Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

53. országos ülés január SÍ -én, kedden. 1888. §47 nézeteimet kisbirtokosaink helyzetéről nem recriminálás szándékával, hanem csak azért, hogy tehetségemhez képest előmozdítsam a tényleges helyzet felismerését. (Halljuk! Halljuk!) Lássunk tehát példákat, olyanokat, a minők az országban ezerével találhatók. De mielőtt példát felsorolnék, kötelességemnek tartom, t. ház, megjegyezni, hogy a kis existentiák általános nevezete alatt az én részemről: a volt úrbéres kis házast, a kis iparost s a földmívelő osztálynak azt a nagy részét értem, a mely 50 catastralis holdon alul bir földet. T. ház! Hogy a volt úrbéres kis házas szegény ember, az talán nem szorul magyarázatra, mert hogy az, ki egy vagy két lakosztályból álló viskóval,ezenkívül kis kerttel s egy-két catastralis hold földdel bir, ma nem egyéb napszámosnál, talán e házban sem kell bizonyítanom. De, hogy a kisiparos sincs valami irigylendő helyzetben, annak élő tanúsága az a tagadhatatlan tény, hogy falvainkban, sőt vidéki városaink nagy részében is a legtöbb iparos nem ipara utáu, hanem napszámból él.Onnan van t.ház, az a jelenség, melyet még virágzóbb községeinkben is tapasztalunk, hogy áprilistól szeptemberig mesterembert, olyant, a ki a reá bizott munkát el is végezze, nem mondom, hogy épenséggel nem, de hogy csaknagy nehezen kapunk s ha kapunk, csak nagyon drága pénzen kapunk, azt hiszem, ezt senki sem fogja kétségbe vonni. Vessünk azonban azokra a sokat emlegetett kisbirtokosokra egy pillantást, kikről tulajdonképen szólni óhajtottam. Megvallom egész őszinteséggel, t. ház, ha e házban a legilletékesebb helyen kétségbe nem vonatik az 1

A telkes gazdának túlterheltetése és szegénysége, én kis birtokosaink szomorú helyzetének illustrálására nem az V* telkest hozom fel például. Nem hoztam volna fel azért, mert az országban ma már minden túlzás nélkül bátran merem állítani — persze az egyoldalú és félrevezetett sajtó s a ministeri paloták főbb lakóit kivéve, nincs senki, aki az V* telkes gazda állapotának tarthatatlanságáról meggyőződve nem volna. (Helyeslés a baloldalon.) Nem túlzok, t. ház, már csak azért sem, mert nagyon jól tudom.hogy minden szó, a mely feketébbnek tünteti fel a helyzetet mint a minő az valójában, azzal csak azon ügynek árt az ember, melynek védelmére kelt. S mert az tőlem távol áll, igyekezem a kisbirtokos osztály anyagi helyzetének ecsetelésénél a szó teljes értelmében objectiv lenni. S ezzel tekintsük hát annak a sokat emlegetett 7* telkesnek helyzetét. Mije lehet az egynegyed telkes gazdának? Ingatlanai rendszerint ezek: egy — egy vagy két Jakosztályból álló — ház s 8 catastralis hold föld, melybe bele van számítva a 1 legelő, erdő, esetleg maradványföld is. Ingóságai pedig: 2 ló, vagy egy pár szarvasmarha, kocsi, eke s egyéb a legprimitívebb mezőgazdaság üzóséhez szükséges eszközök. Családos lévén, bírjon két gyermekkel; most azt a tiszteletteljes kérdést intézem azokhoz, kik az ily gazdáról azt mondják, hogy az ilyenekről ne beszéljünk, mert ezek jó állapotban vannak, ezeknek semmi bajuk; komolyan elhiszik-e, hogy ily ingatlan s ily ingók mellett, a minőket most felemlítettem és 30—40 forintnyi állami, megyei és községi teher mellett, aztán az alig fel számlálható különféle járandóság — minő a pap, tanító, harangozó, bakter, csősz, kisbíró és a többi efféle — az a szegény V* telkes gazda nincs-e megterhelve, nem szegényedik-e ? És mindezekhez hozzájárul az uzsora, vagy legalább a túlmagas kamat, melynek ki van téve, vala hányszor hitelre szorul. Felsorolhatnám, t. ház, az ily kis gazda bevételeit, kitüntethetném legégetőbb kiadásainak tételeit; de nem akarván a t. ház becses figyelmét ily apró részletekkel igénybe venni, nsak egyet kívánok még felemlíteni; azt ugyanis, hogy én Magyarországban nem ismerek V* telkest, a ki családjával csak földje után él s földjövedelme után képes volna megfizetni a reá kirótt adókat s azon egyéb járandóságokat is, melyeket említettem, mind a föld terméséből fedezhetné. Ily egynegyed telkes gazda az országban nincs s a ki azt állítja, hogy van, engem lekötelez annak a fehérhollónak a megismertetésével. De merem azért is állítani, hogy nincs, mert ismerem — igaz, nem könyvből, sem hallomásból, hanem közvetlen tapasztalásból az ország leggazdagabb községeit s ott mindenütt azt tapasztaltam, hogy az 7* telkes gazda napjai már nagyon is megszámlálvák és hogy gyarapodásról — a társadalmi létrára való emelkedésről — szó sem lehet. (Igás! TJgy van! a baloldalon.) S ha a t. minísterelnök ur a kisbirtokos osztály gyarapodását a telekkönyv által nyújtott statistikai adatokból tudja, kérem, legyen szíves Horvátország bánjától is beszerezni azon statistikai adatokat, a melyek déli megyéink ugyancsak egy s több negyedtelkes gazdáink ottani letelepedésére vonatkoznak. Ezekből az adatokból constatálni lehetne, hogy hány

T kisbirtokosunk vándorol évről-évre át Horvátországba az ország leggazdagabb megyéiből csak azért, hogy a még itt megmaradt s megmentett vagyona foszlányaiból ott túl új existentiát alapíthasson. Különben, t. ház, nem ez a fődolog. A főkérdés az, hogy kisbirtokos osztályunk ma oly helyzetben van-e, igen vagy nem? Ha igen, kutatni kell a baj forrását és eszközöket keresnünk, hogy a betegséget még idejekorán nem palliativ, hanem radicalis szerekkel gyógyítsuk. S ha azt találnók, hogy nem— akkor legyen bátorsága azoknak, kik ezt állítják, hogy semmi baj, Magyarország nép44*