Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

51.©rsiágosülésjanuár28-áu, szombaton. I88S. 311 Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Nagyon kérem a t. házat, hogy ebbe ne méltóztassék beleegyezni. Még praecedens sem volt arra, hogy a költségvetés tárgyalása igyfélbeszakittassék. De ha a t. ház elfogadja, az ellen részemről egyénileg nem teszek kifogást, hogy mihelyt, befejeztetett a közlekedési tárcza költségvetésének tárgyalása: akkor vegyük fel a kérvényeket, annak reményében, a mint Eötvös Károly képviselő ur kilátásba helyezett, hogy a kérdés akkor azután el fog tűnni a napirendről. (Élénk tetszés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Nem azt mondta!) Eötvös Károly: T. ház! Én reményemet nem az iránt fejeztem ki, hogy e kérdés végkép elfog tűnni,hanem,hogy helyesen fog megoldatni. (ügy van ! Ugy van ! a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a kérvények tárgyalása a közlekedésügyi tárcza költségvetésének letárgyalása után fog folytattatni. (Helyeslés.) Következik a ministerelnök ur válasza Helfy Ignácz és Perczel Miklós képviselő urak interpellatióira. (Nagy mozgás. Felkiáltások: Helyre! Helyre! Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk / Halljuk!) Két interpellatió intéztetett hozzám a külügyi helyzetre vonatkozólag. Helyes voit-e azokat intézni vagy nem, a felett nem akarok ítélni; de kétségtelen meggyőződésem szerint az, hogy midőn látjuk mily nagy mértékben tartózkodók minden államban még Angliában is a kormányférfiak, midőn a politikai helyzetről beszélnek és mennyire óvakodnak, hogy jelenlegi és jövő ténykedésükről nyilatkozzanak : mindenkinek be kell látnia, hogy ezen tartózkodás bármely kormány részéről is a helyzet parancsolta szükségesség. (Helyeslés.) Ezen meggyőződésben levén, én sem fogok az interpelláló urak kérdéseivel közelebbről foglalkozni s csak röviden, általánosságban fogok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Mielétt ezt is tenném, figyelmeztetek arra mindenkit, hogy óvakodjék hitelt adni az egymást felváltó és egymással gyakran egészen ellentétes táviratoknak és hírlapi híreknek. Nem szándékozom kutatni, hogy ezek börzei manőverből, feltűnés hajhászatból, előre bocsájtott tapogatódzás czéljából, vagy épen oly czélzattal bocsáttatnak-e világgá, hogy itt vagy ott az állam belsejében nyugtalanságot, meghasonlást idézzenek elő, vagy a szövetséges hatalmak egymás iránti bizalmat megingassák; lehet egyiknek egy, másiknak más a czélja: de minden számbavételre igényt tartható politikusnak feladata, hogy általuk magát megzavartatni ne engedje, nevezetesen, hogy ne vonjon azokból rögtön következtetéseket le, melyeknek mert hamis előzőtételeken alapulnak, téveseknek kell lenniök. (Helyeslés.) Ilyen megzavartatásból származik az, ha valaki — mint ezt tette beszédében Helfy képviselő ur — a legsúlyosabb következtetéseket vonja le oly állítólagos beavatkozás okból és összeütközésekből, melyekkel külügyérünknek politikai elhatározások hozatalánál meg kell küzdenie, miből pedig, hogy egy szó sem iga?, legilletékesebb helyről hirlapila g is tudatva volt. (Helyeslés.) Ilyen lenne, ha valaki kérdezné azt — mi hírlapokban hasonlókig állítva volt — igaz-e, hogy utolsó Bécsben létemkor a hadügyér katonai előkészületekre hitelt kért, de az az én ellenkezésem folytán megtagadtatott; mert ebben is, még csak egy árva szó igaz sincsen és ilyen az is, ha az a kérdés intéztetik hozzám, melyben már kétely kifejezése rejlik, hogy bizhatunk-e abban, hogy szövetségeseink teljesítni fogják azt, a mit tőlük jogosítva vagyunk várni. Ha látjuk, hogy hol egy, hol más alakban figyelmeztetnek minket, vigyázzunk, mert szövetségeseink iránt való bizalmunkban csalatkozni fogunk ;azután figyelmeztetik azokat, vigyázzanak, mert bennünk fognak csalatkozni; midőn híresztelik hol azt, hogy mi akarunk egy old alúlag egyezkedni, hol azt, hogy ezt szövetségeseink egyike vagy másika teszi: lehetetlen be nem látni, hogy valakinek érdekében kell hogy álljon, hogy a békeszövetséget megzavarja, vagy legalább tagjainak egymáshoz való bizalmát megingassa s az illető népekben is a tetterőt megzsibbasztó nyugtalanságot teremtsen. E híresztelésekkel szemben áll az a tény, hogy nincs alegkisebb ok semarra,hogy abéke fentartása és saját biztonságuk érdekében szövetkezett hatalmaknak egymással szemben jóhiszeműségébenbárkinek is kételkednie lehessen. (Elénk helyeslés.) Az, hogy Oroszország csapatainak gyökeres áthelyezését és nyugat felé tolását eszközli, eléggé tudva van; valamint az is, hogy ezen hosszabb idő óta fennálló tervnek kivitele monarchiánk határai felé újabb időben nagyobb mérvben foganatosíttatott. (Halljuk !) Épen ezért, de a nélkül, hogy ő felsége az orosz császárnak békés nyilatkozataiban s jóindulatú szándékaiban bármiképen is kételkednénk s a mennyire a saját biztonságunk végett szükséges óvatosság megengedi, elfogadva az orosz részről adott magyarázatokat is, melyek ezen csapatmozgalmaktól minden támadási, harczias szándékot megtagadnak: kötelességünk arról gondoskodni, hogy tartózkodva mindentől, mi a provocatiónak szinét viselhetné, minden eshetőségre megtörténjék az, a mi határaink biztonsága s hadseregünk harczképessége végett szükséges. (Élénk helyeslés.) Külügyi politikánk czélzatai és elvei ismére-