Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-40
u 40. országos ülés .január 16-án hétfőn. 1888. higyjenek jóslataiban. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Tartsunk tehát szemlét e fegyverek felett s próbáljuk ki azokat, (Halljuk! Halljuk!) Itt van első sorban az az ismeretes reformterv, mely által a mai úgynevezett „laza" közigazgatást kitűnővé tehetni remélik s melyről elmondhatnám, hogy az képezi a t. kormányképes ellenzék azon remény horgony át, melylyel majd valamikor ide e partra kiszállhatni erősen hiszik. Nem volna most időszerű közigazgatási vitát provoeálni, nem is szándékozom, lesz még erre nyugodtabb idő és alkalmasabb pillanat, melyet én is örömmel fogok felhasználni arra, hogy részletesen elmondhassam szerény véleményemet az admiiiistratio reformjáról. De ha ennek daczára mégis felemlítem ezt a tervet, teszem ezt azért, mert az képezi a t. mérsékelt ellenzék politikai programmjának elvi álláspontját, legalább azt, mit nem fed mély titok sűrű leple (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) s mert hiven adott ígéretemhez, azt óhajtom megvilágítani, hogy az önök által oly nyomatékosan követelt újból szervezése a köz igazgatásnak, érdeme-e annak a politikának, mely azt ma követeli, vagy annak, mely azt el nem fogadja. Azt mondják ugyanis önök t. képviselőtársaim, hogy a mai közigazgatási rendszert — vagy bocsánat: rendszertelenséget egyedül csak a t. kormányelnök úr szereti, mert a mellett a kormány mindent tehet és semmiért sem lehet őt felelőségre vonni; hogy a polgárok ki vannak szolgáltatva az önkénynek, hogy a politikai szabadság, az egyéni jogkör nem talál oltalomra, védelemre; hogy a hivatalos hatalom túlhajtásai énen nincs biztosíték. (Fölkiáltások a szélső balon: Ugy is van ! Halljuk! a jobboldalon.) És ezen indokok alapján pereat-ot mondanak a mai közigazgatásra s követelik az úgynevezett modern centralisált közigazgatást. Oda állanak a fórumra, rá fogvan az administratióra, melynek eredményeivel ugy sincs senki megelégedve, minden bajt, hogy kimondhassák a kedves Áment: Tisza Kálmán oka mindennek. r Álljunk meg egy perezre ez Amen-nél. (Halljuk!) Hát csakugyan Tisza Kálmán volna oka minden bajnak ? Azt, hogy az igen tisztelt kormányelnök úr nem volt megelégedve az admiiiistratio eredményeivel, bebizonyította azzal, hogy igyekezett a rendszeren javítani s hogy tényleg javított is. Annak, hogy az nem lett anynyival jobb, mint jogosan remélhette, nem ö az oka, hanem én kimondom nyiltan; maga a nemzet, a. szó legtágasabb értelmében. (Mozgás a bal- és a szélső baloldalon. Halljuk! a jobboldalon.) Vagy talán nem mi, valamennyien vagyunk okai annak, hogy ott, hol az administratiótól egyenesen a nép jóléte függ: a községben a leggyengébb a közigazgatás, hogy a község, melynek szervezete lehetővé teszi, hogy az önkormányzat életerős magvát képezze, nem képes a szabad, jó és gyors igazgatás hazája lenni? És nem képes önhibájából, melyről minden kétséget kizárólag meggyőz az a tapasztalat, hogy akkor, midőn elöljáróit választja, keveset törődik az érdemmel és nem keresi a képzett, megbízható erőt, (Mozgás a szélső baloldalon) hanem pártokra oszolva,korteskedik a rokon- és ellenszenv, a barátság és rokonság veszedelmes fegyvereivel (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) s midőn az igazgatást szigorúan ellenőrizni joga, kötelessége s alkalma van, e jogával élni vagy nem tud, vagy nem akar ; e kötelességét nem veszi komolyan s az alkalmat könnyelműen elszalasztja. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! a jobboldalon.) Azért sem lehet a t. kormányelnök urat felelőssé tenni, hogy a törvényhatóságok közgyűléseiben nem gyakorolja kellően törvényes jogát a független elem, hogy ez az intelligens osztály és én erre nagy súlyt fektetek, mert ha ez nem változik, jó közigazgatás sohasem lesz, hogy — mondom — ez az elem ma már teljesen megfeledkezni látszik azon közigazgatási kötelességéről, melynek hu teljesítését a noblesse obiige elve alapján tőle joggal követelheti a közérdek. Annak is egyedül ez az intelligens független elem az oka, hogy a legüdvösebb intézmény, a közigazgatási bizottság is immár egy gépezetté törpült, mely mint a gép kerekei, lélek, élet és érzék nélkül morzsolja le az acták halmazát; mert nem vesznek abban oly irányban és mértékben részt a függetlenségüknél fogva szigorú ellenőrzésre és pártatlan igazságosságra hivatottak, kiknek üdvös befolyására bizton számított a t. ministerelnök ur is akkor, midőn ezen intézményt életbe léptette. De végre azért sem lehet hibáztatni a t. kormányt — pedig ez közigazgatásunk legfőbb miseriája — hogy az elméletileg qualifieált fiatal erők nem a községben kezdik e nehéz szakma alphájánál a gyakorlati önképzést, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) hogy nekik derogál a segédjegyzői állás fizetéssel s büszkék a díjtalan segédtogalmazó gyakornoki állásra. Hanem egynek mégis oka Tisza Kálmán s hogy ennek az egynek ő az oka, az egyszersmind neki érdeme is, mert az által ismét csak azt bizonyította be, hogy ő ismeri legjobban az ország viszonyait, annak valósággal ő az oka, hogy ma nincs centralisált közigazgatás kinevezett tisztviselőkkel. Erdeme ez az igen tisztelt kormányelnök úrnak azért, mert még ha igaz volna is, a mit én tagadok, hogy Magyarországot kinevezett tisztviselőkkel jobban lehetne kormányozni: még
