Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

14. orsíígos ülés február lén, szeräísn. 1888. 359 kedett. így keletkezett a jelen szerződés, melyet a kormány megkötött és a melynek értelmében a mostani állapot határozatlan időre fentartatik aképen, hogy az csak akkor fog megszűnni, ha felmondatik és pedig a felmondástól számított egy év letelte után. Azt hiszem, t. ház, senki sem fog nekem e tekintetben ellentmondani, hogy kívánatos lett volna már most tarifalis szerződést kötni: de másrészről az adott viszonyok között megnyugvással vesszük, hogy a mai állapot rosszal) úrit nem foi'dult és hogy arra nézve az eshetőség megadatik, hogy idővel kedvezőbb viszonyok bekövetkeztével mindkét fél részéről melegebben fog éreztetni szüksége annak, hogy a két ország közt szélesebb alapon fejlődjék ki a kereskedelmi forgalom és akkor a lehetőség meg lesz adva, hogy kedvezőbb szerződés köttethessék. Én tehát egészben véve a törvényjavaslatot, mely csak a jelenlegi állapotokat tartja fenn, de egyszersmind lehetőséget nyújt a jövőben kedvezőbb szerződés kötésére, épen az által, hogy a fennálló szerződés határozatlan időre fentartatik, a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Gaal Jenő (pécskai): Az előttünk fekvő kereskedelmi szerződést a hozzá csatolt indokolás ugy kívánja feltüntetni, mint ideiglenes intézkedést, a melynek czélja, hogy addig is, mig Németországgal kereskedelmi viszonyaink rendes tarifaszerződés által szabályozhatók lesznek, ezek legalább oly alakban legyenek rendezve, mint eddig. Megvallom, hogy midőn a javaslat indokolását olvastam, az abban foglalt biztosításoknak az eddigi tapasztalatokon okulva, nem igen voltam hajlandó nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint azoknak a decoratióknak, melyekkel a hasonló javaslatokat felszokták ékesíteni. Azonban a közgazdasági bizottságban kérdés intéztetvén a kormányhoz az iránt, hogy vájjon van-e alapos kilátás arra, hogy kereskedelmi viszonyaink Németországgal szélesebb alapon nyugvó szerződés által lesznek rendezhetők, ott azt a választ nyertük, hogy miután ugy az osztrák és a, magyar, mint a német indokolás különösen hangsúlyozzák az ily irányú és szellemű rendezkedés szükségességét: ezt nem szabad phrasis számba venni, hanem annak oly jelentősége van, melynek komolyságából semmit sem von le azon tény, hogy a német agrár mozgalomnak épen most sikerült a gabonavámokat oly magasságra emelni, mint a minőről 4—5 évvel ezelőtt magában Németországban még csak ábrándozni sem mertek. Ha igy áll a dolog, pedig szeretem hinni és remélni, hogy igy áll: akkor a mai helyzetet oly átmeneti állapotnak kell tekintenünk, a melyben lehetőleg tartózkodni kell minden olyantól, a mi a czélba vett más irányú rendezkedésnek útjába netalán nehézségeket gördíthetne. Tartózkodni kell a recriminatiótól, a mire. — mellékesen megjegyezve —nekünk alapos okunk lenne. És ha már valaki e kérdéshez hozzá szól, nézetem szerint legfölebb azon visszásságokra mutathat a melyek e viszonyból keletkeznek és azon tanulságokra utalhat, a melyeket azokból levonni lehet. Én, t. ház, e részben csak két dolgot kívánok felemlíteni. (Halljuk! Haljuk!) Az első az, a mit rövidke jelentésében a közgazdasági bizottság szim tén, igaz, hogy csak egy szóval, érint meg, tudniillik, hogy a tarifaszerződés létesítése nemcsak a monarchiának, hanem Németországnak is nagy érdeke. E tekintetben érdekesek azon adatok, a melyek azt bizonyítják, hogy minő hatással birt Németországban a gabonavámoknak nagyobb mérvben történt felemelése. A német agrárius pártnak egyik közlönye, a „Deutsche Landwirtsehaftliche Presse* legutóbbi számainak egyikében constatálja azt, hogy habár a legutóbbi időben a gabonaárak Németországban egy kissé visszamentek is, az utolsó négy év átlagát tekintve, a gabnaár emelkedés Németországban igen nagy és hogy mig 1872—1879 átlag a német búza piaczi ára tonnánként 16"79 márkával állott a londoni árak alatt, addig az 1886-ik évi átlag szerint az 3-70 márkával volt drágább, mint a londoni piaczon. Az emelkedés tehát tonnánként 2050, métermázsánként pedig 2-05 márka. Miután a gabonavám ezen utóbbi időszak legnagyobb része alatt három márkát tett, bátran lehet azt állítani, hogy e vámnak több mint 2

/

3 részét a beifogyaeztás, nem egészen V»-ot pedig a külföldi import viselte. A gabona áremelkedésének megfelelőleg a kenyérárak is tetemesen emelkedtek. Én, t. ház, a németországi gazdasági élet belső mozgalmait igyekeztem figyelemmel kisérni s igy van alkalmam oly adatokat is megfigyelni, a melyek ezen belső mozgalmat meglehetősen jellemzik. Igy például legújabban egy alsó-rajnai lap hozott egy hirdetményt, melyben azon város nak, a hol e lap megjelenik, péktársulata közhírré teszi, hogy az iijabbi vámemelések folytán egy 7 fontos fekete kenyérnek az ára 4 fillérrel emelkedett. Ebből azután következik az, hogy egy középsorsú és középszámá családnak évenkinti kenyérszükséglete 10 márkával drágittatik. De nemcsak ily adatokból, hanem magának a német statisztikai hivatalnak számításaiból is kitűnik az, hogy az élelmezés az utóbbi időben Németországban megdrágult és hogy annak következtében oly jelenségek merültek fel, a melyek minden politikusnak figyelmét teljes mértékben megérdemlik. A német statisztikai hivatal adatai szerint ugyanis 1879 — 1883-ig a búza és rozs fejenkénti fogyasztása Németországban 1886 kilogrammot tett; az 1884-ik és 1886-iki évi átlag szerint e