Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

61. országos ülés február 10-én, pénteken. 1888. 163 t. képviselő ur tavaly mondott. Ő főkép a norvég középiskolai rendszerre hivatkozott. Azonban ez a norvég középiskolai rendszer és a hozzá hasonló svéd, hollandi, részben belgiumi és régi franczia középiskolai rendszer mind nem mondhatók egységes középiskolai rendszereknek; egységes a tanítás egy bizonyos fokig, például a mi középiskolai 4—6. osztályainknak megfelelő határig, de ott már különválik a humaniorákat képviselő irány, a reáliák irányától. Ilyen módon az egységes középiskolát elismerem, hogy meg lehet csinálni, részben bifüreatióval, sőt részben még trifureatióval is; de nem látom be, hogy az ily középiskolai rendszer — ha csak az iskolák számát nem akarjuk apasztani — miért volna olcsóbb a jelenleginél ? (Helyeslés jobbfelöl.) Olyan egységes középiskola pedig, a minő a t. képviselő ur kívánságát és czélját képezné, a mely magába ölelné mindazokat, a kik már az elemi iskolát bevégezték, a melyből fel lehessen menni a felsőbb oktatásnak minden szakára és a mely talán még nélkülözhetővé tenné a középfokú szakiskolákat is, ilyen sehol sem létezik és mentül inkább fejlődnek ki_az élet igényei, annál kevésbé lesz létesíthető. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezekben kívántam, t. ház, különösen a középiskolai kérdést illetőleg felhozottakra renectálni. (Halljuk!) Még csak egy észrevételt teszek. (Halljuk!) Ezen észrevételem vonatkozik a költségvetésre a maga egészében és arra a takarékosságra, a mely e költségvetésnek összeállítását jellemzi. Sokan a t. képviselő urak közül kifogásolva szóltak erről is; kiemelték, hogy a kormány rossz gazdálkodásának eredménye az, hogy most a közoktatási budgettel szemben igy kell eljárni. Mások kicsinylő gúnynyal illeték azt a 25,000 frtot, mely a népnevelési javadalomnál megtakarításként mutatkozik és azt kérdezték, hogy ezzel akarjuk-e megmenteni a hazát? T. ház! A megtakarításokat nemcsak azon tételösszegekben kell keresni, melyeket a régebben fennálló tételekből levontunk, hanem keresni kell egyszersmind azon összegekben is, a melyeket eulturalis érdekeink szempontjából fel kellett volna venni a budgetbe s a melyeket nem vettünk fel a pénzügyi helyzetre való tekintettel. Én megengedem, hogy ez keserű áldozat; méltóztassék elhinni, nekem nem kevésbé fájdalmas ez, mint akármelyiknek a t. képviselő urak közül. (Élénk tetszés jobbfelöl.) De vannak minden nemzet életében bizonyos korszakok, a melyekben a eulturalis érdekeket a nemzet nagy létérdekeinek, a nemzet fennállása, biztonsága érdekeinek alá kell rendelni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Azt, a mit ilyen okból eulturalis téren mulasztunk — és megengedem, hogy e miatt most mulasztások történnek — busásan ki lehet pótolni a jövőben; de a mit a nemzet fennállása és biztonsága czéljaitól a kellő pillanatban megvontunk, azért a mulasztásért nem kárpótolhat és nem igazolhat bennünket a jövőben semmi eulturalis alkotásunk. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ezek alapján bátorkodom a t. képviselőháznak részemről is a költségvetést elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Elnök: Kiss Albert képviselő ur kivan szólani. Kiss Albert: T. ház! Engedelmet kérek, hogy az általam tegnap mondottakra vonatkozólag az államtitkár ur által tett észrevételekre rövid megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Az általam igen t. államtitkár urnak igaza van, hogy én tegnap a gymnasiumok közül többet, a reáliskolákat pedig egyáltalában nem említettem. De ezt én szándékosan tettem. így hagytam ki a nagyváradi, szegedi, győri és pécsi tankerületet. De ez az általam felállított tételen nem változtat, mert az általam kitüntetett és neheztelt létszám az összes gymnasiumok és reáliskolák növendékeinek számarányát tünteti fel. A kihagyást tehát az idő előrehaladott voltára való tekintetből szándékosan tettem. A t. államtitkár ur azt kérdezte tőlem, micsoda hátrány lehet abból, hogy az ország határain levő növendékek más ajkú és vegyes ajkú városok gyermekeiből kerülnek ki ? Én elismerem, hogy nagyon kényes természetű ez ügy s igy csak rámutatok, hogy azon kérdésre tegnap feleltem. Ma csak azt jelentem ki, hogy azon meglevő középiskolákat megszüntetni f nem óhajtom, de nem óhajtom szaporítani sem. Én csak azt kívántam és arra kérem fel most is a ház és a t. kormány figyelmét, hogy mikor azon vidékeket túl ellátta immár középiskolákkal, most már mint ezt Holló képviselőtársam is hangoztatta, a magyar vidékeknek is hasonló számú középiskolák adassanak. Abban pedig félreértett a t. államtitkár ur, hogy megjósoltam volna, hogy rá fog szorulni a kormány a felekezeti iskolákra. Én ezt nem mondtam. De örömömet fejezem ki a felett, hogy valahára eljött az idő, mikor maga a minister ur jelentésében hangoztatja azt, a minek tőle idáig épen ellenkezőjét hallottuk, hogy a felekezeti középiskolákat fentartó hatóságok közül, a melyeknek erejük van, készséggel és buzgósággal igyekeznek az általuk fentartott iskolák fejlesztésére, csakhogy arra idő kell. A mi pedig végül a t. államtitkár ur által kifejezett középiskoláinkat illető tanügyi politikát illeti, erre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy a t. államtitkár ur engemet alaposan félreérteni vagy félremagyarázni méltóztatott, mert olyan egységes középiskoláról, a milyenről itt az államtitkár ur emlékezni méltóztatott, amely még a szakiskolákat is a maga körébe zárná, én e házban nem szólottam, denem is szólhattam, mert oly középiskola