Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

52. országos ülés janoúr 30-án, hétfőn. 188$. 319 eredményeket idézzenek elő, mint a mit felmutatni tudnak, mert az csak 20 évet véve, 80 milliónyi roppant összeget tesz ki, a miből, ha czélszerűleg használtatott volna fel: egész országunkat kőutakkal lehet vala behálózni. Pedig ez csak egyenesen az állam által kit szolgáltatott összeg nagyságát tünteti fel; holott ennél jóval többre tehető az az összeg, a mit a törvényhatóságok közmunkaváltság ezímen pénzben felszednek és az a természetben teljesített munka, a mely szintén pénzértéket képvisel. Erre nézve hiányoznak adataink, soha senki és semmiféle közeg nem foglalkozott a közmunkaváltság és közmunka értékének kiszámításával, arról valamely csak hozzávetőleges statistikai adattal sem rendelkezünk s nem is létezik ember, a ki az e téren divó slendrián és minden ellenőrzést nélkülöző kezelés mellett arról csak fogalmat is tudna magának alkotni. Magok a törvényhatóságok is csak ugy odavetett általános számokban bánnak el e dologgal, a komoly ellenőrzésnek, a kezelésnél való behatóbb felügyeletnek sehol még csak nyoma sincsen; beadnak a mit akarnak s elszámolnak, a mint tudnak; nagy részét felemésztik oly útbiztosok, kik az úthoz nem értenek, de annál inkább a korteskedéshez. Hogy pedig e ezímen mily nagy összegeket csikarnak fel az adózó honpolgárokon, azt megítélhetjük abból, hogy például találunk magyar alföldünkön oly városokat, a melyeken közmunkaváltság ezímen 100 ezer s több forintot is felrántanak s bár vasutak közvetlen közelében feküsznek, mégis oly sártengerbe vannak elsülyedve, hogy az év nagyobb részen át a feneketlen kátyúk miatt a közlekedés a szó teljes értelmében fennakad ; pedig abból a pénzből, a mit 20 év alatt felszedtek utczáit nemcsak kikövezni hanem akár aranyozott mozaikkal is ki lehet vala rakni. (De rültség) s mégis ily nagy közmunka váltság mellett roppant községi rovatalok utján tudtak odáig jutni, hogy legalább a vasúti állomástól a piaezukig egy rövidke koútat csináljanak, hogy ekként a városukat felkereső idegent megóvják azon feltevéstől, hogy valahol közép Ázsia vadon tájain bodorog. No hát ezek, t. ház, nem a XlX-ik századba illő állapotok. Hisz más országoknak is vannak kőszegény vidékei, de a kormányok kötelezve érzik magukat arra, hogy az állam bevételeinek egy részét a közlekedési akadályok elhárítására fordítsák s mindenfelé járható utakkal lássák el az országot; a hol helyben fedanyag nincsen, azt országos költségen szállítják oda s ideiglenes és mozdítható vasúti vágányok segélyével rakják le az utakra. A mi államunk annyi adót csikar fel a honpolgárokon, mint Európa egyetlen országában sem ; de nem érzi magát kötelezve, hogy az ország közlekedési hálózatát gondozza. A mi adózó polgáraink a túlnagy állami adók mellett mindenféle községi adókkal és közmunkaváltságokkal vannak tehelve s a mi kormányunk még arra sem tud felügyelni, hogy legalább az el ne dividálódjék és hogy annak és a közmunkaerőnek czélszerű és lelkismeretes felhasználása "által közlekedésünk ázsiai miseriái megszüntettessenek. Nagyon eljött az ideje, hogy a dilettantismus ezen szomorú kinövéseinek megszüntetésére gondoljunk s az 1868 óta csak ígért közmunka-törvény beterjesztessék; mindenekelőtt pedig elkerülhetlenné vált az, hogy közlekedésügyünk élére oly szakférfíakat állítsunk, a kik az e téren szükséges reformokat létesíteni akarják és tudják is; mert azzal, hogy erre hivatott szakembereinket egymásután elzavarják s helyeiket teehnikai ismereteket nélkülöző műkedvelőkkel töltik be : bizonynyal e bajon segíteni nem fognak. Ezeket kívántam e rovatnál figyelmeztetésként elmondani, hangsúlyozván azt, hogy a közlekedésügynek egykézben való egyesítése több mint kivánatos s kiemelvén azt, hogy e nemzet s mi képviselői, ott a hol t vékenységet és haladást és jóra törekvést látunk: nem szoktunk az elismeréssel késni, a mint arról e táreza tárgyalásánái ugy a t. ház, mint az illető minister ur meggyőződhettek. A fennebbieket is azért tartottam szükségesnek előterjeszteni, mert a bajok itt is jóakarattal és egy kis erélylyel orvosolhatók lesznek. (Helyeslés mzélső baloldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Nem hagyhatom szó nélkül a t. képviselő ur felszólalását. Mindenekelőtt azt panaszolja a képviselő ur, hogy nincs elegendő statistikai adata arra nézve, hogy a közmunka felhasználását megitélhes-íe és mindannak daczára igen szigorú megítélést gyakorolt a törvényhatóságokkal szemben, mert az ország területén létező állapotokat egyáltalában ázsiaiaknak és igen elhanyagoltaknak jelezte. A mi különben ezen statistikai adatokat illeti, t. ház, bátor leszek azok részleteit a közmunka-törvény kapcsán a t. háznak bemutatni; addig is azonban meg kell jegyeznem, hogy nem csak a kormány, hanem a törvényhatóságok is gyűjtik ezen statistikai adatokat és hogy a törvényhatósági utak kezelése a törvényhatóságok autonóm jogköréhez tartozván, azok ezen feladatot teljesítik is; ezen feladatuk teljesítése közben ellenőrzés alatt állnak; a közmunka felhasználása iránt számolnak; számadásuk a ministerium részéről felülvizsgáltatik. Nem lehet tehát mondani, hogy a törvényhatóságok ebbeli működése minden ellenőrzés nélkül áll. Mindazonáltal beismerem, hogy a közutak terén még igen sok tenni való van; beismerem azt is, hogy az évenként átlag 7 millióra tehető