Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-54
54. országos ülés február 1-én, szerdán. 1888. 363 lem e közös veszély ellen mindkét birodalomra nézve nem azoknak kölcsönös gazdasági elzárásában; hanem ellenkezőleg abban áll, hogy a mint Austria-Magyarország és a német birodalom a közös politikai veszélyek ellen közös védelemre egymással szövetkeztek; épen úgy mindkét birodalom a közös gazdasági veszély ellen is közös védelemre szövetkezzenek. E gazdasági szövetség legtermészetesebb formája volna igenis az AustriaMagyarország és a német birodalom közti vámszövetség, pur et simple, t. i. minden vámsorompó eltörlése mellett a két birodalom közt; azonban e forma a különböző adóegyedárúsági és gyári törvényhozás, valamint a különböző pénzérték miatt ez időszerint fájdalom, keresztül nem vihető. Mindazonáltal Austria-Magyarország, mint nem kevésbé Németország legfontosabb érdekei parancsolják, hogy a két birodalom a teljes vámszövetséget azon czélnak tekintsék, a hova kölcsönös kereskedelmi-politikai alkudozásaikban és egyezkedéseikben evezniök kell; s tehát itt a gazdasági szövetség oly formája forog fenn, mely jelenleg keresztülvihető és ha nem is a teljes váraszó vétséget, mégis e nagy czélhoz való utón tápot képez. Bátorkodom most már a tisztelt háznak, ámbár nem részletes tervet, melynek fejtegetése engem igen távol vezetne, hanem csak az alapeszméjét a gazdasági szövetség azon formájának előterjeszteni, melyet a mai körülmények közt az egyedül lehetőnek és helyesnek tartok. (Halljuk!) Ezen alapeszme a következő: Austria-Magyarország és a német birodalom kifelé kereskedelmipolitikai egészet képeznek és e közös kereskedelmipolitikai területöket más országok és államok versenye ellen oly vámok által védik, melyeknek magasságát közösen megállapítják s melyek kölcsönös beleegyezés nélkül meg nem változtathatók ; ellenben befelé fentartatik a vámvonal AustriaMagyarország és a német birodalom köztes pedig úgy, hogy a két birodalom az egymásközti árúforgalom tekintetében kiki maga egész önállókig gyakorolja saját vámfelsőségét azon egyetlen megszorítással, hogy illető autonóm vámtarifáiban a leendő középvámvonalon be- és kijutó mezőgazdasági terményekre és iparczikkekre nézve, a mennyiben azoknak vámmentessége nem határoztatnék el, vagy úgynevezett fináncvámokat, melyek tapasztalás szerint a tételnél fogva , „ a sokaság hozza", legtöbbet jövedelmeznek az államkincstárnak, vagy pedig mindenesetre sokkal alacsonyabb vámtételeket állapítnak meg, mint a minők a kifelé való közös vámtarifájukban fixirozva vannak. A gazdasági probléma ezen megoldása által mindenekelőtt a frankfurti békeszerződés azon ismeretes 11 -ik czikke tárgytalanná válnék, mely szerint Francziaország a német birodalomhoz kereskedelmi-politikai tekintetben a leginkább kedvezett államok viszonyában van; mert, miután Francziaország az említett czikkből eredő joga azon kereskedelmi szerződésekre vonatkozik, melyeket a német birodalom a külfölddel köt: világos, hogy Francziaország nem élhet többé ezen jogával, mihelyt Austria-Magyarország és a német birodalom kifelé kereskedelmi-politikai egészet képeznek s tehát ezen szempontból felfogva, egymással szemben nem esnek többé a külföld fogalma alá. A mi most már magát az AustriaMagyarország és a német birodalom közti kereskedelmi-politikai viszonyt illeti, a két birodalom gazdasági szövetségének általam javasolt formája lehetővé tenné azt, hogy a német birodalmi kormány azon czélt, melyet vámpolitikájával követ, elérhetné a nélkül, hogy az osztrák-magyar monarchia s kivált Magyarország alatta szenvednének és hogy egyáltalában mindkét birodalom mindazt megtehetné, a mit gazdasági érdekei az adott viszonyok közt megkívánnak, a nélkül, hogy egymást károsítanák. Igaz, herczeg Bismarck a német vámpolitikával nemcsak közgazdasági, hanem tisztán fiscalis czélt is követ: tudniillik a német birodalmi bevételek lehető legnagyobb szaporítását és megengedem, hogy azon körülbelől 40 usque 50 millió markra rugó többlet, mely jelenleg a német vámpolitika által befoly a német birodalmi pénztárba, a gazdasági szövetség általam javasolt formájának valósítása által bizonyos, de, mint hiszem, nem igen jelentékeny összeggel kisebbedne. Azonban ezen veszteség sokkal, de sokkal felülmúlná azon nagy hátrányt, melyet a német birodalom közgazdasági tekintetben s pedig nevezetesen az ipar terén szenvedne azon esetben, ha Austria-Magyarország végre kénytelen volna a német vámpolitikával szemben még sokkal nagyobb mértékben, a mint az eddig történt, a retorsio elvével élni. És a felett ne csalódjék senki, hogy ezen nem elegendőleg sajnálandó gazdasági harcz elkerülhetlen.haa két politikailag szövetkezett birodalom közt végre valahára akölcsönös érdekeknek megfelelő kiegyezés létre nem jön a gazdasági kérdésre nézve. Hogy pedig ez esetben legalább a német ipar egész rendkívüli hátrányt szenvedne, ezt herczeg Bismarck szintén maga ismerte el az általam már említett 1885. márczius 14-én tartott beszédében; és azért meg vagyok győződve, hogy tekintettel e tényállásra, a német birodalom egyes államai adott esetben készek volnának a német birodalmi bevételekben való illető veszteség fedezésére az úgynevezett „Matrikularbeiträge" megfelelő emelését megszavazni. Tudom, némelyek attól tartanak, hogy ha a német vámpolitika elleni harczotaz egész vonalon megkezdjük és erélyesen folytatjuk, a német birodalmi kormány ellenünk ugyanazon intézkedést fogja tenni, melyet néhány hónappal ezelőtt az orosz értékpapírokra nézve használt és én részemről megengedem, hogy ezen intézkedés monarchiánkra 46*
