Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

53. országos ülés január 31-éc, ieäden. 1888. 345 teremtettük már régen vadászati törvényeinket, ez mint sport, mint uri szenvedély meg is lesz szigorúan tartva, meg van azáltal védve a nyúl, de már azután haazon haszontalan állat annak az úttörő, szorgalmas gazdának fáradsággal ültetett gyümölcsfáját rágja, nem szabad még csak kutyáját sem reá uszítani, hogy elvadítsa, mert hisz már akkor ott áll a vadászaticsősz s ha a kutyán nincs kölöncz, az jogosítva van lelőni, sőt ha gazdáját feljelenti, még meg is büntetik; vagy ha nagy nehezen kap önvédelemre fegyverengedélyt, ezzel még csak vaklövéssel sem szabad azt a kárttevő nyulat megijeszteni, mert ezért 100 írtban elmarasztalják, sőt elítélik ; vagy ha csapdát, vagy tőrt állít, mint orvvadászt elzárják s igy a nyúl nagyon is meg van védve, de az adózó polgár, sőt az állam érdeke ezért fel van áldozva. Mert ugyanazt kérdem ily viszonyok között, hegyrendőri törvény hiánya miatt, mely az ily esetekre ai, önvédelmet megengedje —kifog az ily általános fontossággal bíró újítás terére merni lépni? De hogy még egy másik csak legközelebb megtörténteseményre hivatkozzam, amultnapokban meghozták az állategészségügyi törvényeket, —talán mert erre a közönségnek valami nemzetközi egyezségnélfogva szüksége volt — no hát, t. ház, ez is h'lius ante patrem; mert ezt a mezőrendőri törvényeknek okvetlen meg kellett volna előzni azéri;, mert én sem biztos állategészségi törvényt, sem biztoshaladást nem képzelek jól alkotott mezörendőri törvény nélkül; mert a ragályos betegségeket tekintve, az állategészségügyi törvény csuk gátolja a baj tovakaladását: de a hol a kóranyag megvan, ott orvosolni nem fog, a jól szervezett mezőrenílori törvény azonban gyökeresen orvosolja a bajt s a hol ez utóbbi pontosan végrehajtat! k, ott előbbire alig van szükség. De hát ismerve szőllőtermelésünk fontosságát, vájjon lehet-e menteni a műbőr, vagy borhamisítás ellen vajúdó törvény halasztását? Én itt szűkkeblű sem vagyok, de valamiféle törvényt alkotnunk kell. S miután én a tárgyalás alatt levő költségelőirányzatba az általam jelzett mulasztásnak alapját látom, s mert az egyik helyen pazar bőséggel ad, másik helyen ellenben, mely sokkal nagyobb fontossággal bir, szűkkeblűén fukarkodik : mint czélra nem vezetőt, részletes tárgyalás alapjául még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hannibal József: T. ház! (Halljuk!) A mintapincze, a melyhez szólni kívánok, a budget részletes tárgyalásához tartoznék ugyan, miután azonban eiről egy t. képviselőtársam már tüzetesebben és hosszasabban megemlékezett, a t. ház kegyes engedelmével már az általános vita alkalmával kivánok néhány szót szólni. (Halljuk!) A soproni kereskedelmi és iparkamara tudomására jutván annak, hogy az országos mintapincze KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. és a bortermelők országos egyesülete közt a földmivelési ministerium közvetítésével új szövetkezet létesült és hogy ezen új szövetkezet a kormány részéről anyagi segélyezés és támogatásban fog részesíttetni: amintapincze végleges megszüntetése, illetve az iránt adott be kérvényt a tisztelt képviselőházhoz, hogy ezen szövetkezéstől a jóváhagyástmegtagadni, illetve az adandó állami segélyt megvonni kegyeskedjék. A kérvény beterjesztés és támogatás végett hozzám küldetett és én azt ellenjegyzésemmel ellátva, az elnökséghez be is adtam. A kérvény mindenekelőtt előadja, hogy az országos mintapincze eredeti rendeltetésétől, mely egyrészt az országos termelők által hozzá beküldött borok szakszerű kezelésében, ugy a szakszerű pinczekezelésnek vándortanítók által leendő terjesztésében állott, teljesen eltért és ma már egyes termelőknek pinczemesterévé és boragensévé lett. Előadja továbbá a kérvény, hogy ezen mintapinczében az 188í-ik év május havától az 1882-ik év végéig 144 termelőnek bora kezeltetett és hogy ezen szám változatlan maradt az 1883-ik év szeptember havától nz 1884-ik év szeptember haváig. Felhozza ezentúl a kérvény, hogy ezen országos mintapincze az általa kezelt borok kizárólagos elárusítási jogát az osztrák-m ;gyar monarchiára nézve Herczeg Rezső budapesti kereskedő czégnek, Németország és Hollandiára nézve pedig Stein, Schwarz és társa berlini czégre ruházta, kik aztán nem elégednek meg azzal, hogy a kormány által autorizált bort egész Németországban felállított fióküzletekben mérik, de a többi kereskedők borainak ócsárlásával törekednek maguknak fogyasztókat szerezni. Magában azon körülmény, hogy ezen kérvény a soproni kereskedelmi és iparkamara részéről és pedig a pécsi borkereskedők egyesületének kérvénye nyomán adatott be és igy az hazánk két nagy bortermelő vidékének óhajait representálja : elég alapot nyújt arra, hogy a kérelem felett könynyen el ne surranjunk, de azt minden részleteiben kellő méltánylásnak tárgyává tegyük. Hogy egy egyesület, mely évek hosszú során át mindig csak 144 bortermelőnek boraival foglalkozik és melynek évi borüzlete alig haladja meg egy középszerű borkereskedő forgalmát, az országos kereskedés emelésére, szemben a nagy termeléssel, mely például az 1884-ik évben 13 millió forintnyi kivitelt eredményezett, nagy hasznú eredménynyel nem működhetik, ugy hiszem, közelebbi bizonyításra nem szorul. Hallottam már magán beszélgetés közben, mikép a czél nem is az, mint inkább a boroknak megismertetése; de ha egyedül ezen czél követtetik, ugy van a t. kormánynak egy előttem ismert, költséget nem igénylő és sokkal is inkább czélra vezető rendelete, mely abban áll, hogy a borteru