Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

52. orsíágos ülés január 30-áji, hétfőn. 18S8. 359 alatt nem volt jelen — pedig én őszintén megvallom — nagy kíváncsisággal vártam, hogy miután a belügyminister ur hozzá intézett interpellatióm alkalmából már egyszer állította, hogy ő azon levélről nem tud semmit mindaddig, mig azon levél neki át nem adatik, aztán meg később a minis terelnök ur azt állította, hogy hogyan lehet politikai erkölcsökről beszélni egy ellopott levél alapján? Ily állítások után egy újabbat vártam. Ezen kíváncsiságom nem lett kielégítve, mert a belügyminister ur, a kit pedig leginkább illet a dolog, hallgat és egy szót sem szól. A t. előadó ur beszédében megtámadott engem azért, hogy én hoztam elő a kaposvári választást. Ám méltóztassék a naplót felütni, vájjon szóltam-e n én csak egy szót is a kaposi választásról. O hozta elő, nem én és ha előhozta, az ő ízlésének megbirálása alá bocsátom, miként lehetett a gyomai és székesfehérvári választást a kaposival szemben előhozni, (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ha a t előadó ur véleményt akart mondani két bíráló bizottság eljárásáról, miután azon bizottságok többsége a túloldalról került ki: intézze el velük ezt az ügyet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) ff S a t. előadó ur még tovább megy. 0 nem ismeri el azt, mit a ministerelnök elismert: tagadja a levél létezését. Én már sokszor hallottam, hogy létező dolgokat el lehet lopni; de hogy nem létező dolgot el lehessen lopni, ezt csak most találta fel az előadó ur. (üélyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Rossz néven veszi továbbá az előadó ur, hogy én a túloldal iránt túlságos jó véleménnyel nem vagyok, vegyük a szavakat, ugy a mint vannak. Ha ő nincs jó véleménynyel mi rólunk, hogyan kívánhatja, hogy én túlságos jó véleménynyel legyek az ő pártja irányában ? Ezt nekem sem a parlamenti, sem általában véve semmiféle társadalmi szokás nem fogja ^parancsolni. Áttérve arra, a mit a ministerelnök ur monsott, erre nézve akár személyes kérdésben is szót kérhettem volna, de nem akartam. Azt mondja ugyanis a ministerelnök ur, hogy különös hatást tesz ő reá, midőn valaki a jó erkölcsök nevében leczkéztet és az alap, melyből leczkéjét veszi, egy ellopott levél. Hát különböztessük meg a dolgot, t. képviselőház. A politikai erkölcsről, hogy ha beszélünk, no hát a t. minister urnak jobb politikai erkölcsről nem beszélni, mert én részemről nem tartom helyesnek, hogy a ki politikai elveit megváltoztatja, az az erkölcs terén akar azutáni prédicálni. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) A mi pedig a társadalmi részét illeti a dolognak, azt állítán, hogy egy ellopott levél nem képezheti sujet-ét KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. annak, a ki jó erkölcsről akar beszélni. Bocsánatot kérek, t. ház, én azt igazán nem tudom felfogni, hogy egy bűntény, mely esetleg a kémkedés utján kerül napvilágra, csupán azért, mert a kémkedés magában véve nem tisztességes dolog, azért mert kémkedés által jutott napvilágra, arról nem lehet beszélni a jó erkölcsök nevében. Pedig így áll a dolog az ellopott levéllel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondj 1 továbbá a t. ministerelnök ur, hogy ő meglehet, hogy hivatkozott azelőtt is egyes kihágásokra és eféle üzelmekre ; de egészében Somogymegyét soha sem gyanúsította. Hát bocsánatot kérek, t. ház, azt senki sem mondta, mert hiszen azon levélben nem is Somogymegye van általánosságban véve, hanem annak azon pártja van gyanúsítva, melynek nevében tiltakoznom kell. A t. igazságügyminister ur szintén beleszólt a vitába, én nem lévén jogász, az ő reflexióit szó nélkül vagyok kénytelen hagyni, annál is inkább, mert arra már ^egy előttem szólott képviselőtársam megfelelt. Én csak egy kérdést intézek a t. igazságügyminister úrhoz. Hogy mondja meg nekem, hogy mindazon tények, melyek a büntető törvénykönyvben num foglaltatnak, de a melyek vagy erkölcstelenek, vagy tisztességtelenek, nem jönnek azok elbírálás alá, hogy ha azok abban nem is foglaltatnak? Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy vannak számtalan oly bűntények, vannak oly dolgok, a melyek, hogy ha nem vonhatók is a büntető törvénykönyvbizonyos p ;ragraphusai alá, mégis tisztességtelenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Át minister ur azt is quasi nem ismeri el, midőn én a sajtóperről szóltam, hogy azt ő indíttatta, meg. Hát én, t. képviselőház, szükségesnek tartom erre, vonatkozólag a következőket elmondani. (Halljuk ') Azon irat, a mit én akkor írtam, körülbelül februárban kelt. A t. ministerelnök ur körülbelül április vége vagy május eleje táján hozta fel ezen dolgot és támadott meg engem ezen irat miatt s én a sajtópert csak később kaptam meg, körülbelül 4—5 hónap múlva. Bocsánatot kérek, t. ház, már az csak lehetetlen, hogy ha azon levél februárban íratott és csak 4—5 hónap múlva képezte sajtóper tárgyát, hogy az nem a minister ur akaratára történt. Igen sokszor hozatott fel az is, t. ház, hogy én magam is elismertem azt, hogy igenis voltak gyújtogatások egyes helyeken Somogy megyében a választások időszaka alatt. Én, t, ház, mondtam és nekem ez nagyon feltűnt, hogy az itt felhozatott. Azt szerette volna a t. ministerelnök ur, hogy én hazudjam? Én csak az igazat constatáltam. De azt én sohasem mondtam, hogy a kaposvári kerületben történtek ilyenek, hanem azt, hogy egy másikban és azért, hogy egyes helyeken követtettek el ilyen cselekmények: nem lehet azt követ49