Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

62. országos ülés február 11-én, szombaton. 1888. 181 Gondoljunk csak vissza, t. ház, az absolutisnms éveire. (Halljuk! Halljuk!) Az akadémia volt az, hol megvonult az üldözött magyar nyelv. Az akadémia a magyar nyelv nagy szótárát épen akkor dolgoztatta ki, mikor a magyar nyelvet a földszínéről elakarták törölni. (Igazi Ugy van! a baloldalon.) És ez volt az az intézet, mely 1859 ben, mikor a nemzeti fellendülés megtörtént, erre az első lökést megadta a Kazinezy-ünnepélyek tartása által, melyen először szólalt meg a szabad magyar meggyőződése a hanyatló Bach-korszak alatt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tekintsünk tehát vissza az akadémia amaz érdemteljes korszakára és tekintsünk annak jelenkori szorgalmas működésére is s gondoljuk meg, hogy mint említem, kidolgoztatta az a magyar nyelv nagy szótárát, dolgoztatja a nyelvtörténeti szótárt; hogy történelmi kiadványai egész könyvtárt képeznek és hogy a feldolgozott munkák terén is sok szép eredményt hozott létre az akadémia. A tárgyalt budget-tétel szerint: „A magyar történelmi és irodalmi források és emlékek kiadására" ad a ház „15 ezer forintot." Tehát ezeknek a kiadására van ez az összeg felvéve, de az akadémia ennél többet tesz, mert megköszönve a t. háznak a nemzeti történelem irodalma iránt tanúsított buzgó és nagylelkű támogatását, már évtizedek óta parallel halad az adatok és a feldolgozott munkák kiadásában. Nem halmoz tehát csak anyagot anyagra, mert ha csak az írj abban, mintegy tiz év óta kiadott „Országgyűlési Emlékek"- et megnézni méltóztatnak, meggyőződhetnek arról, hogy annak minden kötete felerészben feldolgozott anyag, felerészben pedig okmánytár. Méltóztassanak ezen kívül megnézni a többi kiadványokat is, a melyeket nem akarok egyenkint felsorolni, de azok kétharmada, azonban mindenesetre több mint a fele feldolgozott munka, nem pedig száraz adathalmaz, a miért az e czímen felvett, összeg helyesen használtatik fel. A mi az adathalmazt és az okmánygyüjtést illeti, hogy az újabb évtizedben ezen tekintetben sok történt, ez tagadhatatlan. Hogy pedig ez előbb nem történt, ez onnan van, mert a családi levéltárak az ősiségi pátensig el voltak zárva; csak most lehetett azokhoz hozzájutni, mikor már a telekkönyvek és nem az archívumok biztosítják a tulajdonjogot. A történelem legnevezetesebb forrásai, az egyes nagy családok archívumaiban lappangtak. Mihelyt a nagyobb családok levéltáraikat megnyitották, a magyar tudományos akadémia sietett ezek nevezetesebb okmányait közzé tenni és ezzel nemcsak a magyar hazának, hanem az európai történelemnek is jelentékeny adatokkal szolgálni. Utalok például az Archívum Rakoczianuinra, melynek köteteit Európában szerteszét mindenütt használják s a melyeknek adataira a külföldön is folyton hivatkoznak, amennyiben azok Péter czár, XIV. Lajos, XIÍ. Károly és más nevezetesebb uralkodók történeteit is érintik. A főbaj, t. ház, az, hogy az akadémia hibáit nagyon is nagyító üveggel szemlélik, érdemeit pedig kicsinyítik; hogy kiadványait félvállal emlegetik s gúnyolva azt mondják, hogy azok ott hevernek a könyvpolczokon, a könyvárusok raktáraiban. Ebben is sok tévedés van. Igaz, hogy az akadémia nem fejt ki üzletszerű házalást kiadványaival, mert colportagera nem adhatja magát, mint a nagy közönséggel sűrűbb érintkezésben levő magán könyvkiadó társulatok. A magyar tudományos akadémia, nézetem szerint, colportage utján soha sem terjeszthetné a maga kiadványait. É helyett kiadványainak legnagyobb részét hazai közkönyvtáraink és nagyobb iskoláink közkönyvtárai részére ingyen "ajándékozza, mert nem a könyvárulás utján való pénzszerzés, hanem a közművelődés és tudományosság előmozdítása képezi foczélját, Továbbá megküldi kiadványait a vele összeköttetésben álló minden nagyobb európai és amerikai tudományos társulatoknak csereképen, a melyekért más. sokkal gazdagabb tudományos intézetek, például az angol, a párisi, a berlini akadémia, 10—20-szor annyi értékű tudományos művet küldenek viszonzásul. Ezen művek a magyar tudományos akadémia könyvtárában helyeztetvén el, a nagy közönség használatára is mindenkor készen állnak. T. ház! Ezek a körülmények oly közművelődési factorok és nemzeti életünkben oly jelentékeny mozzanatok a tudományosság előterjesztése terén, hogy talán már ezekért is megérdemelné az akadémia, hogy kissé kíméletesebben bánjék vele a támadásokat nem mindenkor kellőkép megfontoló hírlapirodalom. (Helyeslés a haloldalon.) A magyar tudományos akadémiának továbbá a sajtó által gyakran kányatik szemére, még pedig bizonyos tendentiával annak gazdagsága. No, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy ha már ezen ügy szóba került, noha szerintem ez mellékes kérdés is, hogy ehhez magam is tüzetesebben hozzászólhassak. Más országokban a tudományos akadémiának — s itt hivatkozom csak különösen XIV. Lajos példájára — az államok, a királyok állították és királyi czímmel, dotatiókkal látták el. Igaz, volt idő nálunk is az absolut korszakban, midőn a magyar tudományos akadémiát is megkínálták a „császári és királyi czímmel" és fényes javadalmazással; de ezt nem fogadta el, mert inkább akart szegény, de hazafias és független maradni; a mi azt hiszem, szintén egyik fényes érdeme. (Igás ! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A magyar tudományos akadémia a magyar hazafiak önkénytes^ adományai és hagyományainak köszöni létét. És hála a nemzet buzgalmának, a magyar nemzet, habár aránylag messze mögötte