Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-61
61. országos ülés február 10-én, pinteken. 1888. 169 hanem főkép azon verseny-kapcso!atban, a mely mai culturánkat az ókor culturájával összeköti; a renaissance kor főleg az alap, melyen a mi műveltségünk kifejlődött. De a classicai nyelvek tanításánál nemcsak a grainmaticai szempontnak kell kifejezésre jutni, hanem azon paedagogiai irányzatnak is, mely a lélek fejlesztését, a sziv nemesítését eszközli. A classicai müvek fejtegetésénél a remekíróknak iiem stylusát kell taglalni, hanem az abban lévő korszellemet. Ez ragadja meg az ifjú lelkét, ez nemesíti érzelmeit és felkelti aesthäticai érzékét, a mi a humanitási iránynak főérdeme. Az oktatási módszerben ajánlanám a philologiai irányt behozni és nagyon kérném a t. államtitkár urat, méltóztatnék ezen dolgot jobban megszívlelni és egy philologiai múzeum felállításával gyakorlati oktatást a classicai oktatásban behozni. Végül csak azt akarom megjegyezni, hogy az egyetemeknél általános a panasz, hogy a történelem kiküszöböltetett az érettségi vizsga tantárgyai közül. Ez nagyon akadályozza a római jog és az azzal kapcsolatos tárgyak tanításának sikerét. Azt hiszem, hogy a korszellem megértéséhez okvetlenül szükséges a történelem ismerete. Tudom, hogy az egész történelmi anyagot az érettségi tantárgyak közé felvenni túlterheltetést idézne elő, melyet a tanulóifjúság nem birna meg, de az ókor történelmének legalább a latinokkal foglalkozó részét okvetlenül fel kellene venni az érettségi vizsgálatok keretébe. Ez nézetem szerint semmi túlterheltetést nem idézne elő, de az egyetemen előmozdítaná a római jog és az azzal kapcsolatos tárgyak sikerét. Szerettem volna még kiterjeszkedni a szorgalom idő kérdésére, de itt álláspontomat egyszerűen jelezve, nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybe venni, kijelentem, hogy a tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tétel nem lévén megtámadva, azt elfogadottnak jelentem ki. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Reáliskolák: 511,674 forint. Orbán Balázs: T. ház! A közoktatási költségvetés tárgyalásában mindeddig nem az okon nem vettem részt, mintha hiányozna nálam a meleg érdeklődés, hanem főleg azért, mert hivatottabbak léptek ez alkalommal sorompóba. A reáliskolák tételénél azonban különösen a székelyudvarhelyi főreáliskolánál késztetve érzem magamat a felszólalásra már csak azon okból is, mert ezen tanintézet viszonyaival közelebbről ismerős vagyok, valamint felismerni vélem azon sötét felhőket is, melyek aggasztólag tornyosulnak ez iskola fölé s melyeket óhajtanék elhárítani. A székely udvarhelyi főreáliskola 17 éves életéből kiemelkedik előttem azon örvendetes tény, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. hogy az onnan kikerült 2122 növendék közül a nem magyar ajknak 814-en voltak. Ez egy kezdő s eddig egészen szokatlan téren mozgó intézetnél oly fényes eredményként tűnik fel, hogy létjogosultságát méltán igazoltnak tekinthetjük ; mert eltekintve egyebektől, már azt is kiszámíthatlan horderejű vívmánynak kell elfogadnunk, hogy ott nem magyar ajkú testvéreink hozzánk simultak, az ottani hazafias magyar társadalom vonzó erejénél fogva hozzánk közelebb hozattak, minket megkedveltek s hogy 8 í 4 oly intelligens szász és oláh ifjú került ki ez intézetből, a kikbe nem olthatták be az ellenünk való oktalan gyűlöletet és a magyar állam elleni ellenséges indulatot: hanem neveltek belőlük a haza iránti vonzalomban megerősödött oly practicus embereket, a kik a magyar állam aegise alatt tisztességes életmódot és megbeesültetést találtak. T. ház! Ennek erkölcsi értéke és jótékony kihatása kiszámíthatlan becscsel bir ; mert nálunk az erdélyi részekben van néhány olyan középiskola, a melyekben a fiatalok fogékony lelkét megmérgezik, a haza iránti szeretet helyett, az elkedvetlenítés és a gyülölközés oly mérvét oltják be, hogy azok szivében kihűl az a szivnemesítő és a lelket fölemelő szent ihlet, a mit hazaszeretetnek neveznek. Azok az ő daco -román és schulvereinos őrjöngéseikben egészen elvadulnak, eszményüket nem a szülőföldön, hanem azon kivül keresik s nem a közös haza felvirágoztatásában és nagygyá tételében, hanem annak szétdarabolásában és szétbomlasztásában keresik ideáljukat. Es ha ez intézet révén ez elvadultak közé juttathattunk közel ezer oly intelligens fiatalt, a kik e vészes áramlatot némileg ellensúlyozzák: az , végtelen nagy nyereség nemcsak e hazára, hanem az emberiségre nézve is ; mert a szabadságnak és a műveltségnek megnyert minden lénynyel gyarapítjuk annak szellemi tőkéjét. Ez képezi a székelyudvarhelyi főreáltanoda elsőrendű érdemét s ebben van megszabva az ő nagy horderejű hivatása és létczélja. Közvetlenül melléje sorakozik egy másik szintén fontos czél: a székely ifjúság real-irányban való kiképeztetése. A cultusminister ur a reál irányú nevelés barátjaként tüntette fel magát s igen helyesen igyekezik fiatalságunkat ez irányba terelni. Ámde hazánk egyetlen részében sincsen ez annyira indicalva, mint a tűlnépes székely földön, a hol már a nép az elaprózott keskeny földek terméséből megélni nem tud ; ezt tehát ipari tevékenységgel kell pótolnia, a mire nemcsak hajlamainál, hanem földje természeti kincseinél fogva is utalva van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A reál irányú nevelés mindenesetre a talajt előkészíti arra, hogy az őstermelésből már megélni nem tudó nép területét ipartartománynyá ala22
