Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-61

íár 10 én. pénteken. 1888. 148 61. országos ülés fefori mozog és a politikai opportunitas kellékével épen nem rendelkezik s én azt hiszem, hogy azon tévedésen alapszik, mely a liberalismus ügyének akkor vél igazán szolgálatot tehetni, ha a katholikus érdekekkel szemben foglal el állást. (Helyeslés a jobboldalon) T. ház! Őszintén kimondom, a mily büszkén merem magamat katholikusnak vallani, ép oly büszkén merem állítani, hogy testestül-lelkestül hive vagyok a liberális irányzatnak, (Közbekiáltások a szélső bal felöl: Grubernelc volta Jcortese!)de én a liberalismust azon politikai irányzatnak tartom, a melynek segélyével e századnak nagy eszméje, a democratia, a törvények szellemének s a társadalmi felfogások keretébe illeszthető. (Helyeslés a jobboldalon.) A liberalismus az az igazi világosság, mely az egészséges alapon fejlődő cultura tenyésztésére ép oly nélkülözhetlenül szükséges, mint a nap a növényi életre nézve; (Helyeslés a jobboldalon) ez a ható életerő, az igazi vis vitális, mely fejlődésre késztet s mig a múltból a hasznosat conserválja, addig a haladásban a jövő biztos alapját akarja megvetni. (Helyeslés.) Az igazi, ily értelemben felfogott liberalismusnak az egyház sem mint vallásos, sem mint culturintézmény nem ellensége és épen azért t. képviselőház, egyoldalúnak tartom Irányi t. képviselőtársam felszólalását, melyben a liberális érdekekre vélte sérelmesnek, ha akatholikusok lelkiismereti kérdésben, tehát nem külső politikai actióban a szentszéknél kifejezték óhajukat a pápai szék függetlensége ellen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Iránt! Iránt!) Iránt. T. ház! Nem akarok a kérdésbe belemenni (Helyeslés) és óvakodom oly szempontokat kiemelni, melyek sérthetnék a velünk békés lábon álló hatalom nemzeti érzületét. De annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy nagyon csodálom Irányi t. képviselőtársamtól, hogy ő, a ki humanisinusa, nemes idealismusa és fenkölt gondolkodásmódjáról mindnyájunk előtt ismeretes, hogy épen ő, ki fényes tehetségének súlyát mindig a jog és erkölcsi rend érdekében szokta mérlegbe vetni — ismétlem : hogy épen ő a pápai régime kérdésénél nem a századok által szentesített, a legitimitás jogelvén alapuló erkölcsi rendet, hanem a politikai siker által szentesített erőszakot fogadta el helyes álláspontnak. Mert a pápai szék uralma Itália félszigetén teljes fénynyel ragyogott, midőn az olasz állameszme a távol jövő homályában derengett. Mondhatom határozottan, hogy az olasz nemzeti önérzetnek és függetlenségnek ösztönét épen a pápai uralom fejezte ki. Nem akarok e kérdéssel tovább foglalkozni, (Helyes! Helyes!) mert azt hiszem, nem a parlament szine elé tartozik ; (JJgy van!) ez római kérdés, olyan politikai közkérdés, a mely felett Olaszország van hivatva talán itélni és dönteni. De annyit megjegyzek, hogy ez nyilt seb még most is Olaszország testén, mely behegedni nem fog addig, mig a Quirinál és a Vatikán kölcsönös érdekei a méltányosság és igazságosság szempontjából az illető felek által békésen meg nem oldatnak és e békés megoldás nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a katholikusok nyugalmát és a pápai szék függetlenségét biztosítsa. T. ház! Ha nem értek egyet Irányi t. képviselőtársammal, főkép a támadás azon módjával nem értek egyet, melylyel a magyar püspöki karnak a Vatikánban bemutatott hódolati nyilatkozatát critisálta. Hát mit tett a katholikus főpapság? Mit tettek a jubileum alkalmából Rómába rándult hívek ? Politicai actiót, oly külső tényt, mely politicai bonyodalmakra vezet ? A katholikus főpapság egyszerűen kinyilvánította Rómában, tehátehaza határán kivül, hogy ök mint a jogrend és a legitimitás természetes védelmezői, állást foglalnak azon kérdésben, hogy a pápai szék helyreállíttassák és részvétöket fejezik ki a jogaitól megfosztott római pápának. Nem állanak kiapiaezra, sem a szószékre, hogy a lázítás fegyverével csináljanak propagandát a pápai kérdésben. Azon katholikus hívek, kik elmentek Rómába, ép ngy szolgálták az ultramontán mint a liberális szellemet, mert mig a pápánál hű hódolatuk nyilvánítását fejezték ki, addig tisztelegtek Victor Emanuelnek, mint az olasz nemzeti egység megalapítójának sírjánál is (Ellenmondások szélső balfelöl. Felkiáltások: Egy páran!) és az olasz nép őket általános rokonszenvvel üdvözölte. Ez nem politikai, hanem lelkiismereti kérdés és erkölcsi függetlenségem teljes jogával tiltakozom az ellen, hogy bárki engem e kérdésben politikai ideaként korlátozni akarjon. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Ha nem értek egyet e kérdésben Irányi Dániel képviselőtársammal, de határozottan egyetértek azon felfogásban, hogy a cultura nemzetfentartó erejét én is elismerem és ezen szempont kiemelésével áttérek a cultusbudget tulajdonképeni tárgyalására s röviden akarom a t. ház türelmét azon nézeteim meghallgatására kikérni, melyek az oktatásügyi téren a tanügyre általában vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk l) A nemzetek életképessége nem a nemzetet alkotó elem számától, hanem annak műveltségétől függ. Értelmesebb és érzületében művelt nép birja mindazon nemes tulajdonságokat, melyek neki nemcsak culturtekintélyt, hanem politikai fölényt is biztosíthatnak. Mindnyájunk legfontosabb feladata tehát gondoskodni azon alapfeltételek fejlesztéséről, melyek a legbecsesebb nemzeti vagyont, tudniillik a nemzeti intelligentia fejlődését mozdíthatják elő. Mert ha sikeresen akarjuk megállani helyünket azon nagy harezban, melyet a népcultura és az industriai verseny küzd, ugy akarnunk kell azon esz-