Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-59
108 59. országos ülés febrnár 8-án, szerdán. 1888. ben, a földbirtokos osztály jogos igényeit és a reá rótt állami terheket és adókat még sem képes fedezni az elért bevételi eredmény. Már maga a kataszteri országos bizottság annak idején, tudniillik a midőn a földadó-katasztert végleg megállapítótta, zárülésében rámutatott és felhívta a pénzügyroiniKtert azon körülményre, hogy a földbirtok túlságosan megvan az állam által terhelve; és hangstilyozta, hogy ha azt nem akarjuk, hogy a földbirtokos osztály a megsemmisülés és elszegényedés örvényébe jusson: terhén enyhíteni kell. Az időtől pedig, a múlt évben történt közgazdasági kiegyezés és elfogadott vámtarifák, illetve inaugurált magas védvámos politika által oly helyzetbe jutott az ország, melynél fogva külföldön teljesen elvesztette régi és biztos piaezát, s ki lett szolgálva Austria iparérdekeinek, rosszabb és szégyenletesebb módon, mintha adófizető tributáriusai lennénk. Igen, t. ház! Parazitaként élősködik rajtunk Austria ipara s a magas védvámos politika által Európa országai közt kifejlett kultur-harczban az osztrák sanität-koesik vontatására vagyunk kárhoztatva. De beszéljenek a számok. íme itt van előttünk az 1886-iki zárszámadás, a mely szerint 1.800,000 írttal folyt be a földadóból kevesebb, mint a mennyi elő volt irányozva. Ezen zárszámadás azt is igazolja, hogy földadókból csaknem 14 millió frt van hátralékban. Ez oly kézzelfogható, elvitázhatlan bizonyítéka annak, hogy a földbirtokos osztály nem birja meg átérhet, mely meggyőzőbben érvel fenti állításom mellett, mint azt én gyönge szavammal tehetném. Ennélfogva tehát, habár teljesen érzem is azt, hogy a mostani viszonyok nem alkalmasak arra, hogy adó-leszállítást ezélzó javaslatokkal álljunk elé : mégis elodázhatlan kötelességünknek találom azt, hogy a földbirtokos osztály megtámadott anyagi létére felhívjam a t. ház becses figyelmét. Mert közel állunk ahhoz, hogy a fent jelzett harezban a nemzet azon része fog anyagilag elvérzeni, mely talán rövid időn hivatva lesz a trónt és államot az ellenség ellen megvédeni. Egyetlen államban sem lehet közönbös dolog, hogy kik birják a haza földjét. Kern lehet különösen nálunk, Magyarországon, mert bátran kimondhatjuk, hogy magyar államiságunk csak addig és oly mértékben lesz biztosítva, a meddig és a mily mértékben a föld magyar kézben lesz. Tökéletesen igaz, hogy a kié a föld, azé az ország. Ennélfogva tehát, a mikor azt tapasztaljuk, hogy különösen a földbirtokos osztály, a mely pedig elég értelemmel, takarékos és szorgalmas arra nézve, hogy a földet meg tartsa birtokában, mégis napról-napra szegényedik s alig képes a reá rótt terhet elviselni: lehetetlenségnek vagy legalább is a kormánynál tapasztalt egykéd\ őségnek tekintem, hogy az állam segítségére nem megy a mezőgazdaságnak. Igen! az államnak kötelessége még mostani rendezetlen pénzügyi viszonyaink mellett is a magyar földbirtokos osztály sorsán segíteni. Nézetem szerint azon lehet is segíteni, a nélkül, hogy a költségvetésben előirányzott 99 millió forint egyenes adótételt megtámadnánk ; ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a földbirtokra ki van vetve először 26 millió egyenes adó, azután ki van vetve 11 millió földtehermentesítési pótadó, azután 30°/o általános jövedelmi pótadó; és végre körülbelül l 6 /i»% II. osztályú kereseti adó, tehát összesen mintegy 47—48 millió forinttal van megterhelve a föld. Ily magas adót, mely százalékban a tiszta jövedelem 35°/o-át képezi, Európa egyetlen földmivel ő országa sem visel, Ha már most figyelembe veszem, hogy a kereseti adó és a tőkediamatadó együttvéve 33 millió forintban van előirányozva, a nélkül, hogy távolról is szándékom volna az adófizetők különböző osztályait egymással szembe állítani; a nélkül, hogy a fölött hosszan elmélkedném, vájjon az az ingatlan és ingó vagyon megadóztatása közt fennáll-e a helyes arány, mégis feltűnőnek kell jeleznem e különbséget. Hogy tudniillik miga föld 47 millióval van megterhelve, addig a másik két osztálya csak 23 millió forint terhet visel. Miben leli ez magyarázatát? Abban, hogy nincs igazságos adótörvényünk, mely az adók méltányos és igazságos elosztását lehetővé tenné. Én tehát, t. ház, a nélkül, hogy meg akarnám támadni a, költségvetés azon tételét, mely az egyenes adókat 99 millió forintban irányozta elő, arra kérem a t. miuister urat, kegyeskedjék minél előbb oly organicus törvényjavaslatot előterjeszteni, mely lehetővé tegye az adók méltányos megosztását. (Helyeslés balfelől.) És ezt annyival inkább bátor vagyok kérni, mert mint méltóztatnak tudni, ugy az 1881. XL., mint az 1883: LXVI.t.-ezikkben el van rendelve, hogy a földadókataszter befejezte után a tiszti jövedelem végösszegére való tekintette], a földadó-százalék megállapítása végett törvényjavaslatot terjeszszen a törvényhozás elé. Azt hiszem, t. ház, hogy minden törvényjavaslat, mely a pillanatnyi szükségnek kényszernyomása alatt keletkezik, csak szaporítani fogná a felpanaszolt bajokat. Annál fogva elérkezettnek találom az időt, a mikor a pénzügyminister urnak egy organicus törvényjavaslattal kell a képviselőház elébe lépni, a mely organicus törvényjavaslat ugy az összes pénzügyi administratiót, mint különösen a direct adóknak méltányos és igazsá gos arányosítását magában foglalja. Ily törvényjavaslat előterjesztésére vagyok bátor mélyen t. minister urat felkérni, ismételve hangsúlyozva, hogy legmagasabb állami érdekünk követeli, hogy a magyar földbirtokos osztály
