Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-51
51. ornzágos ülés jwinár 28-án, szombatos. 1888. 313 azt magyaráztak ki az én szavaimból és egyáltalán a magyar közvélemény mozgalmaiból e kérdéssel szemben, mintha Magyarországnak tulajdonképeni vágya az lenne, hogy Bulgáriában magyar, vagy mondjuk osztrák-magyar befolyás érvényesíttessék és állandósittassék. Nekem e felfogás ellen határozottan tiltakoznom kell. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A ki ismeri ezen ország igazi közérzületét, az tudja, hogy Magyarország ép ugy rosszalná, ha a kormány ily irányt követne, a mint elítélné, ha_ felállított programmjából valamit engedne. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nem az ott gyukorlnndó befolyásunkban keressük mi létérdekeink biztosítékát, de keressük és találni akarjuk épen a Balkán-félsziget népeinek függetlenségében. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Se nekünk, de másnak, idegennek se legyen ott befolyása. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon) Egy másik nagy tévedést is találok és találtam különösen ezen alkalomból ismételve és ismételve a külföldi hírlapokban és ez az, mintha a magyar közvélemény, beleértve még a képviselőházat is, ebben a kérdésben, nevezetesen Oroszországgal szemben követendő politikájában, a gyűlölet, a boszú vágya által vezéreltetné magát. (Malijuk!) Engedelmet kérek, oly éretlennek még se tartsák azok a t. urak a mai Magyarországot, hogy létérdeke fölötti döntő politikában érzelmek után fog indulni és ellenszenvek, vagy rokonszenvek által fogja magát vezéreltetni. (Általános élénk helyeslés.) Nem tagadom, hogy vannak bizonyos tények oly tények, melyek korszakot képeznek egy nemzet életében, azokat elfelejteni nem lehet. Dehogy ez politánknak irányadó alapját képezze, ez nagy tévedés. Áz nap, midőn e nemzet kibékült a maga fejedelmével, az azelőtti eseményeket átadta a történelemnek. (Általános élénk helyeslés.) A mikor tehát mi az orosz terjeszkedési tendentiája ellen szólunk, nem Világosra, nem a múltra gondolunk, hanem gondolunk a jövőre, (Ugy van! •a szélső baloldalon.) még pedig nemcsak a mi jövőnkre, de igenis Magyarország, a monarchia és a trón jövőjére. (Általános élénk helyeslés.) A ki boszut forral, az keresve keresi az alkalmat a provoeatióra. Már pedig kérdem, kereste-e Magyarország erre az alkalmat? Történt-e akár a kormány, akár a közönség részéről olyas valami tüntetés, a mit provoeatiónak lehetne csak mondani is? Ellenkezőleg, a mi programmunk az: se nem provocálni, se nem engedni. (Élénk helyeslés.) És miután az igen t. ministerel nök ur válaszából én azon biztos reményt merítem, hogy a külügyi hivatalunk ezt az irányt fogja követni, a minister elnök ur válaszát tudomásul veszem, (általános élénk helyeslés.) Perczel Miklós: T. képviselőház! (Halljuk!) A tárgy fontossága és kényes volta miatt csak igen röviden fogok nyilatkozni. (Halljuk!) Áz interpellálok amúgy is mindig igen nagy hátrányban vannak magával az interpellált ministérrel szemben; mert a minister sokszor hetekig ráér a kérdést jól megfontolni, ráér a fölött gondolkozni, mig az interpelláló kénytelen az interpellatióra adott válaszra rögtön felelni, a mi annál nehezebb, minél fontosabb a kérdés. Részemről, ha talán a múlt alkalommal egy kissé erősebb nyilatkozatokat tettem, de miután azon nyilatkozatok lényegét, tudniillik a béke fentartását, továbbá oly szövetségek létrehozását, melyek nemcsak a béke fentartására vonatkoznak, hanem a jövőre nézve az európai politika helyes fejlődésének zálogát nyújtják, a t. ministerelnök ur mai nyilatkozatában kilátásba helyezte és hiszem, hogy ezt teljes jóhiszeműséggel is tette; de még azért is, mert ő a helyzetet mindenesetre jobban ismeri, mint bármelyikünk: teljesen megnyugszom a t. ministerelnök ur nyilatkozatában és kijelentem, hogy valóban őrültség volna erősebb, violensebb eszközhöz nyúlni, akkor, midőn szelídebb eszközökkel ugyanazon czélt elérhetjük. Ezen kijelentéssel én is tudomásul veszem a ministerelnök ur válaszát. (Általános helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik most Szentiványi Kálmán interpellatiójának előterjesztése. Szentiványi Kálmán: T. ház! ügy látom, hogy az előbbi fontos kérdések a ház türelmét teljesen kimerítették és ámbár a kérdés, a melyet felvetni czéloztam, ötvenezer székely birtokost érdekel, (Halljuk!) de még is annyira localis érdekűnek kell tekintenem e kérdést, hogy a t. ház türelmével visszaélni nem kívánok. Az idő különben is előrehaladt és óhajtanám ezen kérdést itt bővebben tárgyalni. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellatiómat talán a szerdai ülésben mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Az interpellatio a jövő szerdai ülésre tűzetik ki. A hétfői ülés napirendje lesz: a közmunkaés közlekedésügyi ministerium költségvetése tárgyalásának folytatása, a kaposvári kérvény tárgyalása és esetleg, ha az idő megengedi, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi táreza költségvetésének tárgyalása. Áz ülést bezárom. (Áz ülés végződik délután 1 óra 55 perczkor.) Kipvn. NAPLÓ. 1887—9% II. K.ÖTET.
