Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-51
306 51. országos ülés január 28-án, szombaton. 1AS8. ezen kérvényben kifejezést nyert petitiumra vonatkozólag, néhány szóval jellemeznem és ezzel egyúttal az előterjesztendő határozati javaslatnak lehetőleg rövid indokolását előadnom. A kaposvári választókerület 48-as függetlenségi pártja és annak nevében az illető párt elnöke és jegyzője orvoslást keresnek azon sérelemmel szemben, mely az ő nézetük szerint a 48-as függetlenségi párton elkövettetett azon levélben, mely az „Egyetértés" czímü napilapban múlt évi október hó 4-én Tallián Béla somogymegyei főispánnak a belügyministerhez intézett levele gyanánt közölve lett. Rágalomnak nyilvánítják a kérelmezők azon vádakat, a melyek a jelzett levélben társadalmi rend felforgatására, személy és vagyonbiztonság elleni bűntettekre vonatkoznak és ezen rágalmakért Tallián Béla somogymegyei főispánnak felelősségre vonását és ezáltal részükre elégtétel szolgáltatását kérik. T. ház! En azon meggyőződésben vagyok, — hogy ezen kérvény objectiv elbírálására nézve nélkülözhetetlen feltételt képez az, (Halljuk!) hogy legalább egyelőre teljesen eltekintsünk ama bizonyos hírlapi közleményhez fűzött itteni felszólalásoktól ; sőt magoktól azon eseményektől is, a melyek izgalma alatt azon bizonyos közlemény megjelent. Nem más, mint azon egyszerű okból, mert bíznunk kell a kérvény őszinteségében és jóhiszeműségében abban az irányban, hogy ezen kérvény által azok, a kik azt aláirtak és az, a ki azt ellenjegyezte, csakugyan egy — nézetük szerint fenforgó — jogsérelemnek orvoslását komolyan kívánják a háztól; nem pedig egyszerű felelevenítését akarják azoknak, a melyek azon bizonyos hírlapi közlemény hátterét képező dolgokra nézve itt e házban már többszörösen elmondva lettek. (Helyeslés a jobboldalon.) És hogy ha ezt teszszük, t. ház, akkor a kérdés, mit ezen kérvény folytán felvetnünk kell, a maga egyszerűségében igy áll: vájjon azon jogsérelem, a mely felpanaszoltatik, beigazolt tényként fenforog-e valóban és hogy ezen sérelem természeténél fogva olyan-e, hogy azt a háznak, mint ilyennek lehet, vagy kell orvosolnia? És én .sietek előrebocsátani azt, t. ház, hogy igenis el kell ismernünk a parlamentnek azon kiváló hivatását, mely szerint a közszabadság, legkivált pedig a politikai szabadság szempontjából éber szemmel kell őrködnie a fölött, hogy a kormányhatalom a politikai pártok szabad működésének körébe jogtalanul be ne tolakodjék és minden olyan törekvést —- nyilvánuljon bár az önmagukban csekély jelentőségű dolgokban — mihelyt a kormány közegek ily czímű ingredentiáinak ismérvét magán hordja, elég fontosnak kell tartanunk arra nézve, hogy itt e házban megbeszélve és esetleg kellő intézkedések áltál ellensúlyozva legyen. Ezen hivatásnak teljesítése nélkül, erőtlen parlament mellett, a kormányhatalom helyébe könnyen a párturalom lépne; a mit pedig megakadályozni — bármily párthoz tartozzék is valaki, ha csak a parlamenti egészséges élet iránt érzékkel bir — mindenkinek egyaránt kötelessége. (Helyeslések) De viszont ezen hivatás nem terjedhet odáig, hogy mihelyt kormányközeg eljárásáról van szó, a ház mint bírói fórum használtassák fel és mint ilyen vétessék igénybe mégoly esetekben is, midőn a jogsérelem, a melyről szó van, határozottan nem a politikai, hanem a birói útra tartozik. Ez már ismét a másik szélsőség' volna, a mely az állami funetiók összezavarása és végeredményében a jogrend megingatására vezet. (Helyeslés jóbbfélől) És én megengedem, hogy lehetnek olyan esetek is, a melyekben az egyébként birói illetékesség alá tartozó ügyek megbeszélése itt e házban kívánatos, néha szükséges is. De melyek azok? Beigazolt tények, a melyeknek valódiságára, sőt irányára nézve is kétely nem merülhet fel (Felkiáltások a szélsőbalon: Ittugyvan!) és melyeknek elbírálásánál nem kell föltevésekre, gyanúsításokra, vagy pedig egy egyszerű hírlapi közleményre támaszkodnunk ? (Tetszés jóbbfélől.) De ilyen esetekben is, nem maga az ügy érdeme az, a mely itt a házban birálat alá kerül, hanem a tény,, mint a közéletnek egyik jelensége, azon vonatkozásokban, melyekkel az a közéletre bir. Ennyit, röviden összefoglalva, elvi tekintetből. Már most ha. magát azt a kérvényt tekintjük, figyelemmel a kérvény tárgyára és azon kérelemre, a mely a somogymegyei főispánnak a ház által való felelősségre vonására irányai: nézzük, miféle alternatívák elé kényszeríttetünk ? (Halljuk!) Vájjon constatálhatja-e a t. ház, mint ilyen, a rágalmat ez esetben a nélkül, hogy a birói hatáskörbe avatkoznék? És hogyha nemconstatálhatja, avagy ezen rágalom constatálása előtt felelősségre vonhatja-e nem is a főispánt, mert hiszen ez parlamenti képtelenség lenne, hanem a belügyministert, a ki a parlamentnek a kormányzati tényekért felelős? Én azt hiszem, hogy ezen kérdésekre nem kell keresnünk a feleletet. Még világosabban kitűnik a kérvényi bizottság határozati javaslatában foglalt álláspontnak helyessége, ha azt a bizonyos levélügyet a maga phasisaiban követjük. (Halljuk!) Az „Egyetértés K közöl egy levelet, amely állítólag a somogymegyei főispánnak a belügyministerhez intézett bizalmas levelével azonos. A belügyministert interpellálják és a belügyminister az interpellatiókra adott válaszában kénytelen kijelenteni, hogy azon levél neki nincs birtokában. (Elénk derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbbfélől) és igy ő nem lehet azon helyzetben, hogy azon levél azonosságát megállapítsa.
