Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

JJg 59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel. Vétel. Gyártás. Eladás 43.319,410 forint. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! A dohányjövedékre vonatkozó újabb törvényhozási intézkedések következtében, mint az általános vita alkalmával is meg volt említve, a bevételt 2 millióval emelni lehet még pedig az eladás ezímén. Ennek következtében méltóztassék az összes bevételt 43.319,410 forint helyett45.319,410forinttal megszavazni; természetes, hogy ennek következtében ugyanezen tételnél „Eladás" ezímén 36.002,710 forint helyett 38,002,710 forint lesz megszavazandó. Elnök: B> vétel fejében „Eladás" ezímén 36,002,710 forint helyett 38.002,710 forint és az összes bevétel 43.319,410 forint helyett 45.319,410 forinttal szavaztatik meg. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Lottójövedék. Rendes kiadások. XVI. fejezet, 23-ik czím. Rendes bevételek. V. fejezet, 32-ik czím. Kiadás. 1.543,913 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel. 2.914,000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Sójövedék. Rendes kiadások. XVI. fejezet, 24-ik czím. Rendes bevételek. V. fejezet, 33-ik czím. Összes kiadás 2.540,903 forint. Liptay Károly: T. ház! Kétségtelen az, hogy a sónak sok tekintetben természeti rendeltetése nagyon fontos, mert a só az emberi és állati szervek egészségben való fentartására, tehát az élet fentartására nélkülözhetlen és mert azonfölül a só még pótolhatatlan is. Kenyeret, húst pótolni lehet növényekkel, főzelékkel, de sót pótolni semmivel sem lehet; más rendeltetése még a sónak nemzetgazdászati szempontból az állattenyésztés tekintetében van és ezáltal a földmivelés felvirágzása tekintetében. Hasonlóképen gyártmányok tekintetében is. S mindezen tekinteteknél fogva, ha az állam rendezett pénzügyi viszonyoknak örvendhetne, kívánatos volna, hogy a só minimalis árakon árultassék. Kényszerhelyzetünkben azonban elismerem, t. ház, hogy ez ez idő szerint teljesen lehetetlen, mert ezt először pénzügyi körülményeink nem engedik, de másrészt eltűrhető a jelenlegi állapot azért, mert a sófogyasztás oly kicsiny cmantumban szükségeltetik, hogy még a szegény ember is elviselheti. De nem hallgatom el, t. képviselőház, 'azon nyomást, mely bizonyos anomáliának következésekép nemzetgazdászati tekintetből ránk nehezül, tudniillik akkor, midőn Magyarország a legáldottabb és legbőségesebb sókincsekkel bővelkedő államok közé tartozik, ugyanakkor Magyarországon a sófogyasztás a legcsekélyebb. Hiszen Angliában fejenkint a sófogyasztás 207* kilogramm, Austriában 1

IV* kilogramm és Magyarországon alig megy 10 kilóra. És ha az állattenyésztést vesszük, nálunk egy darab juhra csak 1 kilót számítanak, mikor Belgiumban 6 — 7, sőt 8 kiló esik egyre. Nálunk 10 —12 kilogrammra, Angolországban 45—50 kilogrammra megy egy hizó göböly sószükséglete. Ennélfogva, t. ház, én a sónak kezelését 3 szempontból tartom birálandónak, ugyanis először nemzetgazdasági szempontból, másodszor pénzügyi szempontból, harmadszor pedig a só mennyiségével való gazdálkodás szempontjából. Hát hogy állunk a só mennyiségével % A természet bölcs intézkedése folytán Magyarországnak sókészlete a geológusok szerint 1,400 millió métermázsát meghaladó összegben vehető fel. Ebből fogyasztunk mi az előirányzat szerint 1.707,000 métermázsát évenkint. Tehát a sókészletnek megtartása és megtakarítása tekintetében el vagyunk látva sóval 835 esztendőre. En azt hiszem, t. ház, nem vétenénk e szempont ellen, ha sófogyasztásunk emelkedhetését lehetővé tennők, nem mondom, habár kívánatos volna, az emberi szükségletre szánt só árának leszállításával, mert ezt magam sem kívánom, hanem az állattenyésztés tekintetében az úgynevezett marhasónak elárusításával. Ennek nemzetgazdasági nagy jelentőségét az absolut kormány is belátta és én arra kérem a t. házat, méltóztassék ezt hasonlókép engedélyezni. Ez indokból legyen szabad egy határozati javaslatot beterjesztenem, mely a következő (olvassa) : „Utasittatik a pénzügyminister, hogy az állattenyésztés emelése szempontjából az úgynevezett marhasónak denaturalisált állapotban, Magyarország állattenyésztési arányának megfelelő mérvben és lehető minimalis áron leendő elárusítása iránt mielőbb intézkedjék." (Helyeslés, a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk!) A Liptay Károly képviselő ur által beadott határozati javaslatra vonatkozólag csak röviden bátorkodom azt az álláspontot jelezni, melyet a kormány eddig a marhaső kérdésével szemben elfoglalt. (Halljuk!) Mindenesetre tudva van a t. ház tagjai előtt ugy a korábban itt e házban tett nyilatkozatokból, mint a sajtóban megjelent közleményekből, hogy a kormány évek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, vájjon lehetséges-e a sót oly állapotban előállítani, illetőleg olyan sókeveréket készíteni, mely a marhatenyésztés czéljaira alkalmas legyen, a nélkül, hogy emberi élvezetre fordítható lenne. Mert azon sónak, melyet Liptay képviselő ur említett és mely nálunk az absolut uralom alatt, i mint marhasó forgalomban volt, épen az volt hát.' ránya, hogy belőle a só kiválasztathatott és em-