Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
192 62, ergzägos ülés február 11-én, szombaton, 1888. törvényt tudja; ha pedig qualifieatio nélkül nevez ki a kormány főispánt, akkor jobb ellenőrzést gyakoroljon és utasítsa, hogy teljesítse kötelességét. (Helyelés a szélső haloldalon.) Én pártolom a módosítványt. Gulner Gyula: T. ház! Én nem hiszem, hogy bárki a ház tagjai közül kedvét találná abban, ha egy ilyen tárgyalásban, a minő most szőnyegen van, kénytelen résztvenni, a hol kétségtelenül a kormány egyik első exponált közege — legalább meggyőződésem szerint — határozott törvénytelen eljárásáról kell szóllani; reám legalább, mint ellenzéki emberre, sohasem volt és hiszem, nem is lesz soha, ma sem kedves dolog, ha kénytelen vagyok bármi törvénytelenséget itt e házban constatálni és arra nézve a ház határozatát provocalni. Azonban ez azért nem tilt el attól, hogy meggyőződésemet ezen szerintem igen komoly és hozzá teszem, nagy horderejű és igen rossz hatású kérdésben, elmondjam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Akkor, mikor a közigazgatási bizottságról szóló törvény alkottatott, 1876-ban az egyik fő argumentum ezen különben hiányos törvény mellet az volt, hogy ez lesz hivatva a megyékben és általában az administratio terén esetleg előfordulható dissonantiákat kiegyenlíteni, hogy ott a közigazgatás különböző ágai mintegy foeusban összefolyjanak és igy részint az állam érdekei, melyek ott túlnyomóan képviselve vannak, részint a municipalis érdekek, ugy a hogy, közös kielégítésre találjanak. Már most, ha ez igaz •— a mint állítom én is, hogy igaz — akkor nem-e kétszeresen kötelessége mindazoknak, kik a közigazgatási bizottságban a közhatalomnak e nemét kezelik, arra törekedni, hogy a dissonantiák inkább elsimittassanak, mintsem hogy kiélesittesscnek ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kérdés nagyon egyszerű és világos 'és ahhoz kétely nem férhet. (Halljuk!) Egy coneret eset merül fel (Nagy zaj s mozgás jobbfelöl Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Felkiáltások: Csendet kérünk!) Én szívesen várok, mig Hácz Athanáz képviselő ur elvégzi a maga beszélgetését és majd azután folytatom. (Halljuk! Halljuk!) Egy coneret eset fekszik előttünk, melyben egy polgármester eljárása, a ki egyúttal árvaszéki elnök egy rendezett tanácsú városban, kifogás ol tátik; miért, miért nem, az nem tartozik ide. Erre felmerül az, hogy gondolom vizsgálat alapján egy küldöttség jelentést tesz eljárásáról a közigazgatási bizottságban; azon jelentés kapcsán kitűnik két dolog. Az egyik az, hogy a kezelés rendetlen, hiányos és igy azt javítani kell; a másik az, hogy ezen kiviü olyan jelenségei mutatkoznak a rendetlenségnek, melyek személyes természetűek lévén, minden becsületes, correct és arra hivatott administratio értelmében a fegyelmi eljárást teszi indokolttá. (Ugyvan! Ugy van! a szélső balodalon.) Már most feláll az ügyész és az elsőn kivül indítványozza egyúttal a fegyelmi eljárás megindítását is. Erre az első elhatároztatik, a másodikat a bizottságban elnöklő főispán nem engedi szavazásra bocsátani. Kérdem már most a t. ház minden higgadt tagjától: a dissonantiátaközigazatási bizottságban az a fél idézi-e elő, a melyik törvényadta jogánál fogva egy határozatot akar hozni, oly határozatot, mely indokolva van, legalább az ő meggyőződésük szerint az iratokban ? Sőt tovább megyek és állítom még azt is, hogy ha komoly indiciumok foglaltatnak azon jelentésben arra, hogy a törvény szerint a fegyelmi eljárás el volna rendelendő, az a bizottság egyenesen kötelességet mulasztott volna akkor, ha nem lépett volna azon térre, melyet eléje a törvény egyenesen kijelölt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) S erre a főispán, ki törvény szerint az administratio őre, illetőleg ellenőre, a ki felelős az államhatalomnak a kezébe letett nagy hatalomért; a ki felelős azért is, hogy az ügyek a törvény és a közönség kívánalmai szerint helyesen kezeltessenek: a főispán, a midőn ily kézen fekvő adatok vannak arra, hogy a fegyelmi eljárás elrendelendő, a kérdést nem engedi szavazással eldönteni, kérdem, helyesen jár-e el? T. ház! Mi ez, ha nem hajánál fogva előhúzása a dissonantiáknak azon bizottságban, melynek egyik létalapját épen az administratio terén előforduló visszásságok megszüntetése képezi ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nincs e joga, t. ház, a közigazgatási bizottságnak, vagy nem kötelessége-e annak minden oly esetben, midőn arra m'zve elegendő ok látszik fenforogni, a fegyelmi eljárás megindítását indítványozni? (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az adott coneret esetben, midőn elégséges indiciumok forognak fenn arra, hogy a fegyelmi eljárás indokolt, nem kötelessége-e az ügyésznek vagy minden egyes bizottsági tagnak a fegyelmi eljárás indítványozása? Én, t. ház, tovább megyek. Lehet tévedésben az egyes bizottsági tag, lehet tévedésben az ügyész; ezt mind megengedem. De egyet nem engedhetek meg és ez az: hogy egy a törvény keretében törvényes jogalapon tett indítvány még csak szavazásra se bocsáttassák, mert ez már egyenlő az erőszakkal. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon az a törvény, mely a bizottságnak, mint tanácskozó és határozó testületnek megmondja, hogy mi tartozik jogköréhez és mikép kell a tanácskozásoknak folyni, hiábavaló-e és egyes főispánok kénye-kedvére hozatott-e, vagy pedig azért, hogy azt mind a közigazgatási bizottság, mind a főispán megtartsa? (Ugyvan! balfelől) Nem tudom, t. ház, hogy micsoda mellékes
