Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

190 *2. országos ülés febmär 11-én, szombaton. 1888. körülmény lehet enyhítő vagy súlyosbító, de a dolog lényegére nézve teljesen közönbös. (Általános helyeslés.) Én a dolgot tisztán elvi oldaláról szemlélem és ezen szempontból kiindulva úgy találom a kérvényhez csatolt hivatalos ügyiratokból, hogy egy főispán a közigazgatási bizottságnak ülésén oly tárgyban, a mely az 1876: VI. t.-cz. 45. §-a szerint a közigazgatási bizottság hatáskörébe tartozik, egy szabályszerűleg beadott indítványt mellőzött, illetőleg annak szavazásra bocsátását megtagadta. Ebből kitetszik az, t. ház, hogy ezáltal a főispán a közigazgatási bizottságnak tanácskozási és határozathozatali jogát sértette meg. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mit hoz fel ezekkel szemben az előadó ur? Azt mondja, hogy sérelem nem követtetett el, mert sem törvényeinkben, sem a törvényhatóságok ügyrendjében nincsen praecisirozva az : vájjon a főispánnak van-e joga vagy nincs szabályszerüleg beadott indítványt szavazásra bocsátani, vagy pedig egyszerűen mellőzni. Én elismerem, hogy erre nézve egyenes és kifejezett intézkedés törvényeinkben nincsen és azt is megengedem, hogy talán Hevesmegyének ügyrendjében sincs: de igenis vannak oly törvényes intézkedéseink, a melyek egyenesen erre engednek következtetni. Itt van pl. az 1876: VI. t.-cz. 20. §- a, mely azt mondja, hogy a közigazgatási bizottság ülésein a határozatok a jelenlevők általános többségével hozatnak; következtetést lehet vonni per analógiám az 1886. évi XXI. t.-cz. 49. §-ából, mely szerint a törvényhatósági közgyűlésen szavazás alá bocsátandó kérdés megállapításához szólani a tagoknak jogukban áll és végre következtetést lehet vonni az 1876-iki VI. t.-cz. 61. §-ából, mely a főispánnak megadja azon jogot, hogy a közigazgatási bizottság határozatait, a menynyiben azokat sérelmeseknek találja, a belügyministeriumhoz felterjessze. Hát, t. ház, mire való volna ezen jog, mely az említettem szakasz által a főispánnak megadatik, ha a főispánnak joga volna a beadott indítványokat egyszerűen mellőzni. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban, t. ház, ha nem volnának is meg ezen törvényes intézkedéseink, azt hiszem, az esetben sem képezhetné ezen kérdés vita tárgyát. Ugyanis vannak, t. ház, oly alkotmányos elvek, melyeket nem szokás törvénybe iktatni, (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) mert azok magából az alkotmányos szellemből következnek. Az én felfogásom szerint, t. ház, az alkotmány szelleméből következik az is, hogy a főispánnak nincs joga a közigazgatási bizottság ülésén valamely indítvány szavazás alá bocsátását megakadályozni; talán egyetlen egy esetet engednék meg, ha t. i. azon indítvány alkotmányellenes. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Akkor sem!) T. ház! Ha Magyarországon akár törvény czikkben, akár pedig törvényhatósági ügyrendekben kimondatnék, hogy a főispánnak nincsen joga a közigazgatási bizottsági ülésen az indítványok szavazatra bocsátását mellőzni, azt annak jeléülkellene tekintenünk, hogy Magyarországon valódi alkotmányos élet már nem létezik, valódi alkotmányos felfogás már nincsen, hogy az önkény és erőszak támadása már oly erős, hogy még ezt a csekély és gyenge sánczot is igénybe kell ellene venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, ha már felszólaltam, lehetetlen, hogy a dolognak egy másik oldalára is fel ne hívjam a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Kétségtelen, hogy elkövettetett a sérelem az illető közigazgatási bizottság tanácskozási s határozathozatali joga ellen. Az illető közigazgatási bizottság és egyúttal az illető megyének közönsége feljajdul és orvoslást kér s akkor azok, a kiknek hivatása lenne a sérelmet megorvosolni, azt egyszerűen nem teszik. Én nem akarok súlyosabb következtetéseket vonni ezen körülményből, de azt hiszem, nem tévedek, hogy ha azt állítom, hogy a főispán úrban, úgy mint a belügyminister úrban, a legszelídebben kifejezve magamat, nagyobb az álszemérem, mint az alkotmányosság érzete. (Helyesles a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy abban nincs semmi, ha valaki hibáját és tévedését elismeri és ezzel a sérelmet orvosolja; ebben egyáltalán nincsen semmi olyan, a mi az iránta való tiszteletet és tekintélyét csorbítaná. De igenis a tisztelet és tekintélynek ellenkezőjét gerjeszti, midőn valaki jobb meggyőződése ellenére tévedéséhez és hibájához konokul és makacsul ragaszkodik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. háznak ezen kérdést nem szabad kicsinyleni. (Ugy van! a szélső baloldaldalon.) Nem szabad az orvoslásra hivatottaknak álszemérmét sem legyezgetni, mert ebből igen veszedelmes praecedens származhatik a jövőre nézve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy ezen incidens elkerülhetlenül provocálja a t. házat, egy olyan intézkedésre, a melyből mindenki megértheti, a kit csak illet, hogy a magyar képviselőház azt akarja, hogy az állam összes institutióit annak ugy hivatalos, mint nem hivatalos szereplőit az igazi alkotmányosság szelleme hassa át, s hogy nem fogja azt megtűrni, hogy az alkotmányos jogok bárki által bármi okból lábbal tiportassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mivel ezen kijelentést a kérvényi bizottság többségének javaslatában nem találom föl, bátor vagyok egy pótindítványt benyújtani, mely csak abból áll, hogy a határozati javaslatból, a mely a