Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

SLorsBigos ülés február 16 katholikus vallású nép pedig rohamosan veszni fog!!!« Mi érettünk itt a dunántúli ref. egyházkerü­let, amoda lent Eszék környékén meg a duna­melléki kerület még csak tesznek valamit, néha­néha erejükön felül, de a Strossmayer alatt nyögő római katholikus nagy számú magyarok egyedül a jóságos Istenre vannak bizva." Elnök! Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék nagyon sokat felolvasni, mert a ház­szabályok szerint beszédet olvasni tilos (Felkiáltá­sok a szélső baloldalon: Nem beszédet olvas, ex csak idézet!) LukátS Gyula: Hiszen, t. ház, ezt beszéd­ben is elmondhattam volna, de azt akartam jelezni, hogy a Slavoniában lakó lelkész miként vélekedik a magyarság ottani állapotáról. A felolvasottakból és elmondottakból constatálhatom azt, hogy a Horvátországba vándorolt magyarság ott az el­horvátosodásnak van kitéve. Oka az, mert iskolái nincsenek, iskolái nem lehetnek. Madarász József: Ez a helyes kifejezés: nem lehetnek! Lukáts Gyula: Nem tudom, vájjon az igen t. cultusministerium érdeklődik-e a dolog iránt annyira, hogy iparkodjék valamit tenni az ottani magyarság megmentése érdekében. Nem kérhetem ezúttal, hogy ott a magyar kormány iskolákat állítson fel: de legalább gondoskodjék arról, hogy a mig bekövetkezik azon idő, midőn a horvátországi magyarok sorsáért többet tehetünk, addig is az ott lévő magyarság elhorvátosodása némileg gátol­tassék. Ennek a következő egyszerű módját aján­lom. Valamit ez is segíthet s a ministernek hatal­mában áll ezt megtenni. Osztasson ki a szlavóniai magyar gyermekek és ifjak közt az állam ingyen „abc" könyveket, a melyekből az anyanyelvet az öregebbek tanítgathatják, a mi által évekig fel lehet tartóztatni az elhorvátosodást. Tudtommal volt egy ponyvairodalmi vállalat, a mely subven­tiót nyert és a melylyel tudtommal visszaéltek. Most van egy megbízható, ily erkölcsös ponyva­irodalmi vállalat, a „Magyar mesemondó", a mely megérdemli a minister úr támogatását. Ha ennek kiadmányai néha leküldetnének azon községekbe, némileg segítve lenne a bajon. Különben ítélje meg a minister úr és a ház, hogy mikép lehet és kell se­gíteni. Annyit azonban mondhatok, hogy nem kép­zelhetek el magyar kormányt, a mely nyugodtan és összetett kezekkel nézze azt, hogy Szent István koronájának országaiban ily elnyomatásban része­süljenek a magyar ajkúak és a magyar nyelv ki legyen téve annak, hogy rövid idő alatt egy más nyelvbe olvasztassék. (Helyeslés a szélső balfelől.) Ezt akarom a t. minister úrnak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső balfelől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, •-én pénfeftsn. 188S. Jgg a vitát bezárom. A szó Berzeviczy Albert állam­titkár urat illeti. (Péchy Tamás elnök elhagyja as elnöki széket és helyét gróf Bánffy Béla foglalja él.) Berzeviczy Albert államtitkár: (Hall­juk!) T. ház! Mindenekelőtt az ellőttem szólt t. képviselő úr beszédjére azon megjegyzést teszem, hogy az általa vádolt esetek Horvát-Slavonország területén fordulván elő, azok közjogunk értelmében ki vannak vonva a vallás-és közoktatásügyi minis­terium hatásköre alól. A mi pedig a horvát határ­széli magyarságot illeti, ennek érdekében a minis­terium megtett mindent, a mit tehetett, a mennyi­ben a határszéli megyékben levő magyar iskolákat igyekszik lehetőleg megerősíteni. Ezek után legyen szabad néhány észrevételt tennem az úgynevezett általános vitában felszólalt képviselő urak beszédeire. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt köszönetet kell kifejeznem különösen Irányi Dániel, Kiss Albert és Hock János t. képviselőtársaimnak azon beható figye­lemért, a melyben a ministeri évi jelentés tartalmát részesíteni szívesek voltak. Azt hiszem, hogy ha ezt sokan tennék, sok téves nézetnek és félreértés­nek elejét lehetne venni és sok indokolatlan és jo­gosulatlan támadás maradhatna el. (ügy van! jobb­felöl.) Egyébiránt, hogy a legvilágosabban szóló tények és adatok is félremagyaráztathatnak, annak tanújelét adta Kiss Albert t. képviselő úr felszó­lalása, mint azt beszédem folyamán kimutatni lesz szerencsém. Irányi Dániel t. képviselő úr beszédének leg­lényegesebb részére a mélyen tisztelt minister úr már reflectált; ennélfogva én főkép csak arra szán­dékozom észrevételt tenni, a mit ő a népiskolai ügyekre és a népnevelés haladására vonatkozólag mondott. Neki különösen köszönetté) tartozom azért, hogy annyi tárgyilagossággal, mondhatnám jóakarattal tüntette elő azon adatokat, a melyek népnevelésünk folytonos haladásáról tanúskodnak és ezzel feleslegessé tette, hogy ezen adatokat én emeljem ki. A t. képviselő úr figyelmét nem kerülhette ki azonban ama tagadhatatlanul sajnos jelenség, hogy az iskola nélküli és a másokkal csatlakozva iskolát fentartó községek száma az utóbbi esztendő alatt valamivel szaporodott. Habár maga is utalt arra, hogy ezek oly apró és anyagilag oly gyenge köz­ségek, hogy azokban önálló iskolát felállítani és fentartani merő lehetetlenség. Ehhez még meg­jegyzem, hogy ezen jelenség magyarázatát abban is találja, miszerint a népiskolai törzskönyvi fel­vételeknek előhaladása folytán a népiskolai adatok mindinkább pontosabbakká lesznek s valószínűleg megtörtént, hogy mint iskola nélküli község van ennek alapján kitüntetve ma oly község, mely azelőtt, mint iskolával biró község szerepelt. E

Next

/
Oldalképek
Tartalom