Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
55. országos ttléB febrnnr 3-án, pénteken. 1888. 11 tandónak találtam. Különben a költségvetést változatlanul elfogadom. Mielőtt azonban elvégezném felszólalásomat, a t. ház bocsánatát kérem arra nézve, hogy lehetőleg röviden megemlékezzem azon nem ugyan a költségvetésre tartozó kérdésről, mely ezen vitának főanyagát adta: a hitel, különösen pedig a gazdasági hitel kérdéséről. Gróf Andrássy Manó t. képviselőtársam a takarékpénztárakról nyilatkozott a lehető legelítélőbben és én azt hiszem, hogy nem az első és nem az utolsó alkalom ez, hol a takarékpénztárakat a legélesebb támadásoknak kitéve találjuk és hozzá teszem, nem is minden alap nélkül. De azért t. ház, ne feledjük azt, hogy habár drága is azon hitel, melyet takarékpénztáraink legnagyobb része nyújt s drága volt különösen azon hitel, mit néhány évvel ezelőtt súlyos gazdasági viszonyok közt nyújtott: mégis azon hitel, a mit mi drágának tartunk, tetemes javulást képvisel szemben a privát uzsorával, mely akkora takarékpénztári hitel mellett a hitelnek egyedüli más forrása volt. (Igás! Ugy van!) Egész általánosságban pedig a takarékpénztárakat illetőleg — mert nem tartom szükségesnek és lehetségesnek ezen kérdésnek minden részleteibe most belemenni — legyen szabad csak azt megjegyeznem, hogy én is sok hibáztathatót találok ugyan a takarékpénztáraknál s drágának tartom azon hitelt, mit kivált kisebb takarékpénztáraink adnak, de ennek orvoslása nem abban lesz található, hogy lebékózzuk, elriasztjuk a tőkét, hanem abban, hogy concurrentiát csinálunk neki. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) E szempontból én a magam részéről a legnagyobb elismeréssel fogadom a hitelszövetkezetek eszméjét (Élénk helyeslés.) és üdvözlök minden mozgalmat, mely ezen kérdés előmozdítását a kellő úton czélozza. (Altalános helyeslés.) És erre nézve mindössze is nagyon kevés eltérés lehet az én igénytelen felfogásom s azon felfogás között, mely gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur beszédében nyilvánult. (Halljuk•! Halljuk.') A t. képviselő ur hangsúlyozta azt, hogy ő első sorban a szövetkezetek létrehozására társadalmi mozgalmat tart szükségesnek; de hangsúlyozta azt is, hogy e szövetkezeteket csak oly vidékeken, hol értelmes nép van, tartja létesíthetőknek ; oly vidékeken pedig, a hol nem értelmes a nép, soha nem merné a hitelszövetkezetek létesítését ajánlani. Ezek a gróf Károlyi Sándor szavai s igy kifejezve én a magam részéről is elfogadom, mert hitelszövetkezeteklétesítése csakis ott lehetséges, a hol az illető községben a kellő szellemi és kellő morális erő meg van, de hozzá teszem másodszor azt is, hogy azon megyei pénzintézetek létesítését, ami az igen t. képviselőtársam programmjának talán leglénye gesebb pontját képezi, csakis ott tartom lehetséges-*.í" " 'Mentől rosszabbnak tart valaki egy politikát uekjhol az illető megyék székhelyein nemcsak a szellemi és erkölcsi erő, de a jóakarat és a spontán hajlam is meg van. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontból, t. ház, nem tartom lehetségesnek azt, hogy itt mintegy állami propagandát csináljunk, hogy a kormány és a kormánynak a megyékben exponált közegei vegyék kezökbe és csinálják meg a hitelszövetkezeteket és megyei pénzintézeteket, akár van meg a vidéken a szükséges szellemi és erkölcsi erő, akár nincs. Ezen postülatumra, melyet ma az előttem szólott igen t. képviselőtársam is kifejezett, egyszerűen gróf Károlyi Sándor igent, képviselőm szavaival megfelelve azt mondom, hogy oly vidékeken ellenben, hol a nép nem értelmes, soha nem merném a hitelszövetkezetek létesítését ajánlani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha tehát, t. ház, nem járulhatok a magam részéről ahhoz, hogy a kormány mindenütt és minden körülmények között propagandát csináljon a hitelszövetkezeteknek: még kevésbé járulhatok ahhoz, a mit, mint második alternatívát az előttem szólott t. képviselő ur kifejezett, hogy az állam vegye kezébe az ügyet és adja hozzá a pénzt azon esetben, hogy ha a hitelszövetkezetek társadalmi úton nem létesülnek. Nem beszélek ezúttal a pénzügyi helyzetről. De eltekintve attól, hogy pénzügyi helyzetünk megengedné-e, hogy ily tetemes kiadásba belemenjünk : épen a hitelszövetkezeteknek, mint bármely más hitelintézménynek spontán kell a talajból kinoniök. A kellő gondozást, ápolást meg lehet nekik adni, de virágzásukra csakis ott lehet számítani, a hol természeti alapfeltételeik megvannak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! El vagyok készülve arra, hogy a t. mérsékelt ellenzék — melynek részéről lehetőleg enyhén és lehetőleg szerény formában s az államtól lehetőleg keveset követelve lett e kérdés itt szóba hozva — vádat fog kovácsolni azoknak kapcsán, a mik itt elmondattak a kormány és ezen párt ellen, hogy ezen eszmét nem karolja fel, nem tesz semmit a hitelszövetkezetek létesítése érdekében. (Halljuk!) T. képviselőház! Én azt hiszem, nemcsak ezen a téren, hanem általában gazdasági tevékenységünk minden terén valóságos átkot képez az, hogy mindenütt, minden téren, minden kezdeményezést az államtól várunk. (Elénk helyeslés.) A valódi jólétnek, a valódi haladásnak egyedüli biztos feltétele a nemzetet alkotó egyénekben lévő egyéni initiativa, egyéni energia. (Élénk helyeslés.) Ezt az egyéni erőt, ezt az egyéni energiát fejleszteni, fentartani, buzdítani hivatva van mindenki, de hivatva vannak kiváltképen azok, a kik a kormány politikáját helyesnek nem tartják. (Helyeslés a jobbóldalon. Halljuk! Halljuk!) r-'C k © "1
