Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

54. országos ülés február 1-én, szerdán. 1888. B77 képviselő ur már előbb bejegyzett interpellatióját ma kívánja előterjeszteni, azt hiszem, a tárgyalás folytatását a legközelebbi ülésre halaszthatjuk. (Helyeslés.) Szentiványi Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk!) Ha mindenekelőtt személyemet hozom említésbe, elnézést kérek; teszem ezt azért, mert óhajtanám a netalán keletkezhető gyanút megelőzni, hogy az általam felvetendő kérdésben anyagilag érdekelt volnék s igazolni óhajtom, hogy felszólalásomat kötelességemből folyólag tettem. (Halljuk!) A volt Marosszék 50,000-nyi székely nemes birtokosainak évek óta szabadon megválasztott igazgató-elnöke vagyok, mint ilyen alapszabályszerűen képviseltem és képviselem az említett nemes székely birtokosságot. Kötelességeim igenis vannak, de fizetésem nincs; egy évre 100 forintnyi elnöki átalány van a szükségesek ezéljából rendelkezésemre bocsátva. Látható, t. ház, hogy tiszteletbeli állást foglalok el és mint ilyen annál inkább kell, hogy érezzem a kötelesség súlyát, melyet reám a közbizalom ruházott. Ennek tisztelettel lett előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy egynémely vonást említhessek fel a már feloszlott Marosszéknek múltjából. (Halljuk!) Azon a helyen, azon az emporiumon, hol ma az egyesült Maros-Torda vármegye gyakorolja a törvényhatósági jogokat, az ez előtti időben ugyanezen jogokat Marosszékelyszék gyakorolta. Ezen Marosszékelyszékhez, mely teljesen compact és igen jól szervezett törvényhatóság volt, az 1876-iki arrondisatióval adattak: a volt Torda vármegyének egész felső kerülete, Kolozs vármegye és Naszódvidék öt községe és az azelőtti időben törvényhatósági jogokkal bírt város, Szász-Régen. A Marosszékhez csatolt részek köz ül különösen Torda vármegye felső kerülete, mely mintegy 60,000-nyi lélekszámmal lépett a kapcsolatba, részesült azon kiváló előnyben, hogy miután a volt Marosszék emporiumán közházat talált, mely még a múlt században építtetett a birtokosság által, ezáltal felmentve lett azon költségek hordozásától, melyet mai megyéje Torda központján teljesít. Ugyanis Tordán újabb időben igen szép sikerrel, de tetemes költséggel emeltek a vármegye részére egy közházat. Ez tehát mindenesetre anyagi előnye volt azon részeknek, melyeket a kikerekítés alkalmával Marosszékhez csatolt részek élveztek. Meg kell még említenem, hogy a feloszlott Marosszéknek még a negyvenes években keletkezett igen szép institutiója állott s virágzásban áll fenn ma is. Ezen institutio a kölcsönös tűzbiztosító intézmény nevét viseli. Ezen intézmény az egyes birtokosok védszövetkezete gyanánt tekinthető felmerülhető tűzkár esetére. Minden biztosító egyszersmind alapítója is ezen birtokosok szövetkeKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. zetének ; de minden alapító, tehát biztosító a beiratkozáskor bizonyos mérsékelt díjat tartozott fizetni, a mely díjakból idők során át egy igen tekintélyes tartaléktőke képződött. Az arondisatio után ezen különböző elemekből alakult megyei részekre is ez áldásos institutiót kiterjeszteni az egyesült törvényhatóságnak legfőbb gondjai közé tartozik. Ezáltal szükségessé vált az alapszabályoknak megfelelő módosítása. Úgyde a megyei hatalom uralta törvényhatósági bizottsági többség a szükség korlátait túlszárnyalta akkor, midőn ezen tartaléktőkére nézve egy igen helytelen intézkedést hozott. Ugyanis azon tartaléktőke azoknak kizárólagos tulajdona, kik azon tartaléktőkét hozzájárulásukkal létesítették és növelték, ezt nemcsak az osztó igazság kell, hogy mondja, de kimondották ezt félremagyarázhatlanul maguk az alapszabályok is. Midőn tehát ezen alapszabályok változtatás alá jöttek, az új tagok, tehát a succrescentia nem lett kötelezve arra, hogy hasonló díjak hozzájárulásával növelje a kérdésbe jött tartalékalapot, daczára annak, hogy egy tollvonással a régi Marosszék idejében magukat biztosítók által létesített ezen alap ma már az egész összesség tulajdonává nyilváníttatott ; röviden az addig szerzett jogok a legegyszerűbb módon confiscáltattak. Hát, t. ház, ezen kérdésben is otthon nem a komoly érvek, egyedül a többség szavazata döntött. Szorosan véve ezen kérdések azon tárgygyal, melylyel érdemileg foglalkozni czélom, nem függenek össze. De felhoztam szükségkép azért, hogy meggyőzzem a t. házat a felől, hogy az arrondisatio kétségtelen anyagi előnyeiben részesültek azon részek, melyek Marosszékhez, ezen ősi fészekhez csatoltattak; másodszor pedig megakarom a t. házat győzni a felől is, hogy a megyei tiszti hatalom, mely ma a törvényhatósági bizottság többségét uralja, ugy látszik, sportszerű czéljául tűzte ki magának azt, hogy az összecsatolt, egymásra utalt, békés hajlamú és igen jóravaló, különböző elemek közt a meghasonlás csiráját ültesse el. (Ugy van! balfelöl.) Erre mutat, t. ház, a törvényhatósági bizottságnak ez évi január 9-én hozott igen fontos határozata is. (Halljuk!) Ezen határozat már kiterjeszti karjait az Ősi Marosszék nemes székely birtokosainak magántulajdonát képező tekintélyes ingatlanai után is. Látnunk kell, t. ház, hogy a jelen esetben miről van szó. A volt Marosszékhez tartozó Szováta község határán mintegy 16,000 holdnyi havas terület létezik, mely a szovátai 392. számú telekjegyzőkönyvben A+ 1 — VI. rendszámmal van ellátva, és a következő czímet viseli: „Marosszék jelenleg 127 községből álló nemes székely birtokosainak havasa". Ezen ingatlantulajdon az ősfoglalás idejéből származik, ép ugy, mint származtak még más fekvőségek is több község határán, nemis