melyre nézve előttem szólt Hodossy Imre t. képviselőtársam megtette a nézetem szerint helyes reflexióit. Ehhez én csak azt akarom fűzni, hogy a mint a hírlapok tudósításai mutatják, a kérdés nem kerülte ki ama szakbizottság figyelmét sem, melyhez az öröklési jogról szóló törvényjavaslat a t. ház által előzetes tárgyalás végett utasíttatott. Ezen szakbizottság kellően méltatta és megvitatta a kérdést. Eljön majd ideje annak, hogy itt a házban megvitassuk ezen kérdéseket akkor, mikor a törvényjavaslat a ház előtt lesz. És igy