Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

334 3 ^' orszíl & os Més jaaaár SO-án, hétfőn. 1888. aágot elvállalni és nem gondoskodni a közgazdaság emeléséről, ez nézetem szerint, helytelen eljárás. Ez a legszelídebb kifejezés,melylyele lépést jellemezhetem. De mit csináltunk eddig is, mit csinálunk mindig? Mi elvállaltuk Austriának nagy­hatalmi terheit, a nélkül, hogy ezek megbirására alapot kerestünk volna. Ezis oly lépés, mely maga­sabb szempontból nem helyeselhető, mert a nagy­hatalmi terhek megbirására kifejlett államgazdaság kívántatik. A hol ezen közgazdaság nincs, ott nagy­hatalmi terhek viseléséről szó nem lehet. És midőn eznn két első lépés, melyekről szóltam, megtörtént, mit csináltunk azután közgazdaságunkra nézve? Tettük azt, hogy annak szabad fejlődését a közös­ügyes rendszerrel megkötöttük. (Helyeslés szélső "balfelöl.) Egy roppant nagy terhet vállaltunk ma­gunkra egyfelől, másrészről pedig meggátoltuk azt, hogy Magyarország közgazdasága emelked­hessek, meggátoltuk a közösügyes rendszerrel azt, hogy felvirágozzék és prosperálásnak induljon. Hosszasan beszélhetnék e dologról, t. ház, hanem, miután a példák nagyon felvilágosítják a dolgot, engedje meg a t. ház, hogy a közgazdaságnak csupán egy oldaláranézve tegyekigen csekély rövid kitérést. (Halljuk!) Ott van a czukoripar, nézzünk széjjel az országban, hány ezukorgyára volt Magyarországnak ezelőtt 20 évvel és hány van most. Tudvalévő dolog, hogy a közösügyes czukor­törvénynél fogva czukorgyáraink egymás után hanyatlanak. Ott volt például azon vidéknek köze­lében, a hol én lakom, Debreczenben egy igen virágzó czukorgyár. Azon hatásnál fogva, a melyet a közgazda­ságra kifejtett, azt lehet mondani, hogy 300,000 hold földön termelvén répát, roppant jövedelmet adott az egész vidéknek. És mi történt azon tör­vénynél fogva, a mely alatt czukorgyáraink álla­nak? Kénytelen volt működését megszüntetni. íme, itt van annak egy példája, hogy mily hatással vannak közösügyes törvényeink financiális tekintetben közgazdaságunkra. Az egyik legnagyobb csapás, mely az alföldet érte, a debreczeni czukorgyár megszűnt. Mindazon jövedelem, a mely egyesek zsebébe indirect utón, répatermelés utján befolyt, megszűnt. De a mi a legfőbb, megszűnt Magyarország­nak jövedelme is, mert a czukorgyár jövedelmet mégis adott, most pedig nem ád semmit. Ebből látni, hogy törvényeink részben ilyenek, hogy nem hogy emelnék a financiát, hanem azt hátráltatókig zavarják és a jövedelmi kutforrásokat meg­szüntetik. És most engedje meg a t. ház, hogy pár szó­val jellemezzem azt a rendszert, melyet állam­g-azdasági financiális tekintetben eddig követtünk. Mi e rendszer? Adóemelés és adósságcsinálás. E rendszer dívik ma is; e rendszer folyományai azon törvényjavaslatok is, melyeket ez ülésszak elején, mint áj fogyasztási adókat elfogadtunk* Szellemi szemeimmel világosan látom, hogy a bajon ez utón segíteni nem lehet. De hát, kérdik önök, mi segít? Figyelmet kérek, t. ház, mert nézetem­mel e tekintetben nem állok épen elszigetelve, sőt ugy tudom, hogy a t. kormány körében is vannak olyanok, kik e nézetben osztoznak, ámbár e tekin­tetben még eddig semmi sem történt. Mi segíthet? Az, hogy a magyar államot tegyük iparállammä is, hogy az ne csak földmivelési állam legyen, mint ma, hanem ép oly mértékben ipari állam, a mily mértékben földmivelési állam. De erre önálló vám­terület s közgazdaságunk teljes függetlensége kívántatik. Jól tudom, hogy ez nagy czél, melyet csak évek folytán lehet elérni, jól tudom, hogy ezt máról holnapra nem lehet létesíteni. De midőn ezt mondom, csak jelezni kívánom az irányt, melyet a magyar törvényhozásnak követnie kell és ki aka­rom tűzni a czélt, mely felé törekedni hazafias kötelesség. Addig is, mig e tekintetben törvényhozási utón a kellő lépések megtörténnének, magán tevé­kenység utján lehet egyetmást létesíteni. Csak egyet hozok fel, t. ház, és ez az, hogy a polgárok magán tevékenysége tűzze ki czélul, hogy az ország minden nagyobb városában legyenek bazár­szerű kereskedések a magyar ipar készítményei­nek elárusítására. Ha ez megtörténik és egyszers­mind gondoskodva lesz kellő intézkedések által arról, hogy csalások elő ne fordulhassanak, ezzel is nagyon emelhetjük a magyar ipart. Hanem gyökeres segítség csak akkor létesíthető, ha, a mint mondtam, megváltoztatjuk politikánkat és mint czél előttünk az fog lebegni: hogy Magyar­ország ne csak földmivelési, hanem iparállam is legyen és ép oly mértékben legyen ipari állam, a mely mértékben földmivelési állam. Indítványt nem teszek e részben, mert jól tudom, hogy ez indítvány tárgyalásának most nincs ideje, hanem ajánlom, a miket mondtam, a t. ház figyelmébe és engedje meg a t. ház, hogy Anglia egy nagy államféi fiának szavaival fejezzem be beszédemet, Verulami Baco szavaival, ki egy alka­lommal azt mondta: „Restauratio facienda est ab imis fundamentis." Ajánlom a t. ház figyelmébe azokat, a miket szerencsém volt előadni. (Elénk Jiehjeslés a szélső baloldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Noha még meg­lehetős idő van hátra,minthogy a t.ház becses figyel­mét hosszabb időre óhajtom igénybe venni, hogy gazdasági eszméimet kifejthessem, nehogy a rész­leteknél kénytelen legyek ismételve igénybe venni a t. ház figyelmét, kérem a t. házat, legyen szivei*

Next

/
Oldalképek
Tartalom