Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. 108 ellenőrzés hatásköre alól kezdettől fogva el van­nak vonva: az köztudomású dolog. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, midőn Magyarország pénzügyeit alapjá­ban megismerni óhajtottam, miként már a múlt évkén is említettem, kénytelen valék Magyarország államháztartását és zárszámadásait kezdettől fogva tanulmány tárgyává tenni. Ezen zárszámadások egyikénél, az 1868. vagy 1869-íkinél, vagy talán egy későbbinél, már nem emlékszem tisztán, egy határozati javaslat indítványoztatott, talán épen a zárszámadási bizottságban, mely szerint a kor­mány felhívandó lett volna, hogy a közös activákra vonatkozólag egyfelől ellenőrzési kötelességét teljesítse, másfelől pedig azokról és általában a közös activákról jelentést tegyen. Ezen indítvány akkor, ugy tudom, nem ment keresztül, mert az akkori t. kormány kijelentette, hogy ezen ellen­őrzés folytonosan gyakoroltatik, másfelől pedig Ígéretet tett az iránt, hogy erre nézve intézkedés fog történni. Azóta e tekintetben a közös activákkal sem a zárszámadásokban, a mit a történtek után indo­koltnak tartok, sem pedig külön előterjesztésben nem találkozunk. Ezen közös activák összege és milyensége iránt tehát én most ismeretekkel szin­tén nem birok. De hogy erre nézve a törvényhozás föltétlen kötelessége kívánni a t. kormánytól, hogy ezen közös activák iránt a háznak felvilágosítást adjon, az kétségtelen, még pedig akként, hogy azokat, kezdettől fogva eredeti értéküket deriválva, egész a máig mutassa ki és hogy ezen értékek, melyek­nek jelentősége iránt nekem aggodalmaim vannak, a tekintetben, hogy vájjon azok egy része nem vált-e r értéktelenné? (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát t. barátom felszólalásához a magam részéről azon óhajtásomat csatolom, hogy legyen szíves a t. kormány lehetőleg a jövő évi költség­vetés előterjesztése alkalmával, ha nem is a közös activák ügyének rendezése avagy mikénti megosz­tására, azok összegére kezdettől, de mindenesetre azoknak mai napig való alakulása iránt egész a mai napig kimerítő jelentést tenni. (Helyeslés a bal­oldalon.) A mi a pénztári készletek kérdését illeti, tel­jesen osztozom a t. pénzügyminister ur azon fel­fogásában, hogy e tekintetben teljes kimerítő és tájékoztató képet csakis a zárszámadásokban lehet adni. Én részemről ebben nemcsak hogy megnyug­szom, de ki is kell jelentenem, hogy másként alig is lehetséges. Különben kikeli ez alkalommal jelen­tenem, a főszámszéknek különösen az utolsó zár­számadásokban bemutatott gondos és újító előter­jesztéseért teljes elismerésemet, mert az említett előterjesztés lehetővé teszi, hogy e tekintetben az 1886-iki zárszámadások nyomán ma már egészen tisztán látunk. Én részemről épen ennek nyomán a pénz­kezelés tekintetében is teljesen tudom magamat tájékozni és csakis azt óhajtom még, hogy a költ­ségvetés bizottsági tárgyalása alkalmával azon pénzügyi év három negyedének fejleményei iránt is legalább szóbelileg felvilágosítást nyerjünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy ezt präcise és pontos tám­pontul elfogadni ugyan nem lehet, de bizonyos tájékozást a további fejlemények iránt ez is nyújt. Mindenesetre azonban csak a zárszámadások azok, melyekből teljes tájékozást meríthetünk. A mi márapénztári készleteknek aranyjáradék utján lett beszerzésére vonatkozó megjegyzéseket illeti, azokba magam részéről mélyebben bele menni nem akarok. De lehetetlen, hogy a t. minister urnak nyi­latkozatára egy pár megjegyzést ne tegyek. Én nekem ugy tetszik, hogy az igen t. minister ur, midőn erre nézve részint a pénzügyi bizottságban, részint, ha jól tudom, nagyváradi beszédében ígéretet tett, vagy legalább is nyilatkozott, hogy aranyjáradék kibocsátásához folyamodni nem fog. Ezen nyilatkozatát nem egészen megfontolva tette. (Derültség a baloldalon.) Mert igaz ugyan, hogy a kamatteher a pénz­tári készleteknek aranyrente kibocsátásával való fedezése folvtán az ország-ra kisebb, ez iránt két­ség nem forog fenn; de ezzel szemben mégis cso­dálatos, hogy azon consortium nem fogadta el épen ama papirjáradékot, melynek kamatterhe nagyobb, melynek elfogadásából, illetve átvételé­ből tehát reá nagyobb haszon is hárult volna. Ez mindenesetre csodálatos dolog és alighanem azt jelenti, hogy a magyar állam háztartásában éveken keresztül folytatott gondatlan eljárás és politika a bizalmat megingatta, nem ugyan a magyar állam hitele, hanem, mint mondom, a t. kormánynak pénzügyi politikája iránt, mely tehát a dolgot oda vezette, hogy a nagyobb haszonnal járó papir­járadék emissiójára az illető consortium nem vál­lalkozott, hanem vállalkozott a haszon tekintetében mindenesetre kisebb aranyjáradék kibocsátására. T. ministtrelnök ur ugyan egy kissé homá­lyosan nyilatkozott arra nézve is, hogy miért tar­totta az aranyjáradék bibocsátását czélszertíbbnek a tekintetben, hogy a külföldi tőkének je'énben való igénybe vétele által egy más utón a hitel reservában tar tátik. Én megengedem, hogy ez helyes, sőt talán, ha abban a helyzetben lettem volna momentán és a mai napon, melyben a t. kormány van, magam is az aranyjáradék kibocsátásához folyamodtam volna tisztán és kizárólag tekintettel azon pénz­ügyi eredményre, mely ez által, szemben a papir­járadékkal, eléretett. Azonban nem mulaszthatom el egyfelől constatálni azt, hogy ez mégis nagyon szomorú erkölcsi vereség a magyar állam hitelére,

Next

/
Oldalképek
Tartalom