Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

194 *2. országos ülés február 1 Lén, szombaton Í888. referens véleménye. És most méltóztassék figyelemmel lenni, mert mindjárt kitűnik azon ellentétes álláspont is, melyet a valósággal szemben a t. képviselő urak elfoglalnak. Midőn a szakreferens előadását megtette, következtek a felszólalások pro és contra. Végeredményében az eltérés a felszólalások között csak abban különbözött, hogy elrendeltessék-e a vizsgálat a polgármester ellen vagy nem ? Az árvaszéki elnök, a ki a vizsgálatot foganatosította, ismételten felszólalt oly értelemben, hogy mivel csak kezelési szabálytalanságok fordultak elő, de egyéb komoly visszaélések és anyagi kárt okozó tények nem történtek, a vizsgálat elrendelése nem szükséges. A tiszti ügyész szintén elfogadta a küldöttségnek véleményes jelentését; azonban a vizsgálatot a polgármester ellen, ennek daczára is elrendelni kívánta. Idáig eljutottunk t. képviselő urak. Most következik a kérdésnek nehezebb része. Midőn a közigazgatási bizottságban ennyire eljutottunk, a főispánnak természetesen, mint a tanácskozás elnökének, a kérdést fel kellett tennie, hogy a közigazgatási bizottság jelen levő tagjai a két nézet közül, hogy tudniillik elrendelendő-e a vizsgálat vagy nem, melyiket kívánják elfogadni: a főispán tehát a következőkép tette fel a kérdést: elfogadja-e a közigazgatási bizottság a szakelőadónak javaslatát, tudniillik, hogy a vizsgálat a polgármester ellen nem rendelendő el, vagy pedig hozzájárul azon indítványhoz, melyet a főügyész tett, hogy tudniillik a vizsgálatot elkeli rendelni; és hangsúlyozta, hogy ez két egymással homlokegyenest ellenkező indítvány és hogy az egyiknek elfogadása természetesen kizárja a másiknak elfogadását. Midőn a főispán ezt ismételten hangsúlyozta, feltettea kérdést. Ki kell jelentenem,hogy tudomásom van arról, a miről különben az iratokból is meggyőződtem, hogy a kérdés feltevése ellen felszólalás nem történt és ellenindítvány nem tétetett, hanem hogy az megnyugvással fogadtatott. Kövek eztett a szavazás és egyhangúlag elfogadtatott a küldöttségnek jelentése még pedig minden distinctio nélkül. Midőn a szavazás már megtörtént, a közigazgatási bizottság egy pár tagja követelte, hogy a másik indítvány is, mely a polgármester ellen a vizsgálatot volna hivatva elrendelni, boesáttassék szavazás alá a főispán által. No már, t. ház, hogy itt alkotmányos jogok sérelméről és oly dolgok elkövetéséről lehetne szó, melyek a törvényhozásnak intézkedését és beleavatkozását teszik szükségessé, ezt különös felfogáBnak tartom És azt állítom t. ház, hogy a főispánnak mint elnöknek, már csak a tanácskozás méltóságának érdekében is, lehetetlen volt máskép eljárnia; mert egy és ugyanazon dologban egymással homlokegyenest ellenkező két indítvány felett egy és ugyanazon 5 perez alatt határozatot annál kevésbé lehet hozni, mivel a főispán a kérdés feltevésekor határozottan figyelmeztette a jelenlevőket, hogy ezen homlokegyenest ellenkező két indítvány közül, vagy az egyiket, vagy a másikat fogadják el, mert az egyiknek elfogadása kizárja a másikat. Kérdem, t. ház, hogy ha azon bizottsági tag urak a tout prise el akarták rendelni a vizsgálatot a polgármester ellen, minek fogadták el a küldöttség jelentését? Miért nem utasították azt visszás minek szavazták azt meg egyhangúlag? Ha a főügyésznek indítványát fogadták volna el, akkor a másik eo ipso elesett volna. Ez a tulaj donkép eni állása a dolognak, melyet egészen hiven voltam bátor jelezni s igy a dolog, a mint méltóztattak hallani, egészen másképen állíttatott elő, mint a hogy történt. Nem akarok tovább foglalkozni a kérdéssel; nem megyek arra a térre, a melyre előttem szólott Almásy Sándor t.képviselő urlépett; (Helyeslés jóbbfelöl) általában nem akarok oly modorban és oly recrimniatiókkal élni, mert mint mondám, az ügyet nem tartom olyan komolynak, melyért recriminálni érdemes és szükséges volna. Nem akarok azon állítások czáfolására sem áttérni, melyeket — engedjék meg, hogy ezen kifejezéssel élek — már csak azért sem loyalis e házban alkalmazni, mert annak, kivel szemben azok használtatnak, nincs módjában magát védeni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon, lit van a karzaton!) A karzaton gyönyörködhetik ezekben, de itt a vád ellen felszólalnia nem lehet. (Ugy van ! Ugy van! jőbbfelől.) Engedjen meg tehát a t. képviselő ur, de ezt én loyalis fellépésnek nem tartom, (Élénk mozgás és ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát e térre nem megyek. Csak egyet kívánok hangsúlyozni, (Halljuk! Halljuk!) melyet méltóztassék ezen ügy elbírálásánál figyelembe venni. Madarász József: Ez is elbírál! (Derültség.) Almásy Géza: Bocsánatot kérek, hát megbirálásánál. T. ház! Több érvet is volnék képes felhozni mindezen állítások megingatására, (Halljuk! Halljuk !) mert tökéletes ismeretével birok az ottani viszonyoknak és helyzetnek. Azonban méltóztassanak ezen kérdés elintézésénél csak azt figyelembe venni, hogy mint általánosan ismeretes, Hevesmegye területén erős párttusák voltak és hogy a pártok egymás iránti ellenszenvének nagy mérve a kedélyeket teljesen felizgatta volt, midőn a törvényhatóság a felterjesztést megtette. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez az állása a dolognak, mely tisztán a politikai animositásban nyert tápot. Ekkor nem akadtak egyének, a kik az administratio érdekeiben más helyes és mindenesetre jogosultabb álláspontot foglaltak volna el, hanem ráléptek az animosítás terére, a mely a dolgokat egy észen más színben tünteti fel, mint a mi a valóságnak megfelel. Ez